Miért nem természetes közeg kedvenceinknek a kutyafuttató?

Simone K. kanadai kutyakiképző nagyon jól megfogalmazta, amit én is gondolok, most az ő írásai alapján próbálom meg összefoglalni, miért nem muszáj neked és kutyádnak délután bemenni a kutyafuttatóba, néhány saját gondolattal kiegészítve.

A kutyafuttató nem egy természetes közeg

Míg sok kutya és sok gazdi élvezi az ilyen elkerített kutyafuttató adta lehetőségeket, ami nagyszerű, addig sok kutyának ezek a helyek kimondottan kellemetlenek lehetnek (de még gazdinak is). Nem, nem azért, mert nem jól szocializáltak vagy, mert barátságtalanok, hanem mert egyáltalán nem természetes. Egy szűk lekerített területre sok esetben egy rakás kutya bezsúfolva, amik közül sok nem tudja, hogy kell udvariasan viselkedni fajtársaival és mindenkit lerohan, ráugrik, megugat. Gondoljunk csak bele, nekünk milyen érzés lenne, ha 5-10 idegennel bezsúfolnának minket mondjuk egy cukrászdába és ezek az idegenek oda jönnének, kérdés nélkül leülnének az asztalunkhoz, megölelnének, hátba veregetnének, bele ennének a Rákóczi-túrósunkba és elvennék a laptopunkat. És mi lennénk a rosszak és szocializálatlanok, ha lekevernénk egyet nekik és visszavennénk a laptopot meg a sütit és kivonulnánk a helyiségből. Mert kiskorunkba 'mi nem lettünk szocializálva', meg jól nevelve….

Kutya szocializáció

Senki nem vitatja, hogy minden kutya számára elengedhetetlen a megfelelő szocializáció, de az nem egyenlő azzal, hogy erőszakkal összezárjuk őket és mindenki csinál, amit akar. Ahogy a gyerekek szocializációjánál is szükség lehet a szülői útmutatásra, például mert a gyerek homokot szór a másik szemébe. És miért is ne tenné, ha nem mondták neki, hogy ez rossz a másiknak ezért ne csináld? Nem akart ő rosszat, a hóval szabad volt egymást dobálni akkor a homokkal miért ne? Ugyan így van ez a kutyákkal, a másik kutya örült, hogy ráugrottam (vagy legalábbis nem harapott meg érte) akkor ez miért ne tenné? Mert ez egy másik kutya és pont. A gazdiknak fel kell ismernie a kutyák kommunikációs jelzéseit, illetve tiszteletben kell tartaniuk, ha a másik gazda azt kéri, ne engedje rá a kutyáját az övére, vagy most már állítsa le, mert kezd eldurvulni a helyzet. A gazda felelőssége, hogy kutyája tudjon udvariasan viselkedni és ehhez kicsit több kell, minthogy elengedem a futtatóban és fárassza le magát. Minden kutyának szüksége van fajtársai társaságára, de a korlátokra is.

A „jól szocializált” kutya

A köztudatban valamiért az van, hogy a szocializált kutya minden embert és kutyát szeret. Mindenkihez oda megy, mindenkivel játszani akar, mindenkinek hagyja magát megsimogatni. Én ezt sohasem értettem én nem szeretném, ha a kutyám minden emberben megbízna, bárkivel elmenne és elfogadna tőlük ételt. Arról nem is beszélve, hogy tudom, hogy a kutyám milyen fajtájú, méretű, temperamentumú fajtársaival jön ki és nem érzem szükségét, hogy olyan kutyák társaságát erőltessem rá, akikkel tudom, hogy nem fog kijönni. Vagy azért, mert túl durván játszanak vagy, mert ráugrálnak, amit az ő mozgásszervi problémáival nem fog értékelni, ugyanis fájdalmat okoznának neki. Ugyanez igaz fordítva, szeretem, hogy nem megy oda idegen kutyákhoz, mert nem tudhatom, hogy az a kutya mit szól hozzá. A jól szocializált kutya a legkülönfélébb helyeken, helyzetekben is tudja mit kell tennie és biztonságban tudhatja a gazda. Nem megy oda idegen kutyákhoz engedély nélkül, hogy megszaglássza őket, rájuk ugorjon, vagy ne adj isten agresszíven lépjen fel. Képes ignorálni az idegen kutyákat. Ezt sokan a barátságtalanság jelének veszik, vagy ugye a szocializáció hiányának, pedig a jól szocializált kutya, olyan, mint a jól nevelt ember, nem erőlteti rá magát idegenekre (nem veszi el más laptopját a cukrászdában, nem eszik a sütijéből és nem ölelget meg idegeneket), de udvariasan köszön, esetleg bemutatkozik és nem zavar másokat. Az, ha egy kutya minden kutyára/ emberre ráugrik és erőszakkal próbálja rávenni, hogy játsszon vele, simogassa, etesse stb. az nem jól szocializált, hanem szimplán udvariatlan (mondjuk ki neveletlen). Ezek a kutyák sokszor nem törődnek a másik kutya akaratával, vagy nem is értik annak kommunikációs jelzéseit, mikor az azt próbálja a tudtára adni, hogy nem kérek belőled. Ez nem jól szocializáltság, hanem szocializálatlanság. Ezek a kutyák azok, akiket elengednek a futtatóban, aztán azt csinálnak, amit akarnak, a lényeg, hogy lefárasszák magukat. És ha egy kutya agresszívan lép fel velük szemben, miután az udvarias kérés hatástalan volt, akkor a gazda felháborodik és elkönyveli a másik kutyát neveletlennek, szocializálatlannak. Érdekes, nem?

A természetes módja a kutyák ismerkedésének

Simon K. azt hozza példának és milyen igaza van, hogy a kóbor kutyák és a farkasok sem rohanják le az idegen fajtársaikat, hogy játszunk, játszunk, játszunk! Nem. Ignorálják vagy éppen messzire elkerülik egymást, mivel idegenek! A saját falkájukkal mozognak, velük játszanak és ha bevesznek egy új egyedet a falkába először azzal is csak „együtt lógnak” nem azzal kezdik, hogy belemásznak egymás aurájába, hanem hogy csatlakozhat hozzájuk az útjuk során. A kutyák számára is az lenne a természetes ismerkedés, ha együtt [a~77~sétálnának] egy pár alkalommal míg megismerik egymást és nem az, hogy összezárjuk őket és oldják meg. Majd néhány séta után örülni fognak egymásnak és előbb utóbb valószínűleg játszani is fognak.

Miért próbálják az emberek erőszakkal összehozni az idegen kutyákat? Ez ugyanolyan, mint mikor idegen kutyához oda megy az ember és azonnal megakarja simogatni, ölelgetni, milyen alapon? Ha valaki az utcán hozzám érne az a legkevesebb, hogy leüvölteném a fejét, de lehet neki is támadok.

Városliget

Vegyük például a Városligetet én személy szerint évtizedek óta járok oda az éppen aktuális kutyámmal. Azt vettem észre, hogy ott minden kutya normális! (Nyilván lehetnek kivételek, de azért általában béke van.) Ugyanis ott van tér, nincsenek összezárva. Messziről fel tudják mérni ki szimpatikus, ki nem, kivel szeretnének megismerkedni és ki az, akit kikerülnének. Az extra barátságos, kissé neveletlen kutyák is ki tudják választani a rájuk fogékony társaikat és azokat a legtöbbször békén hagyják, akik nem mutatnak érdeklődést az irányukba. De, ha mégsem akkor is ki tud lépni a másik állat a szituációból, mert nincsenek bezárva.

Kialakulnak falkák, akik élvezik egymás társaságát, de ha egy kutya inkább a gazdájával labdázna, vagy botot rágcsálna akkor ezt is megteheti, mert senki nem fogja ráerőltetni magát. Pedig egy napsütötte tavaszi napon rengeteg kutya van ott. Mégis ilyenkor ezek az állatok stresszmentesen élvezhetik egymás társaságát. Egy ilyen hely egészséges feltételeket teremt a megfelelő szocializációra. Ahogy az is, ha kutyás barátainkkal együtt sétálunk, akár először pórázon majd, ha már ismerik és kedvelik egymást a kutyák akkor póráz nélkül.

És ami nem segít, ha nem a megfelelő kutyára szólunk rá

Sokszor az emberek azt a kutyát szidják le amelyik miután próbálta a másik értésére adni, hogy számára kényelmetlen a szituáció és miután a „szép szó” nem hatott, kitámadott, pedig, nem őt kellene. Mert ő próbált szépen szólni. A tekintetével, a testtartásával, akár még a szituációból való kilépéssel is, de erre a másik kutya nem reagált, de ami még nagyobb baj a gazdák sem. Ugyanis sajnos a gazdák sokszor nem értik a testbeszédét. Hasonló gyakran látott jelenet, hogy adott a kutya, aki erőszakosan játszana, a kutya, aki ennek nem örül és egy harmadik, aki próbál közbe avatkozni és leállítani az udvariatlan ebet. Na vajon melyik kap ki az esetek 90%-ában? Persze, hogy a közbe avatkozó kutya. Azzal, hogy a gazdák figyelnek kutyáik testjeleire és megtanulják értelmezni a kommunikációjukat azzal erősítik a kutya irántuk táplált bizalmát. Ha a kutyánk megszokja, hogy helyesen értelmezzük a kutyák közötti szituációkat és ha kell közbeavatkozunk azzal elősegítjük, hogy kényes, kényelmetlen helyzetekben hozzánk forduljon a kutya és figyeljen az utasításunkra. Ellenben, ha tudja, hogy fogalmunk sincs mi történik körülöttünk akkor ő fogja megoldani a szitukat és valószínűleg egyre kevesebb türelme lesz és hamarabb fog kitámadni, mint sem szépen szólni.

Tehát a kutyafuttató csak egy lehetőség, amit sok kutya élvez, de ugyanennyinek kényelmetlen. Ha azt látjuk, hogy kutyánk feszült, kényelmetlenül érzi magát az ilyen helyeken akkor ne erőltessük. Simone K. egészen odáig megy, hogy kijelenti a kutyák 90%-a nem való a futtatóba. Én azt gondolom figyeljünk kutyánk testjeleire, kommunikációjára és amennyiben kedvencünk szereti a kutyajátszót, ott is minden nap gyakoroljuk vele a kontrollt és az udvarias viselkedést fajtársaival szemben.