Poszttraumás stressz szindróma kutyáknál

Poszttraumás stressz szindróma kutyáknál

Mára bebizonyosodott, hogy a kutyáknak és úgy általában az állatoknak is lehet poszttraumás stressz szindrómájuk, azaz PTSD-jük.

PTSD kiváltó oka

A poszttraumás stressz szindróma kiváltó oka valamilyen trauma, tragédia. Ez lehet egy baleset, erőszakos bűncselekmény átélése vagy ezzel való fenyegetettség, háború, haláleset, természeti katasztrófa és egyáltalán bármilyen olyan esemény, ami bekapcsolja a védekező mechanizmusokat a szervezetben. Kutatók bebizonyították, hogy az ember mellett, a háziállatok és a vadon élő állatok is átélhetnek PTSD-t. Így a kutyák is. Például, ha bántották őket, vagy túléltek egy természeti katasztrófát, háborút vagy balesetet. A kiváltó okok ugyanazok az állatoknál, mint nálunk. A PTSD-ben szenvedő egyén nyugtalanító érzéseknek, gondolatoknak van kitéve és újra és újra élénken felidéződik bennük a traumatikus esemény. Ez jelentősen kihat a mindennapi életükre és kapcsolataikra.

Kanadai kutatók köztük Rudy Boonstra, a Torontói Egyetem populációökológusa hosszú évtizedek óta tanulmányozzák a hócipős nyúl populációt és azt figyelték meg, hogy néhány évente ugrásszerűen megnő a populáció, ami a ragadozók elszaporodásához vezet, aminek hatására lecsökken a nyúl populáció ezután visszaesik a ragadozók száma. Ezt a jelenséget jól ismerik az ökológusok. Azonban néhány éve arra a megállapításra jutottak a kutatók, hogy a helyzet ennél azért bonyolultabb és a nyúl populáció csökkenésének nem csupán, azaz oka, hogy sokukat elfogyasztják természetes ellenségeik, hanem a nyuszik PTSD-je is.

Ugyanis az állandó fenyegetettség érzése a ragadozók által olyan hosszan fennálló stresszt okoz az állatok számára, hogy az kihat az életminőségűkre, a táplálkozási szokásaikra és ez a termékenységükre. Ezt az anyanyulak ürülékében található kortizol szint bizonyította, ami akkor tetőzött, mikor a legtöbb ragadozó volt. A kutatók megállapították, hogy a stresszes anyaállatok, kevesebb, kisebb, stresszesebb utódokat szülnek és a nőstény utódokra tovább örökítik a magas stresszhormon szintet, ami gátolja azok szaporodását is. Ezért aztán miután lecsökken a ragadozók száma és minden körülmény ideális a nyuszik szaporodására és kiegyensúlyozott életére még évekig tart míg megnő a számuk. De igaz ez számos faj egyedeire (nem csupán emlősökre, de például madarakra, halakra is), amiket megfigyeltek.

Liana Zanette és Michael Clinchy a Nyugat-Ontariói Egyetem viselkedésökológusai a ’félelem ökológiáját’ tanulmányozzák mely a traumák pszichológiáját ötvözi a viselkedés ökológiával. Míg korábban úgy tartották, hogy ha egy nyúl túlélt egy prérifarkas támadást vagy egy zebra egy oroszlán támadást akkor csak tovább szaladt és ugyanúgy élte életét, mint azelőtt addig a páros az elmúlt évtizedekben folytatott munkájával bebizonyította, hogy ez korántsem így van. Egy-egy ilyen trauma hosszútávú hatással van a túlélő állat viselkedésére és fiziológiájára.

Graeme Shannon, a walesi Bangor Egyetem viselkedésökológusa párhuzamot állít a kölyök elefántok és a gyerekek által átélt traumák között. A gyerekként traumatizált emberek és azon kis elefántok melyek végig nézték anyjuk, nagynénjük halálát felnőtt korukban is mutatják a PTSD jeleit és káros viselkedési normákat mutatnak, mint például indokolatlan agressziót. A gyermekkori traumák és a stabil családi háttér hiánya a PTSD fő kockázati tényezői állítja Graeme. Ezek az emberek és állatok évekig a fokozott éberség állapotában élnek, várva a veszélyt. Példának okáért a háborús térségben dolgozó katona kutyák jelentős százaléka küzd PTSD-vel élete hátralevő részében, melyet ugyanúgy kezelni kell, mint a katonák esetében. Ezen élmények elraktározása az agyban a későbbi túlélést segítik. Azonban az állandó készültség és magas stressz szint káros hatásokkal bír a szervezetre.

Nem meglepő módon a tünetek is azonosak az emberben és a kutyában

A PTSD-s kutyák túl reagálhatnak bizonyos ingereket, mint hangok, érintés, egy személy vagy állat váratlan felbukkanása vagy „gyanús” viselkedése. Ezen reakció lehet pánik, agresszió, menekülés, ledermedés. Általánosságban jelentkezhet alvászavar, viselkedés zavar, fokozott éberség, krónikus szorongás, félelem az egyedülléttől, bizonyos emberek (embertípusok) vagy helyzetek kerülése, csökkent érdeklődés korábban kedvelt játékok, programok iránt. 

Hogyan segíthetünk egy PTSD-s kutyának?

Minden kutya számára fontos a rutin, de a poszttraumában szenvedő egyedeknek különösképpen. Mindennap ugyanabban az időben kell sétáltatni, ugyanakkor kell etetni, biztonságot adó rendszert kell vinni a mindennapokban, hogy a világ ismét egy kiismerhető, biztonságos hellyé váljon a számára.

Legyen egy biztonságos, csendes, kényelmes helye, ahova elvonulhat. Tegyünk be neki egy gazdi illatú ruhadarabot, kényelmes fekhelyet és egy játékot, amit szeret.

Nagyon fokozatosan ismertessük meg új helyzetekkel, személyekkel, időt adva neki.

Nagy segítség lehet a kutyatársaság, a fizikai aktivitás, a kutyás sportok és a gazdával való közös játék. Persze mindezt úgy, hogy ne stresszeljük túl kedvencünket. Itt is a rutin és a biztonság érzett a lényeg.

Jó szolgálatot tehet a nasival töltött játék és a szimatolós feladatok, ezek amellett, hogy kellemes időtöltést nyújtanak az agyat is jótékonyan fárasztják. A kutyának meg kell tanulnia (újra) jól éreznie magát.

Kérjük ki állatorvosunk véleményét mely étrendkiegészítők segítik a stressz szint csökkentését és kedvencünk jobb közérzetének elősegítését. A párologtatós kutyanyugtatók is beválhatnak.

Szélsőséges esetben állatorvos által menedzselt gyógyszer kúrára és deszenzítizálásra lehet szükség. A deszenzitizálás olyan viselkedés terápia mely során, fokozatosan hozzá szoktatjuk kedvencünket a félelmet kiváltó ingerhez, például egy hanghoz.

A türelem és a tudatosság nagyon fontos a PTSD-s állat rehabilitálásakor.