Miért adoptálnak az állatok más fajhoz tartozó kölyköket?

Szerinted miért fogadnak örökbe az állatok más fajba tartozó kölyköket?

Bizonyára te is láttál már aranyos videókat az interneten, ahol például egy macska egy kiskacsát nevel, vagy egy kutya gondoskodik egy kis tigrisről. Sőt, olyan meghökkentő példák is léteznek, mint amikor egy vadon élő oroszlán árván maradt antilopot fogad örökbe. Elsőre ezek a helyzetek szinte teljesen ellentmondanak az állati ösztönöknek – 

tudósok éppen ezért arra keresték a választ, mi áll ennek a jelenségnek a hátterében? 

Catherine Winder evolúciós antropológus és Vivien Shaw anatómia professzor azt vizsgálták, hogy ha az állatok ösztönösen a saját génjeik tovább örökítésére törekednek, akkor milyen okból nevelnének fel egy másik fajhoz tartozó utódot? Hiszen az ilyen viselkedésnek nincs evolúciós előnye.

Korábban úgy vélték a tudósok, hogy az emberek azért képesek mások iránt empátiát és kedvességet mutatni, mert fejlettebb aggyal rendelkezünk, így morális döntéseket is tudunk hozni. Azonban az, hogy az állatok is képesek más fajok kölykeit örökbe fogadni, megkérdőjelezi azt a nézetet, miszerint őket kizárólag az ösztöneik irányítják.

Milyen okok állhatnak a háttérben?

Nem kerül semmibe

Háziállatok esetén, ahol az ember biztosítja az élelmet és a védelmet, az örökbefogadó állat számára nem jár nagy energiabefektetéssel egy másik faj kölykének felnevelése. A túlélésükhöz szükséges feltételek adottak – de a motiváció kérdése itt sem egyértelmű, hiszen nem saját génállományukat örökítik tovább.

Áthelyezett reproduktív funkció
 

A gondoskodás ösztöne minden élőlénynél erősen jelen van. A kutatók szerint ez az ösztön olykor nem kizárólag saját utódokra irányul, hanem „áthelyezhető” más faj egyedeire is, főként, ha azok kiszolgáltatott, fiatal állatok.

„Gyakorlás” a jövőre

Vadon élő, csoportban élő állatok esetén a kölyöknevelés akár egyfajta tanulási folyamat is lehet. Egyes fiatal állatok így készülnek fel a saját utódaik gondozására. Ráadásul az örökbefogadás nem jelent hosszú távú elköteleződést. Mégsem 18 évig kell gondoskodni a „gyerekről”. Az állatoknál néhány hét vagy hónap, azaz idő ameddig teljesen ki vannak szolgáltatva gondozójuknak.

A legvalószínűbb magyarázat arra, hogy miért adoptálnak az állatok más fajhoz tartozó kölyköket: az önzetlenség

Bár több lehetséges magyarázat is létezik, Winder és Shaw végül arra a következtetésre jutottak, hogy az állatok viselkedését gyakran önzetlen érzelmek motiválják. Megsajnálják a bajba jutott, árva kölyköket – és egyszerűen csak gondoskodni akarnak róluk.

Ezt alátámasztják azok az esetek is, amikor egy állat megmenti a másikat egy veszélyes helyzetből – például kihúzza a vízből, vagy segít neki kiszabadulni. Az ilyen tettek nem magyarázhatók kizárólag ösztönökkel vagy túlélési stratégiákkal.

Úgy tűnik, az állatok is képesek empátiára, önzetlenségre és szeretetre – más fajok egyedei iránt is. Hiszen minket, embereket is képesek szeretni – miért ne érezhetnének így más állatok iránt is?