Úgy szereted kutyádat, mint a gyerekedet?

Ha te is úgy szereted kutyádat, mint a gyerekedet akkor ezt érdekesnek fogod találni

Sokan hivatkozunk úgy kutyánkra, mint a ’kutyagyerekre’, a ’szőrös gyerekre’, vagy költői egyszerűséggel csak a ’gyerekre’.

Ez nem az elmebaj első tünete. Tudósok szerint teljesen érthető és evolúciós okai vannak, hogy ugyanúgy tekintünk kutyánkra, mint a gyerekeinkre. Hogy az égőházba is befutnánk érte, hogy kimentsük. És, hogy minden pénzüket ráköltenénk, hogy egészségesnek és boldognak lássuk.

Ennek oka, hogy agyunk ugyanúgy reagál kutyánkra, mint a gyerekünkre.

Agyunk nem mindig volt ilyen módon felépítve, de ahogy házasítottuk a kutyákat, és ők emberszerű szociális és kognitív képességeket fejlesztettek ki. Elkezdtek úgy viselkedni, sőt egyes fajták, mint például a csivavák a kerek koponyájukkal, úgy is kinézni, mint a csecsemők – és az agyunk elkezdte őket úgy is érzékelni.

Egy pillanatig ne legyél zavarban, ha kutyád a gyereked, ez evolúció

Zachary Silver az Occidental College, Canine Cognition Lab, kutatója szerint semmi furcsa nincs ezekben az érzelmekben. A több tízezer éves evolúciós folyamat, amit együtt töltöttünk a kutyákkal természetes, hogy azt eredményezi, hogy ilyen erősen kötődünk hozzájuk. 

Az agyad tényleg a gyerekednek tekinti a kutyádat

Ahogy egyre kevésbé tabu így érezni kutyánk iránt, egyre több anya számol be róla, hogy a biológiai gyerekei mellett a kutyája is a gyereke. Ugyanolyan érzelmekről számolnak be, mint az emberi gyerekeik felé érzett érzelmek.

Egy 2014-ben végzett agyi képalkotó vizsgálat fontos támpontokat ad arra vonatkozóan, hogy miért. Hogy kitalálják, mi okozza az emberekben az intenzív érzéseket a kutyáik iránt, a Harvard Egyetem kutatói egy kis csoportnyi anyát toboroztak, akiknek legalább egy 2 és 10 év közötti gyermeke, valamint kutyájuk legalább 2 éve velük van. Az anyák agyát MRI-vel figyelték miközben saját gyerekeikről és kutyájukról valamint számukra ismeretlen gyerekekről és kutyákról készült képeket nézettek velük.

A kutatók jelentős hasonlóságot találtak az anya-gyermek kapcsolat és az anya-kutya kapcsolat érzelmi élménye között. Az amigdala, az agy azon területe, amely a kötődés kialakulásáért és a jutalmazásért felelős, felvillant, amikor a nők gyermekük és kutyájuk képeit nézték. Ugyanezt a hatást figyelték meg a hippocampus, a talamusz és a fusiform gyrus esetében is, amelyek az agy azon részei, amelyek a memóriáért, a szociális kognícióért, valamint a vizuális és arcfeldolgozásért felelősek.

„Az agy kapcsolatteremtéssel, szeretettel és kötődéssel kapcsolatos területei hasonló módon stimulálódtak” – mondja Niwako Ogata, a Purdue Egyetem Állatorvostudományi Karának állati viselkedéssel foglalkozó docense, aki az ember-kutya kötődést vizsgálja. A nők hasonlóan kellemes érzésekről és örömről számoltak be, amikor gyermekeik és kutyáik fényképeit nézték. Az eredmények „arra utalnak, hogy különleges kapcsolatnak kell lennie a kutyánkkal” – teszi hozzá Ogata.

Voltak kulcsfontosságú különbségek – a középagy bizonyos részei, amelyek szintén a jutalmazással kapcsolatosak, aktívabbak voltak, amikor az anyák emberi gyermekeik fotóit nézték, mint amikor kutyáikról készülteket. Tehát bár úgy tűnt, hogy erős kapcsolat, szeretet és ragaszkodás van az anyák és kutyáik között, az agy továbbra is felismerte, hogy egy másik fajhoz tartoznak – mondja Ogata.

Ettől függetlenül a kutyájukat gyerekükként szerető gazdik ugyanolyan sürgető vágyat éreznek kutyájuk igényeinek kielégítésére, mint a szülők a gyerekeikére. És ugyanúgy képesek bármit megtenné a kutyagyerekek egészségéért és boldogságáért. 

„A kutyák szinte minden területen ugyanazt a neurológiai reakciót produkálják, mint az emberi gyerekek” – mondja Silver. Ez a tény valami nagyon mélyrehatóra utal – „arra, hogy a kutyáinkkal való kapcsolatunk szinte már olyan fontos számunkra, mint egy biológiai rokon.”

A kutyák és a gyerekek ugyanazokat a kémiai anyagokat szabadítják fel a szervezetünkben

Ugyanilyen lenyűgözőek azok a jó érzést keltő neurotranszmitterek, amelyeket az agy termel, amikor időt töltünk a kutyáinkkal.

Amikor egy számunkra fontos személy szemébe nézünk, vagy megöleljük – legyen az romantikus partner, gyermek vagy közeli barát –, a testünk oxitocint termel, egy hormont, amely a kötődésért, a szeretetért és az összekapcsolódásért felelős. Az oxitocin fontos szerepet játszik a szülők és a csecsemők közötti kötődésben – például amikor egy szülő a karjában tartja az újszülöttjét, az oxitocinszint megemelkedik, ami arra ösztönzi őket, hogy ismételjék ezeket a viselkedéseket, ami még több oxitocinhoz vezet, és így tovább, mondja Silver. Ezért ismételjük ezeket a tevékenységeket, amelyek folyamatosan több oxitocinnal töltenek fel minket, erősítve a kapcsolatunkat.

Hasonló jelenség figyelhető meg a kutyáknál is, mondja Silver. Több tanulmány is kimutatta, hogy mind az emberek, mind a kutyák oxitocinszint-emelkedést tapasztalnak, miközben egymásra néznek, játszanak, 'beszélgetnek' és összebújnak. Ez az [a~390~oxitocin kör amiről korábban mi is írtunk már].

A kutatók szerint a kutyák eltérítették az emberi kötődés útját. Amikor a kutyád kiskutya szemekkel néz fel rád, vagy odaüget hozzád, a tested oxitocint szabadít fel, ami bekapcsolja a gondoskodást bennünk – egy biológiai választ, amely biztosítja, hogy megvédjük a kicsinyeinket –, és arra késztet, hogy gondoskodj a szükségleteikről, magyarázza Ogata.

Nem meglepő, hogy családtagként kezeljük őket.

A kutyáink iránt érzett imádat a háziasításukig vezethető vissza – mondja Federico Rossano, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem munkatársa.

Az evolúció során azokat a tulajdonságokat részesítettük előnyben a kutyáknál, amelyek emberibbnek tűntek. Rossano szerint a farkasokkal ellentétben, akiknek hosszú orruk és éles koponyájuk volt, a modern kutyáknak kerek fejük, nagy szemük és puffadtabb arcuk van. A belső szemöldökük közelében van egy izom is, amely lehetővé teszi számukra, hogy olyan arckifejezéseket tegyenek, amelyek az emberi szomorúságra, kíváncsiságra és örömre emlékeztetnek. Ezt amúgy képesek tudatosan használni a velünk való kommunikáció során, erről bővebben ebben a videóban hallhatsz. „Az emberek vizuálisan lények” – mondja Ogata –, „ezért a vizuális ingerek, mint az arckifejezések, erős érzelmi reakciót váltanak ki nálunk.” Ahogy egy másik agyi képalkotó tanulmány is megállapította, agyunk hasonlóan reagál a kutyák és az emberek arckifejezéseire.

Más szóval, agyunk szerint a kutyák egyszerűen ugyanolyan aranyosak, mint a csecsemők, mondja Rossano. Úgy is játszanak, mint a gyerekek – labdáznak és plüssállatokat cipelnek a házban –, és úgy gondolkodnak, mint a kisgyermekek. Elvégre egy két-három éves gyerekek kognitív képességeivel rendelkeznek, mondja Rossano. És, ahogy egy tanulmány sugallja, sokan sebezhető lényeknek tekintik a kutyákat, amelyek az emberi csecsemőkhöz hasonlóan nem képesek teljes mértékben megvédeni magukat. Így ezt a gazdinak kell megtennie.