Fekete kutya

Nem véletlenül kellett nekik egy saját ünnep ugyanis a fekete kutyák még mindig hátrányból indulnak például az [a~44~örökbefogadásnál]. De miért is van az embereknek ellenérzése velük kapcsolatban?

Egyes kutatások szerint ennek oka, hogy ezek a sötét állatok sokakból rossz érzéseket váltanak ki. Kísérletek bizonyítják, hogy fénykép alapján a legtöbb ember a világos színű ebeket pozitív tulajdonságokkal ruházza fel, míg a feketékhez sok negatív asszociációt társítanak. Gondoljunk csak a fekete macska babonákra. Ennek hátterét valószínűleg az emberi pszichében kell keresnünk. Nyilván a halál, a szenvedés, a boszorkányság évezredek óta komor színekkel kerül ábrázolásra a művészetekben is.

A középkorban ahogyan a [a~69~fekete macskát] úgy a fekete kutyát is sokáig a boszorkánysággal, a halállal, a gonosszal hozták összefüggésbe. Az eb maga lehet az alakváltó boszorkány, ennek oka talán abban kereshető, hogy emberi tulajdonságokat véltek felfedezni náluk. Így egyértelmű, hogy valójában ember, aki csak az alkalomra vár, hogy visszaváltozzon boszorkánnyá. Addig is harapással képes a rontást rátenni ellenségeire. Elvégre a [a~221~középkorban egy kutyaharapásnak] könnyen rossz vége lehetett végül is egy ebből fakadó fertőzésbe  vagy épp a veszettségbe bizony nem volt nehéz belehalni, egyértelmű, hogy boszorkányság állt a dolog hátterében. Ugyanez igaz abban az esetben is, ha ő maga nem is boszorkány, de gazdája az, a harapása így is halálos. Ezzel a logikával ugye a boszorkány macskáknál is találkoztunk. Az alakváltó istenek és az alakváltó gonosz lelkek leggyakrabban valamilyen az emberhez közel élő állatképében jelentek meg a legendákban. Kézen fekvő választás tehát a világos társainál „ijesztőbb”, sötétebb eb, hát még, ha szegény nagytestű is. A kóbor kutyafalkáktól amúgy is féltek az emberek és feltehetően a nagyobb egyedek életképesebbek lehettek akkoriban az erdőben így talán kevesebb kistestű egyed volt, akitől félniük kellett volna. Ezért a legendákban is a nagyobb állatok szerepeltek.

De számos mítosz szól a halál fekete kutyájáról is, akinek adott esetben még több feje is volt és a túlvilág kapuját őrzi. Ennek a kelta legendák sem kifejezetten kedveztek, ahol ezek az ebek a pokolból jöttek, halált és szenvedést jeleztek vagy csak szellemek akik előszeretettel ijesztgetik az élőket. De ellenpéldákkal is találkozunk például a buddhizmusban, ahol egy fekete kutya rettenti el az embereket a bűnelkövetéstől. Ezzel megóvva a lelküket. De a Dél-Nyugat Angliai Sommerset-ben is úgy tartották, hogy ezek a jó indulatú jószágok az utazókra vigyáznak éjszaka és a helyes útra terelik őket nehogy azok eltévedjenek.

 Az Ír-tengeren fekvő Mann-szigeten él egy legenda egy fekete kutyáról, aki egy hajóskapitányt tartott távol a hajójától, megakadályozva ezzel, hogy a fedélzeten legyen mikor az elsüllyedt. Akárhogy is valamiért több temetőhöz, halálhoz, kísértetekhez köthető legenda maradt fent, mint pozitív végkimenetelű ezekről az állatokról. Persze érdekes, hogy a temetőben, éjszaka hogy-hogy feketék a macskák is és a kutyák is…a középkorban…amikor nyilván ezeken a helyeken tökéletes volt a közvilágítás… Amint az is, hogy ezek az éjszaka megjelenő ebek rengeteg monda tanúsága szerint nem tesznek kárt az emberekben, nem bántanak senkit, csak újra és újra felbukkannak és megijesztik az éjszaka arra haladókat. Na most ezek a történetek olyan korokból származnak mikor sok volt a kóbor állat, a kóbor kutyafalka és sok mendemonda indokolta, hogy az emberek féljenek tőlük. Meglepő tehát, hogy éjszaka különösen megijedtek ezektől az állatoktól… (Egyes feljegyzések szerint az útonállók áldozatait, akiket a gyilkosaik ott hagytak a helyszínen gyakran kóbor ebek ették meg. Ez sem olyasmi, ami pozitív képet fest róluk lássuk be. Persze nem gondolom, hogy a fehér ebek ebben nem vettek részt. De nekik legalább a mondákból eredő diszkriminációval nem kellett megküzdeniük.) Ahogyan a macskáknak úgy ezeknek az ebeknek is évszázadokra nyúlik vissza a negatív megítélése. És ahogyan a cicáknál, úgy náluk sincsen semmi alapja.