Beagle

Ilyés Zsuzsanna

Magasság: 33-40 cm

Súly: 10-18 kg

Méret: Közepes

Szőrtípus: Rövid szőrű

Jellemzők:

Egészség - 4

Harapásra való hajlam - 1

Ápolás és tisztántartás - 5

Vedlési szint - 3

Taníthatóság - 5

Játékosság - 5

Ugatás - 3

Házőrző képesség - 2

Harapási potenciál - 1

Lakásban tartható - 3

Gyerekbarát - 5

Macskabarát - 4

Háziállat-barát - 4

Kezdő gazdiknak - 4

Vízkedvelő kutyafajta? - 3

Mozgásigény - 5

Hízékonyság - 4

Beagle története

A fajta egész pontos kialakulási helye nem ismert, azonban európai eredetűnek tartják, őshazájának Angliát tekintik. A kialakulást illetően több mint másfél ezer évre kell visszatekintenünk. A Beagle története a kutya őseivel kezdődik, akik az ókori Görögországból származnak. A modern egyedekhez hasonló méretű és rendeltetésű vadászkutyák már az 5. században is léteztek az ókori Görögországban. A 8. században létezett egy Szent Hubertus-kutya néven ismert fajta, amely egy szaglókutya (vadászatra használt kutya) volt. Ebből a Szent Hubertus-kutyából egy újabb fajta jött létre: a Talbot-kopó. A Talbot szőrzete többnyire fehér, ugatása nagyon mély volt. Egyetlen tulajdonsága, amely nem szolgálta jól a vadászatot, hogy ez a kutya meglehetősen lassú futó volt. A 11. században a Talbot kopó Angliába került, Hóditó Vilmos által. Úgy tartják, hogy a Talbotot ezután az [v~27~agárral] keresztezték, ezzel igyekeztek futás közben gyorsabbá tenni. Miután ez az új kutyafajta létrejött, a Southern kopó nevet kapta, amelyről viszont úgy gondolják, hogy a mai fajta őse.

A középkorban a "beagle" szó minden olyan kutyát jelentett, amely vadászkutya volt. Abban az időben léteztek nagyon kicsi vadászkutyák, ezeket "Pocket Beagle"-nek nevezték. A földtől a vállig, mindössze 8-9 hüvelyk (20-23 cm) magasak voltak. VII. Henrik király és I. Erzsébet királynő nagyon kedvelték ezt a miniatűr fajtát. A "Pocket Beagle" elnevezést azért kapták ezek a kistestű kutyák, mert elég kicsik voltak ahhoz, hogy a vadászó emberek zsebében elférjenek. Miután a nagyobb kutyák megtalálták a zsákmányt, a kisebbeket szabadon engedték, hogy folytassák az üldözést a sűrű bozótosban, olyan helyeken, ahol a nagyobbak nem tudtak könnyen átjutni.

Az 1900-as év közeledtével ez a kis zsebbeagle kihalt. Genetikai vonala ma már egyáltalán nem létezik. Az 1700-as évekre két kutyafajtát fejlesztettek ki nyúlvadászatra: a Southern kopót (mint fentebb említett) és az északvidéki beagle (vagy északi kopó). A Southern kopó a mai Beaglekhez képest magas és nehéz volt. Hosszú, puha fülei voltak, akárcsak a mai egyedeknek. Az északvidéki kisebb volt, mint a déli kopó és hegyesebb pofával rendelkezett. Gyorsabb volt, mint a déli, de a szaglásra való képessége nem volt olyan jó. Mivel a rókavadászat nagyon népszerűvé vált, ezt a két kutyafajtát a Foxhounddal keresztezték, hogy létrehozzák a "tökéletes" vadászkutyát. 1830-ban a nagy-britanniai Phillip Honeywood tiszteletes tenyésztési programot hozott létre. Úgy tartják, hogy ez képezte a modern fajta alapját. Az északi és a Southern kopó vett részt benne. Erről nem vezettek feljegyzéseket, ezért csak találgatni lehet, hogy milyen más fajtákat használtak fel. Az első egyedek melyeket a tiszteletes kitenyésztett még különböztek a fajta mai képviselőitől, kisebbek voltak, és tiszta fehér szőrzetük volt. Egy Thomas Johnson nevű férfi, aki még mindig egy jobb fajtát akart létrehozni, olyan kutyák kitenyésztésén dolgozott, amelyek jobb megjelenésűek, és nagyszerű vadászok. Munkája két különböző fajtát eredményezett: Az egyiknek durva szőrzete volt, a másiknak pedig sima. A durva szőrű egyedek egészen a 20. század elejéig fennmaradtak, sőt még 1969-ben is volt olyan feljegyzés, amely szerint egy durva szőrű Beagle még egy kutyakiállításon is megjelent, de ez a fajta mára már kihalt. Az 1840-es években kezdett kialakulni egy standard típus: az északvidéki és a déli kopó közötti különbségtétel megszűnt, de az új egyedek között még mindig nagy volt a méret- és jellembeli, valamint a megbízhatóságban fellelhető különbség.

Ebben az időben négy különböző típusú Beagle létezett: A közepes méretű; a törpe vagy öleb; a rókakutya (a Foxhound kisebb, lassabb változata); és a durva szőrű. Angliában 1887-ben már csak 18 "falkát" tartottak. A fajtát kedvelők eltökélték, hogy nem engedik, hogy a fajta változatainak bármelyike is kihaljon, mint ahogyan ez történt a korábbi típusokkal. 1890-ben megalakult az első fajtaklub és megírták a első standardet. A következő évben megalakult a Beagle Mestereinek Egyesülete. Mely a fajta érdekeinek előmozdítását tűzte ki célul és egy standard -típust akart létrehozni. A falkák száma 1902-re 18-ról 44-re emelkedett. A fajta Richard Rowett tábornokkal jutott el Amerikába, egészen pontosan Illinois államba, importált néhány kutyát Angliából, és tenyésztésbe kezdett. Rowett kutyáiról feltételezik, hogy az első amerikai standard modelljei voltak. Az Amerikai Kennel Klub (AKC) 1884-ben fogadta el fajtaként. A 20. században a fajta világszerte elterjedt, mint igen népszerű kutya. Ekkor már nem csak vadászatra használták; hanem házi kedvencként is tartották.

Napjainkban a Beagle a világ egyik legnépszerűbb fajtájának számít, népszerű a legtöbb olyan országban, ahol a kedvtelésből tartott állatok tartása már természetes. Szerető és hűséges személyiségének, a gyerekekkel való barátságos hozzáállásának, az átlagosnál alacsonyabb ápolási igényének és csodálatos temperamentumának köszönhetően rengetegvan belőlük mindenhol, a londoni lakásoktól kezdve az idahói farmokon át a New York-i magasföldszintekig.

Külleme

A Beagle küllemre erős, szilárd felépítésű, jól izmolt kutya, a minőség benyomását kelti durvaság nélkül. Feje elég hosszú, erőteljes, szintén durvaság nélkül, szukáknál finomabb. Ráncoktól és redőktől mentes. Szín: tricolor (fekete, cser és fehér); kék, fehér és cser; borz-foltos(badger pied); nyúl-foltos (hare pied); citrom-foltos(lemon pied); citrom és fehér; vörös és fehér; cser és fehér; fekete és fehér; teljesen fehér. A teljesen fehér kivételével az összes szín lehet pettyezett. Más szín nem megengedett. A farok vége fehér.

Jelleme

Élénk kutya, melynek legfontosabb feladata volt a vadászat, elsődlegesen nyúlra nyomkövetéssel. Bátor, nagy aktivitással, kitartással és céltudatossággal. Éber, értelmes és kiegyensúlyozott vérmérsékletű. Barátságos, nem mutat agresszivitást vagy félénkséget. Temperamentuma nagyon egyedi, határozottan kijelenthető, hogy ez a fajta egyedülálló. Az 1800-as évek híres falkáinak hagyományaihoz híven rendelkezik a hajtás ösztönével, ugyanakkor nagyon hűséges az emberi családtagjaihoz és abszolút tökéletes családi kutyává tud válni. Minden ilyen kutya, akit a város utcáin sétáltatva vagy a kutyaparkokban boldogan játszva láthatsz, még mindig hordozza magában a vadászösztönt, éppen ezért a következetes nevelésük kulcsfontosságú. Mivel az eredeti funkció amire kitenyésztették őket az önálló munka, vadfelhajtás, ehhez pedig a jó orr mellett a kitartás, szívósság és a makacsság is kell, így teljesen kezdő kutyásnak akkor ajánlható a fajta, ha aktív életet él, és képes a következetes nevelést szem előtt tartani. Kivételesen szeretetreméltó és hűséges. És rendkívül jól kijön bármilyen korosztályú gyerekkel. Rengeteg energiájuk és vidám személyiségük révén órákat tölthetnek el a kicsikkel apportírozással vagy hempergéssel. Mivel a kiskutyák meglehetősen aktívak még, a nagyon fiatal gyerekeket felügyelni kell. A 8 éves és annál idősebb gyermekek esetében azonban egy ilyen kutya az árnyékuk és legjobb barátjuk lehet. A Beagle agresszióra, félénkségre eredendően nem hajlamos. Ellenben az ember beleteheti ezeket, a nem megfelelő tenyésztéssel, tartással és neveléssel.

Nevelése, igényei

Mint minden kutyánál a Beagle-nél is meghatározó a kezdeti nevelés, sőt náluk kiemelten. A fajta, funkciója szerint, önálló munkára lett kitenyésztve, ehhez pedig igen fejlett önálló döntéshozatali hajlama van. Nagyon okos, jó kombinációs és helyzetmegoldó képességgel van megáldva, de ez elsősorban az ő érdekeire vonatkozik. Ezért is fontos, hogy az első pillanattól kezdve következetes nevelést kapjon. Mivel normál esetben igen jó étvágyú fajta, így remekül motiválható a tanulási folyamatokban jutalomfalattal is. Könnyen tanul és ezt mindenképpen érdemes kiaknázni kölyökkorban, azaz abban az élet szakaszban, amikor eleve minden kutya a legfogékonyabb. Érdemes a kölyök/fiatal kutyával napi szinten foglalkozni nevelés tekintetében is. Mivel kölyökként a terhelhetőségük még kisebb, így a napi alkalmak hossza ne legyen hosszabb 10-15 percnél. A tanulási folyamat lezárása pedig jutalomként és a kapcsolat építéséhez szintén elengedhetetlen játékkal végződjön. Kezdő kutyásoknak mindenképpen ajánlatos a fajtával a kutyaiskola, amely tökéletes lehetőséget ad a szintén fontos szocializációs fejlődéshez is. Aktív fajta, úgy a mozgásigényét tekintve, mint agyban. Ha a tanulási gyakorlatokba csempészünk mindig egy kis plusz agymunkás részt, ahol akár az orrát is jól tudja használni, illetve ha inger gazdagabb sétákat teszünk vele, akkor a kapcsolatunk a kölyökkel gyorsabban, harmonikusabban épül, erősödik.

Ápolása, kozmetika

A Beagle ápolása nem ördöngösség. Vedlési időszak (tavaszi, őszi) közeledtével már érdemes felkészíteni belsőleg a kutyánkat, szőrt, bőrt támogató táplálékkiegészítővel. Jó, ha beszerzünk Furminátort vagy Zorro kefét, amelyek az elhalt aljszőrzetet is kiszedik. Ezek hatékonyan elősegítik az új, friss bundára váltást. Gyakori fürdetést nem igénylő fajta. Ahogy a gazdik egymásközt mondják, „öntisztuló„ fajta. A [a~85~fülek] tisztán tartása egyedenként változó lehet, mert vannak alkatilag kicsit szűkebb hallójáratúak, nekik érdemesebb gyakrabban megtekinteni a fülüket, hogy nincs-e jobban felgyűlve váladék. A [a~80~karmok] vágása szintén lehet egyéni vagy alkati, mert függhet a tartástól is, a lakásban tartott kutyák körme általában nem kopik olyan mértékben, mint a kertes házban tartott társaiké. Illetve előfordulhat olyan egyed, akinek kevésbé kopik és van amelyiknek nem nő olyan ütemben ugyanolyan tartási körülmények között. Mindemellett, mindenképpen vágást, figyelmet igényel, mert a karmok elhanyagolása lábdeformitásokhoz vezethet.

Fajtabetegségek

A fajtára jellemző betegségek két részre oszthatók, tartásból eredőek és genetikailag öröklődők. A tartásból eredő betegségként feltétlenül meg kell említeni, azt hogy a fajta normál esetben nagyon jó étvágyú, ebből eredően [a~53~hízásra] hajlamos. Mint, ahogy az embereknél is, az elhízás, mozgásszervi, érrendszeri, belgyógyászati problémákhoz vezethet.

Néhány, ismertebb örökletes betegségei a fajtának:

Beagle pain
epilepszia
szemhéjbetegségek ( ectropium, entropium )
glaukóma ( zöldhályog )
MLS ( Musladin-Leuke syndrome )
NCCD ( Neonatal Cerebellar Cortical Degeneration )
IGS ( Imerslund-Grasbeck Syndrome )
Lafora epilepszia ( ez az epilepszia egy vállfaja, és egyedül erre a vállfajára már rendelkezésre áll genetikai teszt. A fentebb sorolt epilepszia mint gyűjtő fogalom került megnevezésre. )

Fontos megjegyezni, hogy léteznek genetikai tesztek az örökletes betegségek némelyikére, viszont Magyarországon a fajta tenyésztésének nem feltétele a szűrések megléte. Ennek hangsúlyosságát minden magyarországi tenyésztő maga dönti el, csak úgy, mint a fajta leendő gazdái.

Kölyök vásárlásakor mire figyeljünk?

Legyünk tudatosak: a fajta választást illetően mindenképpen, azt vegyük alapul, hogy mennyire passzol hozzánk, az életvitelünkhöz az adott kutya, ismerjük meg a fajtát. Ebben segíthet, ha egy számunka szimpatikus kennelbe akár ellátogatunk, beszélgetünk a tenyésztővel. Ez a pont szorosan kapcsolódik az előzőhöz: olyan helyről, tenyésztőtől vásároljunk kölyköt, amely bejegyzett kennelnévvel rendelkezik. Törzskönyves, tenyészthetőséget igazoló papírokkal rendelkező kutyákkal tenyészt. Ezeket a papírokat nyugodtan kérhetjük is, hogy megmutassa, ahogy a kutyák egészségügyi szűréseire vonatkozó (örökletes betegségekről genetikai teszt eredmények) dokumentumokat is. A kölyköket csak törzskönyvvel adja. Ha látogatást szeretnénk tenni a kennelben és a fajtáról érdeklődünk a tenyésztő informatív legyen, ne zárkózzon el attól, hogy betekintést kapjunk a kutyákról, azok állapotáról. A leendő vagy épp’ almot nevelő anya kutya, vagy akár az apa kutya is megtekinthető legyen. A megfelelő tartási körülmények rendben legyenek. 8 hetes koránál hamarabb egy felelős tenyésztő nem ad ki a keze közül kölyköt.

Tenyészet

A kennelt 2009-ben alapítottam, ekkor váltottam ki a kennelnevet (Virágvárosi Bozótharcos Beagle Kennel), melyben a “bozótharcos” szó utal a fajta eredendő természetéből fakadó vadászösztönére, kitartására, erejére. Az alapítás évében született meg a kennel első alma. A kezdetektől fogva alapelvem volt, hogy a tőlem elkerült kölykök, jól szocializáltan, stabilan kerüljenek ki a nagyvilágba, megőrizve a fajta küllemi jegyeit és temperamentumát. Természetesen, ahogy az életben, úgy a kennel életében is vannak jobb és rosszabb napok. Örömteli és nehezebb pillanatok, melyekben azonban mindig segítséget nyújt az a tudat, hogy az eddig született almok gazdái közül sokan szívesen jelentkeznek még 10 év távlatából is és osztják meg velem képekkel és történetekkel a kölykök életét. Ezúton is köszönöm minden olyan gazdinak, aki bizalommal fordult hozzám és azt is, hogy egy vagy épp’ két Virágvárosi Bozótharcos-nak van boldog élete mellette.