Terápiás kutyák

Ma már világszerte bevett szokás személyi-segítő- és egyéb munkakutyák segítségét igénybe venni. A munkakutya egy elég táv fogalom, lényege, hogy az adott kutyát meghatározott feladatra képezték ki, hogy segítse az embert ilyen például a kereső-, mentőkutya. A munkakutya kategórián belül pedig vannak a segítőkutyák például a vakvezető-, a hallássérült segítő-, a rohamjelzőkutya és így tovább. És a terápiás kutyák!

Terápiás kutyák

A terápiás kutya állatasszisztált terápiában vesz részt felvezetőjével (aki általában a gazdája és kiképzője) és egy szakemberrel (például szociális munkás, pedagógus). A terápiás kutya-gazda páros általában speciális igényű, vagy idős emberekhez, gyerekekhez látogat el különböző céllal. Járhatnak például óvodásokhoz érzékenyítő tréninget tartani, nehéz sorsú állami gondozott gyerekekhez, ahol szituációs gyakorlatokat csinálnak amiben természetesen a kutya a főszereplő, idősek otthonába, speciális igényű személyekhez. Az állat asszisztált terápia számos ember számára jelenhet óriási segítséget. Ezek a kutyák fel vannak készítve arra, hogy meglepő helyzetekben is nyugodtak és fegyelmezettek maradjanak így biztonsággal látogathatnak különböző egészségügyi és oktatási intézményeket. Alapvetően trükköket mutatnak be és lehet őket simogatni szeretgetni. Erre nem minden kutya alkalmas és mint minden segítőkutyának nekik is vizsgát kell tenniük. És a kutya-gazda páros mögött minden esetben áll egy ellenőrző szervezet.

Az állatasszisztált terápia kezdetei

Az Állat Asszisztált Terápia az 1800-as évekre vezethető vissza. Florence Nightingale a modernkori ápolás úttörője és leghíresebb alakja a betegápolás területén tett számos egyéb újítása mellett felismerte az állatok jótékony hatását a pszichiátriai betegekre. Megfigyelései alapján az állatok jelenlétükkel mind a gyermek, mind a felnőtt páciensek esetében csökkentették a szorongást és segítették a teljes felépülést. Sigmund Freud a modern pszichológia atyja is használta Jofi nevű [v~108~csaucsauját] a terápiás üléseken. Freud úgy tartotta, hogy Jofi megbízhatóan jelzi a páciens lelkiállapotát. Emellett a kutya természetes kapcsolatteremtő tulajdonságát használta a kommunikáció megolajozására, minthogy a páciensek szívesebben kezdenek el a kutyával beszélni, mint sem a terapeutával. Az 1960-as évek elején Boris Levinson, neves gyermek pszichológus észrevette, hogy egy 9 éves nem kommunikáló páciense Boris kutyájának, Jinglesnek a jelenlétében elkezdett beszélni. Nem sokkal később Elaine Smith nővér megfigyelte, hogy a betegeknek megnyugvást jelentett mikor a helyi lelkész kutyájával együtt tett látogatást az intézményükben.

Elaine 1976-ban elindított egy terápiás kutyakiképzési programot, hogy rendszeresítse a betegek kutyás látogatását. Ezután több páciensénél is bevetette a kutyát és megfigyeléseiről előadást tartott az Amerikai Pszichológiai Társaság ülésén. 1989, a Delta society kidolgozta az Állat Asszisztált Terápia (AAT) kereteit, melyeket a mai napig elfogadottnak tekintenek az ezzel foglalkozó szervezetek. Természetesen AAT-re nem csupán kutyákkal van lehetőség, hanem más fajta állatokkal is például lovakkal. Mára közismertek az állatok jelenlétének, érintésének lelki és fiziológiai jótékony hatásai.

Napjainkban már olyan kutyás foglalkozások is vannak, mint például a ’barkandread’ azaz ugatás és olvasás, melynek során gyerekek olvasnak fel kutyáknak így leküzdve a szorongásukat melyet a más emberek előtt történő hangos olvasás miatt éreznek. De ehhez nem is szükséges speciálisan kiképzett kutya, ha van otthon egy segítőkész négylábú, aki szívesen hallgatja a kisgazdi meséit.