Életfogytiglani börtönbüntetést kapott egy kutya, macska gyilkosságért

Életfogytiglani börtönbüntetés a kutyának, aki megölte a gazdasszonya cicáját! Ilyen és ehhez hasonló címekkel voltak tele az újságok 1924.-ben Amerikában mikor Pep a fekete labrador megérkezett a Keleti Állami Büntetés végrehajtási intézetbe. Csakhogy nem elítéltként, hanem hogy munkába álljon a börtönben, mint a rabok rehabilitálását segítő házi kedvenc.

Való igaz, hogy Pep-ről készült rabosítási fotó, kapott számot, mint a rabok és úgy jegyezték be, mint macska gyilkos, aki életfogytiglani börtönbüntetését tölti, de ez csupán egy vicc volt. Pep valójában az egyik első kutya volt, akinek az volt a feladata, hogy javítsa a morált a híres büntetés végrehajtási intézetben. Ahol többek között Al Capone raboskodott. 

Persze a tréfa, miszerint egy szegény kutyust tartanak fogva remek marketing fogásnak bizonyult ugyanis sokáig sztoriztak az újságok az igazságtalanul elítélt négylábúról. A börtön igazgató és a felesége évekig magyarázkodtak még a közvéleménynek, miszerint Pep nem egy cellában rostokol, hanem boldogan éli életét az intézményükben. Több száz petíciót nyújtottak be az emberek, kérvén a szabadon bocsátását. Amennyiben az volt a céljuk az elítélt kutya álhírével, hogy az ország tudomást szerezzen az új programról miszerint kutyák fogják segíteni a rabok rehabilitálását akkor ez remekül bevált. Egész Amerika felfigyelt a programra.

Az akkoriban túlzsúfolt börtönben egyre alacsonyabb volt a morál és mielőtt a dolgok még jobban elharapóztak volna az akkori börtön vezető téglából készült őrtornyokat emeltetett és óriási vaskaput tetetett fel a börtön régi kapuja helyett, a hangulat javítására pedig váratlanul megérkezett Pep. Maine állam börtönében ekkor már dolgozott egy kutya és az ottani pozitív tapasztalatok ihlették Pennsylvania kormányzóját Gifford Pinchot, hogy küldjön egy labradort a börtön igazgató Groome-nak. Groom remek ötletnek találta, hogy Pep segítségükre legyen az elégedetlenség csökkentésében a rabok között.

A terv bevált, a fogvatartottak imádták a kutyát.

Pep másfél évesen érkezett meg a létesítménybe és 2 évig dolgozott itt. Ezután áthelyezték az SCI Graterfordba, ahol sokat volt a szabadban, tekintve ez egy kevésbé szigorú létesítmény volt és a rabok sokkal szabadabban éltek, sétálhattak odakint és kertészkedhettek. A kutya hosszú boldog életet élt itt, a rabok kedvenceként, végül természetes halált halt és a kedvenc virágágyásába temették el. Itt amúgy számos kutyapajtása is volt. Az őrök behozhatták kutyáikat a börtön területén belüli szállásukra. De voltak itt őr kutyák és rajta kívül más kedvencként tartott négylábúak is. Emellett a rabok tarthattak kanárit és patkányt házi kedvencként. Pep feltehetően rengeteg szeretett kapott élete során és nagyon jól bántak vele haláláig.

Ja és sosem ölt meg senkit és semmit hosszú élete során.