Együtt egy életért, ártatlan állatokért egyesület I. történet
Hétről hétre igyekszünk nektek mentett állatok történeteit bemutatni, a sorozat első történetét az Együtt egy életért, ártatlan állatokért egyesületnek köszönhetjük.
Nóra Kertész
Az egyesületünk a közel 4 év alatt már több mint 400 állatnak segített megtalálni otthonát, de sokan várnak még így is arra, hogy családjuk rátaláljon. Fanni és Fruzsi, akikkel a sors és mondjuk ki, az ember nagyon kegyetlenül bánt el.
Jól emlékszünk a pillanatra, 2020.10.11-én, amikor hívást kaptunk. Egy anyakutya nagy bajban van. Szinte abban az órában születtek a picinyei, akiket a szabad ég alatt hozott világra. Kinn az eső szakadt, mintha dézsából öntenék és a hideg ellen nagyon be kellett öltöznünk.
Megérkeztek az első képek Fanniról és a picinyekről…egy pici már biztosan tudtuk, hogy nem élte túl. Még nem értünk ki a kocsihoz, jött a telefon. Van még egy felnőtt, de fiatal kutya. Muszáj rajta is segíteni! Amikor nincs hely és hirtelen ennyi kutya kerül be, mérlegelni kell. A kölyköknek és az anyának több hely kell, nyugalom kell. Na mindegy, kértünk képet róla, lássuk milyen kutyusról van szó. Mikor megláttuk, hogy Fruzsi ott ül az esőben és őrzi az almot és Fannit, nem volt kérdés, hogy valahogy szorítunk neki is helyet. Hiszen ők egy falka. Később kiderült, hogy Fruzsi, Fanni kölyke. Ők ketten az utcákat járták, kóboroltak és menekültek és nem tudjuk mióta.
Mikor odaértünk, felmértük a helyzet súlyosságát. 13 kölyök, de csak 11 kicsi szív dobogott. Fanni teljesen legyengülve feküdt, csont és bőr volt. Fruzsi nem tágított egy pillanatra sem.
Miután a kocsival beálltunk a ház elé, Fruzsit akartuk először az autóból kivenni. Ahogy nyílt az ajtó és egyikünk megfogta a fekete, félős kutyust, Fanni teljesen pánikba esett. Kapkodta a fejét, hol a kölykökre nézett, hol Fruzsira. Sírt, szűkölt. Az ereje utolsó cseppjeivel is védeni akarta a másik kölykét is. 1 nap telt el. Fanni felfogta, hogy biztonságban vannak. Már nem védte Fruzsit se úgy, sőt már a kicsikhez se engedte. Viszont az ellés utáni váladékozás nem múlt el 2-3 nap után sem, sőt, már levert volt Fanni. Az nyilvánvalóvá vált, hogy valami nincs rendben. Csak remélni tudtuk, hogy nem maradt benn kölyök, akit nem vettünk észre.
Azonnal rohantunk az orvoshoz, ahol a borzasztóan kellemetlen vizsgálatot Fanni valami eszméletlen nagy türelemmel viselte. A diagnózis fertőzés. Antibiotikum és sok pihenés, ami 11 kölyökkel szinte lehetetlen küldetésnek tűnt.
De nem adta fel és meggyógyult, szépen megerősödött. A 11 kölyök pedig nagyon mókás egy csapat volt. Volt közöttük bundás, rövidszőrű, barna, fekete és csíkos is. Mindenki gazdára talált. Ahogy felcseperedtek és kaptuk a képeket, vicces és kedves sztorikat a gazdiktól, még inkább meglepődtünk. A felnőtt kutyák közül a legkisebb 10 kg és a legnagyobb 40 kg. Mind egy alomból származnak és nem volt 2 hasonló, nemhogy egyforma.
11 kölyök talált gazdára, de Fanni és Fruzsi itt maradtak.
Sok sebük meggyógyult már, de van, ami sosem gyógyul be igazán. Fanni testileg őrzi a bántalmazások nyomait. Két lábán forrt össze rosszul a csont és mára csak apró sebek hegei borítják a testét. Fruzsi lelke sérült és azóta sem gyógyultak be a sebek. Az idegenektől rettenetesen fél, bújik, menekül, kerüli a szemkontaktust.
Amellett, hogy ezeket a kutyákat kövekkel dobálták, elkergették, ők minden erejükből azon vannak, hogy újra tudjanak bízni. Fanni szinte azonnal igényli a simogatást, Fruzsinak idő kell. Minden vágyunk nekik együtt egy otthont találni, ahol ez a szörnyűség nem fordulhat elő velük soha többé, ahol az emberek kövek helyett labdát dobnak feléjük, ahol nem elkergetik őket, hanem behívják a házba este vacsorázni. Minden kutyának jár a szeretet és a törődés, de leginkább azoknak, akiknek ezekből ily kevés jutott.