Miért válogatósak a macskák?

Akinek van macskája és kutyája is nem kell mondani az alapvető különbséget az étkezési szokásaik között. A kutyák mindent és bármit megesznek, míg a macskák a legdrágább ínyencségekhez is képesek fanyalogni. De vajon miért ilyen válogatósak a macskák?

Mivel nem tudjuk megkérdezni cicánkat ugyan mi a baj a 48 darabos alutasakos eledellel, amit vettünk neki és amit ’most már, ha a fene-fenét eszik is megeszel.’ Ezért nincs könnyű dolgunk cica gazdiként, ha csak egy félét veszünk neki évekig, akkor mást már nem lesz hajlandó megenni. Ami elég kockázatos, ha egyszer orvosi diétára kell átállni vele. Így tehát érdemes hozzá szoktatni, hogy különféle ízű eledeleket is egyen. És ekkor történik meg, hogy veszünk neki nagy tételben valamit és végül a szomszéd macska eszi meg.

Milyen ízeket éreznek a cicák?

Érdekes módon ők nem érzik az édes ízt. Ezért is nem rajonganak annyira a véletlenül leejtett csokiért, amit kutyád szájából úgy kell kitépni.

De, hogyan állapították ezt meg a kutatók?

A kutatók a DNS-ük elemzésével jöttek rá erre. A házi macskák, tigrisek és gepárdok a Tas1r2 gén „eltört” változatával rendelkeznek, amely egy másik génnel, a Tas1r3-mal működik együtt, hogy lehetővé tegye az édesség észlelését. Bár úgy tűnik, hogy a Tas1r3 tökéletesen működik macskákban, a Tas1r2 egy „kifejezetlen pszeudogén”, amelyből hiányzik. Nélkülük a Tas1r2 nem termel olyan létfontosságú fehérjét, amely az édességet érzékelő receptor kialakításához szükséges a macskák ízlelőbimbóin.

De ha az édeset nem, akkor mit éreznek? 

Tekintettel a macskák húsközpontú étrendjére, a tudósok régóta gyanították, hogy az umamit érzik. Ez az 5. alapíz az édes, sós, keserű, savanyú mellett. Kikunae Ikeda professzor 1908-ban felfedezte ezt a bizonyos ötödik ízt, ami azonban csak 1985 óta hivatalosan elfogadott elnevezés egy bizonyos fajta ízélményre, a köztudatban pedig csupán az elmúlt 10-15 évben van jelen.

Az ötödik íz titulus talán kissé sántít, hiszen önmagában nem íz az umami, mert nem érzékelhető önállóan.

Leegyszerűsítve a monoszódium-glutamát jelenlétét takarja.

A közelmúltban bizonyítékokat találtak, amelyek megerősítik ezt a sejtést. A macskagenom szekvenálása után felfedezték, hogy a macskák mindkét gént expresszálják, amelyek az umami receptorok kialakításához szükségesek az ízlelőbimbóikon, a Tas1r1-et és a Tas1r3-at. Tehát igen ezt ők is érzik és kimondottan szeretik is!

A kutatók felfedezték, hogy a macskák genetikailag jobban vágynak az ízletes umamiban gazdag ételekre, például a tonhalra.

A kutatók 25 macskafélének adtak választást egy tál sima víz és egy olyan között, amelyben olyan molekulák kerültek, amelyek umami ízt biztosítanak. Ahogy az várható volt, a macskák határozottan előnyben részesítették az umami-s vizet. Ez segíthet megmagyarázni, hogy a macskafélék miért szeretik annyira a sósvízi halakat. „Úgy gondoljuk, hogy az umami a fő eleme a macskák tápanyag bevitelének” – mondja Scott McGrane, a Waltham Petcare Science Institute ízkutatója, amely a Mars Petcare UK tulajdonában van, és amely állateledeleket és csemegéket készít.

A kutyák ezzel szemben érezhetik az édesset és az umamit is. Mind a macskáknak, mind a kutyáknak vannak keserű íz receptorai, bár a macskáknak 12 (ebből hét működőképes), a kutyáknak pedig 15. Nem világos azonban, hogy a keserű receptor gének száma hogyan befolyásolja az állatok keserűségről való tényleges érzékelését- mondja McGrane.

Mire jók az ízek?

Az ízérzékelés segít az állatoknak felmérni a lehetséges táplálékforrásokat. Az édesség például azt jelzi, hogy az élelmiszer gazdag szénhidrátokban, amelyek jó energiaforrást jelentenek. Az umami a fehérjét jelzi, a sósság pedig a nátriumot, ami szintén esszenciális tápanyag. A savanyúság egy kicsit bonyolultabb, de a tudósok úgy vélik, hogy közölheti a savasságot, ami hasznos lehet a C-vitamin bevitelénél, vagy annak meghatározásában, hogy a rothadó gyümölcsöket biztonságos-e elfogyasztani (mivel a „jó” baktériumok, amelyek savanyú ízt okoznak, elpusztítanak minden „rossz” baktériumok az erjedés során). A keserűség evolúciós céljai szintén vita tárgyát képezik, bár a régóta fennálló hiedelem, hogy toxicitást jelezhet.

Az vagy, amit megeszel

Az ilyen ízek észlelésének képessége az állatok DNS-ében jelenik meg. Speciális gének felelősek azért, hogy különböző típusú ízreceptorokat hoznak létre az állatok ízlelőbimbóin. Néha ezek az ízreceptor gének véletlenszerűen mutálódnak. Ha az állat túléli a mutációt, akkor ezt a tulajdonságot továbbadja utódainak, míg végül ez lesz a norma. A tudósok szerint ez az oka annak, hogy a húsevő macskák nem érzik az édességet, a bambuszevő pandák az umamit, és hogy egyes tengeri emlősöknek, amelyek egészben lenyelik táplálékukat, mint például a delfinek és a bálnák, egyáltalán nincs működő ízreceptor génje. A történelem egy bizonyos pontján, ezen fajok ízreceptor-génjei nem működtek megfelelően, és táplálkozási szükségleteik miatt egyszerűen így is maradtak. "Van összefüggés aközött, mit eszel, és mi tükröződik a genomban" - mondja Peihua Jiang, a philadelphiai Monell Chemical Senses Center kutatója.

A macskák vérbeli ragadozók, a húst szeretik. Ellenben a kutyák igazi ínyencek, szeretik a húst, a zöldséget, a gabonát, a francia krémest.

Miért fontos tudnunk milyen ízeket éreznek a macskák?

A macskák ízérzékelésének megértése nemcsak a gazdiknak fontos, hogy ne járjanak pórul a 48 darabos alutasakos termékkel. Hanem az állatorvosok, a gyógyszergyárak és az állateledel-gyártók számára is értékes betekintést nyújthat.

Vegyünk például egy macskát, ami egy betegség miatt nem eszik. Ez a macskáknál amúgy is igen veszélyes.Yasuka Toda japán élelmiszerkutató, mikor egy főiskolai állatorvosi kórházban praktizált szembesült a nem evő macskák táplálásának nehézségével. 

„Annak érdekében, hogy az étvágytalan macskákat rávegyem, hogy önállóan egyék meg az ételt, kis mennyiségű szárított bonito pelyhet szórtam az ételükre – ami az umami nagyon gyakori összetevője Japánban, és sok inozin-monofoszfát nukleotidot tartalmaz –, és bevált. Nagyon is bevált – mondja.

A kutatók nagyon fontosnak tartják tehát, hogy tisztában legyünk velünk élő állataink ízpreferenciáival.