Ki ne ismerné Hachiko nevét?

Gazdiként mindenkinek eszébe jut, hogy úristen mi lenne az állataimmal, ha én meghalnék. És rögtön eszünkbe is jut a szomorú akita története, aki nem akart másik gazdát miután az, akit igazán szeretett elhunyt.

Köztudott, hogy az [v~11~akita] egygazdás kutya és persze minden kutya hűséges szeretett gazdájához, de Hachiko a 10 évig tartó gyászával a kutya hűség jelképe lett. A tragikus történet azért maradt fent a köztudatban, mert a tragikus sorsú kutya a Shibuya vonatállomáson várta gazdáját minden nap, annak halála után is. 9 teljes évig. De az is igaz, hogy a helyiek már akkor jól ismerték a kutyát mikor gazdája még élt. És még a kutya életében szobrot emeltek a tiszteletére az állomáson. Így a mai napig mindenki tudja ki volt a szomorú kutya Tokióban, aki soha sem tudta elengedni gazdáját.

De, hogy miért várt a kutya az állomáson? 

Nos mivel ameddig élt a gazdája, a kutya minden reggel kikísérte a vonathoz, majd délután elé ment. Az egész úgy kezdődött, hogy a professzor egy nap mikor visszaért a munkából, meglepődve látta, hogy kutyája kiszökött utána és a vonatnál várta. Ezek után engedte is neki, hogy kikísérje reggelente. A legtöbb napot ezután az állomáson töltötte a kutya, a helyiek megszerették az aranyos kutyust és finomságokkal kényeztették. Az állomáson dolgozók beengedték egy kényelmes szobába pihenni, ezt nagyon szerette. Ha véletlenül haza is ment napközben, akkor is visszaért addigra mikor gazdája vonata befutott. A férfi úgy szerette kutyáját, mint a saját gyerekét és olyan figyelemmel is bánt vele, ami a ’20-as években legalábbis ritka volt. Kialakult hát a szokásuk, hogy Hachiko kikísérte, majd „leszedte” gazdáját a vonatról és együtt haza ballagtak este.

Hachiko magára marad..

Tette ezt a tragikus napig mikor szeretett gazdája munka közben tragikus hirtelenséggel elhunyt és nem jött többé a vonattal. Mivel Hachiko nem látta, hogy meghalt, nem volt mellette, ezért egész életében remélte, hogy mégis haza jön. De nem jött. A kutya állítólag 9 évig minden nap kiment az állomásra hátha haza jön. Többen megpróbálták örökbefogadni, de végül mindig kiszökött az állomásra. Mikor családja elköltözött meg sem próbálták magukkal vinni, mert tudták, hogy úgyis visszaszökik az állomásra. 

Végül holtan találták őt pontosan ott, ahol minden nap várt...

A hűséges akita, 1923.-ban született, szeretett gazdája, Hidesaburó Ueno 1925.-ben hunyt el. A kutya végül 1935.-ben követte őt. Nem jutott elég idő nekik együtt.

Hachikó a mai napig a hűség és a szeretett jelképe.