Tanult tehetetlenség kutyáknál
Tanult tehetetlenség jelenségét először kutyáknál írták le, de azóta embereknél is megfigyelték. De mi is ez a jelenség?
Lukács Gabriella
Mi a tanult tehetetlenség?
Egy olyan pszichológiai állapot melyben az egyén azt tanulja meg, hogy semmiféle ráhatása nincs az őt folyamatosan érő negatív hatás ellen, így feladja, hogy megpróbálja azt elkerülni. A hatása olyan erős lehet, hogy még akkor sem tesz semmit az egyén, ha a körülmények megváltoztak és lenne ráhatása az eseményekre.
Ez a jelenség, amely akkor fordul elő, amikor negatív következmények vagy stresszorok sorozata arra késztet valakit, hogy azt higgye, hogy az élet kimenetele nem befolyásolható.
Ha egy személy, esetünkben kutya azt tanulja meg, hogy viselkedése nem befolyásolja averzív környezetét, akkor abbahagyhatja az averzív ingerek elől való menekülést, még akkor is, ha a menekülés lehetséges. Innentől csak tűri a bántalmazást.
Korábbi cikkünkben, ami Pavlov laborjáról szólt már esett szó a tanult tehetetlenségről, ugyan Pavlov nem definiálta a tanult tehetetlenséget, csupán a kutyák idegösszeomlását akarta elérni. A tünetek alapján azonban ez együtt járt a tanult tehetetlenséggel.
A jelenség megfigyelése?
Martin Seligman és Steven F. Maier először az 1960-as években azonosította jelenségként a tanult tehetetlenséget. Ezek a pszichológusok kísérleteket végeztek kutyákon, és megállapították, hogy amikor ismétlődő sokkhatásnak voltak kitéve, amelyet nem tudtak kontrollálni, az állatok tartózkodtak a cselekvéstől, akkor is amikor meg tudták volna akadályozni a sokkot.
A tanult tehetetlenség leküzdésének számos módja van. Az egyiket maga Seligman említette a tanult reménykedés.
1964-ben az elsőéves pszichológushallgatók, Marty Seligman és Steve Maier összesen 4 kutyát tanulmányozott.
A kísérlet
Először két kutyát vettek elő és zártak egy-egy ketrecbe. A szerencsétlen állatokat sorozatos áramütéseknek tették ki. Az egyiknek volt némi ráhatása az eseményekre, a másiknak nem. Amelyiknek volt ráhatása ha nem csinált semmit, az áramütés 5 másodpercig tartott, ha azonban az orrát a ketrec falán lévő panelhez nyomta, sokkal hamarabb véget ért. A másik ketrecben a másik kutya ugyanennek a kínzásnak volt kitéve, de előtte panel sem volt. A két kutya egyszerre, ugyanakkora erősségű áramütést kapott, de csak az első kutya tudta befolyásolni annak időtartamát. 64! egymást követő áramütés után a kutyákat visszavitték a kenneljükbe és újabb két kutyával megismételték a procedúrát.
Másnap újra elővették a kutyákat, és egy olyan ketrecbe tették őket, amely középen el volt választva egy olyan magas fallal, amelyet a kutya át tudott ugrani, ha akart. Az előző napi áramütést magas, éles hanggal helyettesítették, amely a ketrec padlójából jött, mindig onnan, ahol a kutya állt. Azok a kutyák, akiknek az előző napi kísérlet során volt lehetőségük kontrollálni az áramütést, szinte kivétel nélkül mind gyorsan rájöttek, hogy ha átugranak a falon, a hang megszűnik. Ellenben a minden kontrolltól megfosztott ebek kétharmada csak nyüszítve feküdt a ketrec padlóján, és passzívan várta a kellemetlen inger megszűnését.
A tanult tehetetlenség nem diagnosztizálható mentális egészségi állapot, hanem olyan gondolkodási zavar, amelyet olyan problémás gondolkodási minták jellemeznek, amelyek maladaptív viselkedéshez vezetnek. Úgy, mint mikor az egyed meg sem kísérel elmenekülni pedig lenne rá lehetősége.
Ez a jelenség gyakran megfigyelhető az averzív tréningnek kitett kutyusoknál. Mentett, bántalmazott állatoknál. Legyen szó arról, hogy fajtársaik bántották őket és az emberek nem védték meg, vagy éppen emberek bántalmazták napi szinten. Az ilyen traumát átélt állatok rehabilitálásához hozzáértő szakember segítségére lehet szükség.
Ha arra gyanakszol, hogy Kedvenced a tanult tehetetlenség jeleit mutatja, mint az elkerülő magatartást, motiválhatatlanság, kimért, gyanakvó mozgás, apátia, depresszió. Úgy keress fel egy szakembert, akinek van tapasztalata félelmi problémás kutyusokkal és kizárólag pozitív megerősítéssel dolgozik.