Labrador retriever

Magasság: 54-56 cm

Súly: 30-35 kg

Méret: Közepes

Szőrtípus: Rövid szőrű

Jellemzők:

Labrador retriever története

A Labrador származásáról és eredetéről számos elmélet kering a köztudatban, egy azonban bizonyos: A St.John’s kutyák, amik a fajta ősei, Új-Fundlanról érkeztek a szigetországba. Kimondottan ezen ebekről elsőként Hawker ezredes tett említést kezdő vadászoknak írt művében 1814-ben. A St. John’s kutyát messze a legjobb vadászebként emlegeti. Úgy írta, a St. John’s kutya fekete, s nem nagyobb, mint egy [v~32~pointer]. Nagyon jó lábakkal, sima, rövid szőrrel, a farkát nem kunkorítja úgy, mint a többi kutya, rendkívül gyorsan fut, úszik és küzd. Szárnyas vadászatokon nyújtott csodálatos teljesítményét 1822-ben W.E. Cormack emeli ki beszámolójában. Blaine az Encyclopedia of Rural Sports című 1840-es művében azon tulajdonságait emeli ki, melyek népszerűvé tették a fajtát: intelligenciáját, hűségét és tanulékonyságát. Edward Jesse Kutya anekdótáiból is olvashatunk az újfundlandi kutya című fejezetben a karcsú testű, erős lábú, elvékonyodó orrú fekete kutyákról, melyek a leghasználhatóbbak, s ennek köszönhetően a legelterjedtebbek voltak az országban. A leírásokat összevetve kiderül, hogy -a méret kivételével- eredményes tenyésztői munka folyt ami megalapozottá tette mind a típust, a bundát, farkat, mind a vadászati apportírozási képességet. A St. John’s kutyából a nagyobb termetű, nyitottabb szőrzetű (kevés aljszőrzetű) kutyák szelektálásával alakultak ki a ma ismert Újfundlandi kutyák, míg a kisebb méretű, kiváló alj- és fedőszőrzetű (dupla szőrzetű) kutyákból lettek a labradorok.

A St. John’s kutya eredetéről sajnos mai napig sincs megállapodás- a tudományos vélemények is jelentősen megoszlanak. Lord George Scott és Sir John Middleton könyvükben azt a következtetést vonták le, hogy a kutyák fajtátlan ebek leszármazottai voltak, melyek a devoni halászokkal érkezve keveredtek a helyi állománnyal. Ez azonban elég valószínűtlennek tűnik tekintve, hogy igen nehéz tiszta fekete kutyát tenyészteni eltérő vonalakból pláne úgy, hogy az adott zord körülmények között ez nem is lehetett tenyészcél.

A fajta örökítő ereje elvitathatatlan, ami miatt említést érdemel Mary Roslin művében írt feltételezése, miszerint elképzelhető, hogy a fajta szilárd alapját a meglehetősen labrador-szerű, észak-portugáliai terelőkutya, a Cane di Castro Laboreiro adhatta. Mivel a portugálok a legnagyobb hajós nemzetek közé tartoztak, valószínűsíthető hogy vittek magukkal kutyákat az Újvilágba is. Számos utalással találkozhatunk az irodalomban is az ibériai kapcsolatokra vonatkozóan, s bár a névbeli hasonlóság csak véletlen egybeesés, érdekes, mivel a portugál “lavrador” szó munkást jelent. Típusát tekintve sok közös jellemzőjük van: hasonló szőr, farok, fej és tekintet, a fültartás, a lábak, mancsok, valamint a combjuk alakja, ami a fajtatisztaság igen fontos bélyege. Abban mindenki egyetért, hogy a fekete vízikutya Új-Fundlandról került Nagy-Britanniába. A The Field magazin 1990-es februári számának egy cikkéből az is kiderül, hogy a Malmesbury család vásárolt először a fekete vízi kutyákból. A Malmesbury birtok ( Hurn, Dorset) mélyen fekvő, vizes élőhelyekkel gazdagon tarkított föld volt, ami temérdek vízi szárnyasnak adott otthont. Mivel a gyakorta rendezett vadászatok alkalmával leginkább vízi szárnyasokra lőttek, a jól úszó apportírozó eb jobban megfelelhetett ezen a területen a szettereknél, pointereknél. Így telepedett meg a fajta a Malmesbury családnál, ahol hamar népszerűségre tett szert a vízi szárnyasvadászok körében. Ebben az időben a vadászati stílus alapvetően megváltozott. Mivel megjelentek a folyamatos tüzelést lehetővé tevő puskák, kialakulhatott a hajtóvadászat, melyek alkalmával egyszerre sok szárnyas vadat ejthettek. Így szükség támadt egy fürge apportírozóra. Ekkor azonban a figyelem központjába a flatcoated retriever került, s patronálóinak hála a század utolsó negyedét ő uralta, ez a fajta pedig majdnem teljesen eltűnt. A szigetország nagybirtokain való elterjedését 3. Malmesbury grófjának köszönhetjük, aki az 1880-as évek végén néhány példányt elajándékozott Lord Dalkeith (későbbi 6. Buccleuch herceg) és Lord Home grófja részére. Az 1885-ös év az egyik legfontosabb a fajta történetében, ekkor született ugyanis Buccleugh Avon, aki a ma élő összes fekete labrador őse. Avon kedves kutya volt tipikus fejjel és tekintettel, hatalmas bundával, vastag vidrafarokkal. Csontozata igen vastag volt, jellegzetes koponyaformával, pofával és orral. További fontos egyedek Duke Hamilton kutyái: Sam és Diver, Sir Frederich Graham Keidler nevű kutyája és Mr. Montagu Guest Sanjey nevű labradorjai. E néhány egyedet tartják a ma élő egyedek őseinek. Sarkalatos tény, hogy a fajta patronálói igen tehetős, befolyásos emberek lévén a kutyák tartásával, szaporításával nem anyagi haszonszerzés okán  foglalkoztak. Tenyésztésüket a minőségi dolgok iránti szenvedélyes vonzalom határozta meg. E szellemnek köszönhetően a fajta egészen más ütemben és színvonalon fejlődhetett, mint napjainkban. A komoly és igényes tenyésztői munka azonban a Kennel Club 1878-as létrejöttével és ezzel együtt a törzskönyv megalkotásával vehette kezdetét. Az Angol Kennel Klub 1903-ban ismerte el a fajtát, amiben jelentékeny szerepet játszottak Arthur Holland-Hibbert törekvései. Nevét a Field Trail történetébe is beírta az általa tenyésztett kutya, Munden Single. 1906-ban a flatcoated és curley coated kutyák között ő volt az első versenyen résztvevő fajtatiszta egyed.

 A fajta lassan dominálni kezdett Field Trailokon majd Flapper és Peter of Faskally (Portal őrnagy és Butter kapitány kutyái) sorozatos győzelmei rávilágítottak a fajta kivételes apportírozó tehetségére. Nem tartott soká, hogy  elterjedjen a vadászok körében, s mint első számú apportírozót tartsák számon. Elvitathatatlan ugyanakkor, hogy a típus rögzítésében a kiállítások játszották a legmeghatározóbb szerepet. Ezek ugyanis lehetővé tették egyszerre több egyed összehasonlítását, s ezek keretében szerezhettek hírnevet azok a győztes kutyák akik tenyészkanná válva örökíthették a kívánt tulajdonságokat. A fajta érdekeinek képviselése érdekében 1916-ban megalakult a fajta klub Arthur Holland-Hibbert  elnökletével. Ekkor, a klub bizottsága által került kidolgozásra a fajta standardja, amelyet a Kennel Club is elfogadott. Fontos megjegyezni, hogy a fajtastandard olyan standard, amely a flatcoated retriever és a labrador retriever szétválasztására irányuló leírást tartalmaz! Tagadhatatlanul sokat köszönhet a fajta Howe grófnőnek is, aki amellett, hogy befolyásosságának köszönhetően egyedüli nőként a Kennel Club Field Trail bizottságában is helyt kapott, létrehozta a kenneljét is, melyből csodálatos Show és Field Trial championok, valamint kettős (Dual Ch.) championok kerültek ki. A fajta szerencséjére, hogy az angol királyi család is a fajta szeretők, támogatók és tenyésztők (Sandringham kennel) közé tartozott. A harmincas években IV. György király is patronálni kezdte a fajta klubot, ami mind a Field Trialok számára, mind a fajta népszerűségére jó hatással volt. Ez az időszak tekinthető a fajta aranykorának, amikor a Show és a Field Trial kutyák nem váltak külön típussá. Ezek a kutyák atletikus, erős, ugyanakkor elegáns kutyák voltak, gyönyörű tekintettel, akikből sugárzott a nemesség. A II. Világháború után a hatvanas évekre Nagy-Britannia újra virágzott, s a fajta alkalmazkodóképessége és a gyermekekkel szemben tanúsított türelme, megbízhatósága az egyik legnépszerűbb családi kutyává tette. Népszerűségének hála, modern fajták kitenyésztésekor is használják pl. az [v~473~Ausztrál Labradoodle] kialakításkor.

Külleme

Általános megjelenésére az erős, zömök test, a mély mellkas, jól ívelt bordák, széles, de nem rövid koponya és erős lábak a jellemzőek. Fej és koponya: Széles koponya, határozott stoppal, száraz, finoman rajzolódó pofák. Közepesen hosszú állak. Az orr széles, orrlyukak jól fejlettek. A megfelelő hosszúságú és erős arcorri rész biztosítja, hogy a kutya képes legyen súlyosabb vadat is nagy távolságra a gazdájához vinni anélkül, hogy a vadban sérülést okozzon. Szemek: Közepesen nagy, értelmet sugárzó, kedves tekintetű, barna vagy mogyoró színű. A tekintet az egyik meghatározó jellemzője ezeknek a kutyáknak. A nem megfelelő szemszín vagy forma ezt a jóindulatú, meleg tekintetet teljesen megváltoztatja. Fülek: Nem nagyok vagy nehezek, a fej vonalát követik, kissé tűzöttek. A rossz fültűzés  vagy fülhordás miatt a fej elveszíti jellemző karakterét. Száj/ fogazat: Az állkapocs és a fogazat erő, kompakt, szabályos ollós harapás. Nyak: száraz, szikár, erőteljes és jól illesztett. A hosszú erős nyak biztosítja a képességet a vad felvételére és hordozására. A vállak, a lapocka és a felkar elhelyezkedése adja a lendületet a mozgáshoz, kiegyenlítve a vad súlyát, hogy a kutya a nagy távolságról való apportírozás esetén ne akarja letenni a vadat. Elülső végtagok: Hosszú és ferde lapocka. Fejlett csontozatok. Könyöktől földig oldalról és elölről is egyenesek. Test: mellkas kifejezetten mély és széles, rugalmas, ívelt bordákkal. A felső vonal szabályos, a far egyenes. Az ágyék széles, rövid és erős kötésű. Hátsó végtagok: jól fejlett far, nem lejt a farok felé, jól kerekített, a csánk szabályosan szögelt, tehénállás súlyos hiba. Egyensúlyban kell lennie az elülső testrésszel, a megfelelő és jól szögelt végtagok biztosítják a mozgás lendületét, harmóniáját, hatékonyságát. Lábfejek: kerek, zárt, jól ívelt ujjakkal. A talppárnák fejlettek. Farok: Megkülönböztető jellemvonás. Nagyon vastag tőből indul, s a vége felé fokozatosan elvékonyodik. közepesen hosszú, szőrzete dúsan, zártan fedi. Vidra farkának benyomását kelti. Vidáman hordja, de a hát fölé nem hajolhat. A rosszul tűzött, vagy hordott farok megbontja a test harmóniáját. A vidrafarok és a szőrzet mind egyedülállóan jellemző a fajtára. Járásmód, mozgás: Térölelő, könnyed. Mind elölről, mind hátulról nézve egyenes mentén való végtagmozgás jellemzi. Szőrzet: Megkülönböztető jellemvonás. Rövid, sűrű, hullámoktól mentes, meglehetősen durva tapintású, aljszőrzete vízhatlan. Szín: Többnyire fekete, de lehet sárga vagy csokoládé- illetve májbarna. A sárga szín a a világos krémszíntől a rókavörösig terjedhet, kis fehér mellfolt megengedett. Méret: Ideális magasság a kanoknál 56-56 cm, szukáknál: 54-56 cm. Hibák: Hibának tekinthető minden jelentős eltérés ettől a standardtól.

Jelleme

Az ember tökéletes társa. Rendkívül intelligens fajta, s mindemellett örökké az ember kedvében akar járni. Fantasztikus orra van, aminek köszönhetően kiválóan helytáll a keresőmunkákban is. Tanulékonysága, emberszeretete a legtökéletesebb segítő- és terápiás kutyává eszi. A gyermekek felé tanúsított végtelen türelme miatt pedig a legkedveltebb családi kutya. Jó kedélyű, nagyon mozgékony. Kiváló orr, puha száj, fokozott vízszeretet jellemzi. Alkalmazkodóképessége jó, ragaszkodó és hű társ. Intelligens, élénk, könnyen kezelhető. természete barátságos, jóindulatú. Az agresszivitás és a félelem nem jellemző.

Nevelése, igényei

Tekintettel a fajta végtelen emberszeretetére valamint hasonló jelzővel illethető étvágyára, a jutalomfalattal történő motiválásától tartózkodni kell. Elsősorban szeretettel, dicsérő szóval és simogatással jutalmazzuk. Táplálékának a tányérjában van a helye. Felnevelésének sarkalatos pontja ez, hiszen [a~53~elhízása] súlyos ízületi problémákhoz vezethet. Nevelésének másik lényeges eleme a kölyök mozgatása! A fejlődésben lévő ízületek sérülékenysége miatt kerülni kell a túlzott megterhelést, és az ízületek teljes kifejlődéséig egyáltalán nem javasoltak a kitámasztással járó mozgásformák, amilyen az ugrálás vagy a lépcsőzés. A manapság divatos közös sportok, mint a canicross vagy a bikejöring még hobbi szinten sem valók nekik. Aki [a~59~futáshoz] vagy kerékpározáshoz keres társállatot, válasszon más, alkalmasabb fajtát. Az ő sportja, amit viszont nem lehet túlzásba vinni: Az [a~81~úsztatás]! Ez az ízületek terhelése nélkül erősíti az izomzatot, így amellett, hogy határtalan örömét leli benne, egészségmegőrzésében is kulcsfontosságú. Megelőzés és mértékletesség a két fogalom, amit mindenképpen tartsunk szem előtt, mikor a kölyköt mozgatjuk.

Ápolása, kozmetika

Ha csak nem szolgált rá alaposan nem szükséges rendszeresen fürdetni. Fürdetés esetén a tiszta vizes átmosást, vagy ha mindenáron samponnal szeretnék elkövetni vegyszermentes készítmények használatát ajánljuk. Kétrétegű szőrzete az átkefélésen kívül nem igényel különösebb ápolást, fürdés után azonban érdemes alaposabban áttörölni, főleg pofatájékon. Úszás vagy fürdetés után bizonyos egyedek hajlamosabbak az ún. “hot spot” kialakulására, míg mások kevésbé. A “hot spot” egy bakteriális eredetű gennyes bőrgyulladás, amely főleg a nyári melegben alakul ki és a bőr felső hámrétegét érinti. Kialakulásában valószínűleg a dús aljszőr befülledése játszik szerepet. Igen hirtelen jelenik meg, és kezeletlenül csúnyán elterjed. A [a~85~fülekre], jellegükből adódóan illik jobban odafigyelni. Főleg úsztatás után, mikor víz kerülhet a fülkagylóba, szükséges annak áttörölése óvatos, tamponáló mozdulatokkal.

Fajtabetegségek

A labrador retriever jellemző szembetegségei, melyre szűrni kell az egyedeket:

• Katarakta (szürkehályog): Lehet szerzett, sérülés vagy gyulladás következményeként. Örökletes formái között van olyan, ami nem rontja jelentősen a látást, de másik fajtája teljes vaksághoz vezet.
• [a~96~PRA] (Progresszív retina atrófia): A szem ideghártyájának sorvadása, ami szintén látásromlást vagy vakságot okoz. Genetikai vizsgálattal szűrhető ki, hogy az egyed hordozó e.
• RD (Retina diszplázia): Ez is a szem ideghártyáját érinti. Nyolc hetes kortól műszeres vizsgálattal diagnosztizálható lenne.

HNPK (Örökletes orr parakalatózis): Szintén genetikailag öröklődő, szűrhető betegség amely egy gén mutációja miatt következik be és a kutya orrának kiszáradását eredményezi. A tartós orrszárazság krónikus gyulladáshoz vezet, ami nagyon irritáló a kutya számára. A tünetek 6-12 hónapos kor körül kezdődnek az orr széleinek, valamint az orrhát kirepedezésével.

A könyök- és [a~45~csípőízületi diszplázia] a másik terület, ahol kötelező szűréseket végzünk. Összetett öröklésmenete miatt két mentes egyednek is születhet diszpláziás utódja, de következetes, több generáción keresztül történő szelekcióval és szűréssel ezek száma és a betegség súlyossága is jelentősen csökkenthető. A mozgásszervi megbetegedések kialakulásában azonban az öröklött hajlamon felül a környezeti tényezők is nagyon jelentős szerepet játszanak. Ezek a kutyák hamarabb elérik a végleges testtömegüket, mintsem az ízületei teljes mértékben kifejlődnének. Éppen ezért a kölyök és növendék kutya táplálása és [a~114~mozgatása] sarkalatos tényezők az egészséges kutya felnevelését illetően.

Mire figyeljünk kölyök vásárlásakor?

Fajtától függetlenül elmondható, hogy ha minden vágyunk egy fajtatiszta kutya, tiszteljük meg a fajtát azzal, hogy tájékozódunk a témában és felelős, elsősorban a fajta érdekeit és értékeit szem előtt tartó tenyésztőtől vásároljunk kiskutyát. Napjainkban a közösségi oldalakat és a piacot elárasztják a háztáji szaporulatok, a törzskönyv nélküli kiskutyák. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: A törzskönyv nem a kiállításokról és a kutya továbbtenyésztéséről szól! A törzskönyv, amennyiben ráadásul magyar, biztosítja a gazdát afelől, hogy a kutyája generációkra visszamenőleg egészségügyileg szűrt, tenyésztésre alkalmas szülők ivadéka! A tenyésztésre nem csak a törzskönyv tesz alkalmassá, a megfelelő, negatív egészségügyi szűrések, alkalmassági vizsga és tenyészszemle is szükségesek hozzá! Egyes kereskedők és szaporítók akik a fajtagondozó egyesületnek nem tagjai, előszeretettel operálnak például szerb törzskönyvvel. Ennek szépséghibája, hogy Szerbiában semmiféle egészségügyi szűrés, vizsga vagy szemle nem kötelezi a tenyésztőt, és a betegségek mellett sokszor a fajtajelleg is kérdéses.  Amennyiben valaki az [a~44~örökbefogadás] mellett dönt, úgy módjában áll felkeresni a fajtamentő szervezeteket, amilyen a Retriever Rescue Fajtamentő Egyesület.

Tenyészet

Kiss Zoltán vagyok a MIDNIGHT SUN Labrador Retriever kennel tenyésztője. Állattenyésztő agrármérnökként, az állattenyésztés nem csak szakmám lett, de a hobbimmá is vált. 1983-ban estem szerelembe a fajtával, és 85 óta tenyésztem is. Szerencsére, akkor még személyes kennel látogatások során és nem az interneten keresztül ismerkedtem meg angliai, nyugat-európai és a kiemelkedő finn tenyészetekkel. Utazásaim során pótolhatatlan ismeretanyagra és kapcsolatrendszerre tettem szert. 1995 óta bírálom a fajtát s azon kevesek egyike vagyok Európában, akik Show és Field Trial bíró is. Ezt azért tartom kiemelkedően fontosnak, mert véleményem szerint csak így láthatjuk és érthetjük meg teljes egészében a fajtát, ha mind küllemi, mind munka képességeivel tisztában vagyunk.

Gyakran ismételt kérdések