Egyiptom sötét oldala

Az Ókori Egyiptomiak köztudottan nagy becsben tartották állataikat, gyógyították nem csupán a haszonállatokat, de a kedvtelésből tartottakat is, [a~151~aki megölt egy macskát azt kivégezték] és így tovább. Felvilágosult állatszerető nép voltak, azonban Egyiptomnak van egy sötét oldala is az állatokra nézve.

Erről tudhatunk meg többet az Anubisz katakombái Észak-Szakkarában című tanulmányból. A katakombákat eredetileg 1897-ben térképezte fel Jacques de Morgan francia mérnök, régész és a 19. századi egyiptomi régiségek igazgatója. Tehát a nyilvánosság már régen tudomást szerzet róla, de a mumifikált állatokat ezelőtt nem vizsgálták meg alaposan és magával a hellyel kapcsolatosan is voltak félreértelmezések, téves felvetések.

 A tanulmány szerzői: Paul T. Nicholson, Salima Ikram és Steve Mills, ezúttal az állatokat, állattenyésztőket és papokat szerették volna bemutatni, melyek az Egyiptomi állatkultusz mögött voltak.  

Nicholson és munkatársai 4946,84 nm-nyi katakomba állat múmiáit vizsgálta most meg.

Megpróbáltak megállapítani a rituálisan mumifikált állatok közül hányat tarthattak a föld alatti kamrákban, honnan szerezték őket és hogyan készítették elő. E tanulmány és a Manchesteri Egyetem egyiptológusainak tanulmányai szerint az Anubis részére feláldozott és mumifikált több millió kutya csupán egy szelete az Egyiptomban rituálisan megölt állatok sokaságának.

Az első dinasztia idején (Kr. e. 3100 – 2890) úgy hitték, hogy a szent állatok a hasonló isteneik megnyilvánulásai. Így tehát a kutyák Anubiséi.

Az ásatási csoport vezetője, Salima Ikram, a kairói Amerikai Egyetem régésze és egyiptológia professzora az Ember legjobb barátjának megölése című írásában azt fejtegeti, hogy a kutyák Anubis részére felajánlott ajándékok voltak, melyért cserébe örök életet lehetett kérni az istenségtől. Minél értékesebb volt a felajánlás, annál nagyobb isteni szívesség járt érte.

A katakombákból 90%-ban kutya múmiák kerültek elő, de voltak köztük egyéb kutyafélék is mint sakál és róka. Rengeteg kölyök és újszülött állat került elő. Egyes felnőtt egyedek múmiája, fakoporsókba és faragott fülkébe kerültek, feltehetően ezek az értékesebb felajánlások a papoktól, illetve magasabb rangú személyektől származhattak.

A számtalan újszülött és kölyökkutya haláláról azt feltételezik, hogy vagy megfojtották vagy szimplán hagyták őket éhen halni, ezzel biztosítva a folyamatos utánpótlást az isten előtt bemutatandó áldozatokhoz így biztosítva az emberek halál utáni életét.

A legtöbb kisebb állatot elég szegényesen mumifikálták, mondhatni futó szalagon. Kint hagyták őket a napon kiszáradni, majd vászonba csomagolták és lekenték olajjal vagy éppen gyantával. A felnőtt állatokat, amik értékesebb felajánlások voltak ellenben gondosan mumifikálták, kizsigerelték, bevonták nátronnal majd sókeverékkel kiszárították. Ezek az állattetemek nem voltak feldíszítve ékszerekkel vagy bármi mással, csupán elvétve volt köztük néhány bronz ereklye. A megölt állatok számából arra következtettek a kutatók, hogy szaporító telepek működtek a környező vidékeken, ahol direkt áldozati célra gyártották a kiskutyákat.

A kutatók szerint az egyiptomiak ezt nem tartották egy kegyetlen, állatkínzó iparágnak ugyanis nem csak az ember érte el, hogy a túlvilágon örökké élhessen az állatáldozatok révén, de a feláldozott állatok is örök életet nyertek azzal, hogy rituálisan lettek eltemetve.

A kutatók azt is vizsgálták, hogy ez a mai szemmel kegyetlen iparág, gazdaság élénkítő hatással is bírt. Szükség volt szaporítókra, papokra, balzsamozókra, kézművesekre, szállítókra. Az áldozási lehetőség, oda vonzotta a zarándokokat, akik számára biztosították is tetemeket és azok előkészítését is. Így tehát rengeteg ember megélhetését biztosította ez a fajta áldozati turizmus.

Forrás: https://www.ancient-origins.net/news-history-archaeology/mummifying-millions-operation-animal-cult-industry-ancient-egypt-003206