Norvég erdei

Magasság:

Súly: 4-7 kg

Méret: Közepes Nagy

Szőrtípus: Félhosszú

Norvég erdei története

Míg a legtöbb macskafajta valamely emberi tevékenység áldásos közreműködésével jött létre, a Norvég erdei macskák természetes eredettel büszkélkedhetnek. Ha származásukat keressük, Skandinávia varázslatos, messzi erdőségeibe, fenségesen zord, hűvös, hegy-völgyes vidékeire kell kalandoznunk, hiszen ez az a hely, ahol megszületett a hosszúszőrű, vad tekintetű, a hideg északi telet is elviselő nagy és erős macska ahogy az északiak nevezik: Norsk Skogkatt. Titokzatos aura lengi körül őket, hiszen ereikben a hóval fedett norvég erdők vad erdei macskájának vére csörgedezik. Az eredetük legalább olyan misztikus, mint ők maguk, hiszen számos teória látott napvilágot kialakulásukról. Genetikai vizsgálatokkal azonban kimutatták, hogy a norvég erdei macskák létrejöttében nem játszott szerepet más, ma is mert hosszú szőrű fajta, sem pedig a vadmacska. A legvalószínűbb, hogy mivel a rövid szőrű macskák nem indultak olyan esélyekkel az életben maradásért, mint a hosszú szőrűek, így az évek során természetes szelekcióval a hosszú szőrű, erős, nagy testű egyedek maradtak életben.

A norvég tündérmesékben és legendákban gyakran feltűnő erdei macskáról azt tartják, hogy a vikingek hajóin körbeutazta a földet, s szerepe lehetett a hosszú szőrű macskák megjelenésének Normandiában és az USA északi részén. Az első írásos említése ezeknek a csodálatos és misztikus macskáknak 1220 körülre tehető, a norvég mitológiában (Prosaic Edda) a skandináv erdők erős, robusztus macskáját huldrekatte - azaz [a~69~boszorkány macskájaként] említik. A mitológia szerint Thor, a  leghatalmasabb isten sem tudta felemelni ezt a macskát, és a szerelem és termékenység istennőjének, Freyának is ezen macskák húzták a szekerét. Ezek az állatok időközben megjelentek a farmokon is, jelenlétük megszokottá vált. Az 1930-as években néhány szerepelt kiállításon, de csak az 1950-es években kezdett fontossá válni, hogy bejegyeztessék, mint őshonos nemzeti fajtájukat - mivel a fajta kezdett eltűnni a meséktől nem túlzottan meghatódó (ahol is a gyerekeknek a bozontos farkára kötve hozza a játékokat, édességeket) vadászoknak köszönhetően. 1963-ban megalakult a Norvég Fajtatiszta Macska Klub. A fajtastandard mintapéldánya Pans Truls lett, az oslói Pans-tenyészetből, aki a macskabarátok szemében megtestesítette a fajta ideálját. Ezt követően arra buzdították az ország lakóit, hogy ha cicájuk megfelel a leírásnak keressék meg a szövetség tagjait, akik pontos vizsgálat után bejegyezték az állatot fajta tiszta egyedként. 1977-ben a FIFe (Fédération Internationael Féline) által hivatalosan is bekerült a macska-fajták közé. Nagy érdeklődést mutatott Svédország is a kezdetektől a macskák iránt, de a norvégok először létre szerettek volna hozni egy 3-4 generációra visszavezethető tisztán hazai állományt, majd ezek után világszerte kedvelt macskává vált. Magyarországon nagyon kis példányszámú, kevéssé ismert, ritka fajtának számít.

Külleme

Testfelépítés: izmos, erős csontozatú. Törzse közepesen hosszú, mellkasa széles. Lábai: közepesen hosszúak, erősek, izmosak. A hátsó lábak hosszabbak, mint az elsők, mancsa nagy. Farka: hosszú, bozontos, hossza a nyak végéig ér. Szőr: dupla rétegződésű bundája van, mely megvédi őt bármilyen időjárás esetén. Szőre közepesen hosszú, aljszőre sűrű, gyapjas, fedőszőrzete hosszú és vízlepergető, nagy eső, vagy hófúvás után egyszerűen csak megrázza magát és máris szinte tökéletesen száraz. Szőre a vállon rövidebb, a háton, combokon és a gallérnál hosszabb. A farokszőrzet nagy és bozontos, melyet a tavaszi vedléskor is megtart. Lábujjai között szőrpamacsok vannak, fülét kilógó fülszőrök védik, a fülcsúcson lynx-re emlékeztető pamacsok gondoskodnak az igazi vadmacska kinézetről. Ellentétben más tenyésztett hosszú szőrűekkel nagyon kevés fésülést igényel, mivel eredeti fajtáról van szó - hiszen a természetben nincsenek fodrászok, így nem csomósodik, gubancosodik a bundájuk. Tavasszal-nyáron a vedlés idején a kihulló szőrök eltávolítása miatt azért ajánlott megfésülni. Fej: a norvég erdei macskák feje jellegzetes, egyenlő oldalú háromszöget formáz, arcvonala, orra egyenes, homloka gömbölyű, stop nélküli, álla erős. Oldalról az áll és az orr egy vonalban vannak. Fülei nagyok, vonalvezetésük követi a fej formáját. Alul szélesen nyitott, a fülcsúcs lekerekített. Szemeik: nagyok, mandula vágásúak, tekintetük éber. Minden szemszín elfogadott, de a zöld és arany kívánatos.

Színek: minden olyan színben megtalálhatók, mint a hagyományos házi cicák. Szinte minden szín elfogadott: fekete, fehér, vörös, cirmos, kék, krém, ezüst vagy füstszín, tortie - mindenféle mintázattal, a fehér szín bármekkora arányával. Tiltott színek: a sziámi, burma és tonkinéz faktorok, a csokoládé, lila, fahéj és az őz barna. 2004-től az amber és az amber light színek is elfogadottak, melyek természetes mutáció eredményei, s kizárólag erre a fajtára jellemzőek.

Jelleme

Hihetetlenül magabiztos, kiegyensúlyozott természetű, barátságos, kedves állat. Mindenféle nyugtalanság és agresszió távol áll tőle. Nem szereti a magányt, örül, ha  emberek, gyerekek, más állatok, de legfőképpen másik cicák veszik körül, ezért jobb, ha nem egyedül tartjuk őket. Ezeknek a misztikus macskáknak sok közös vonásuk van, miközben fantasztikus egyéniségek egytől-egyig. Nagyon intelligens és kommunikatív állatok anélkül, hogy hangosak lennének. Nem hallatják a szokásos cicanyávogást, érdekes, cirregő hangjuk van, melynek széles skáláját használják. A lakásban szobacicaként, társasági lényként élnek velünk - családtagok, de kint a természetben hamar felveszik egykori vad erdei attitűdjüket. Imádnak fára mászni, félelmetesen jó vadászok, s egyedülálló módon az összes cicafajta közül képesek arra, hogy a fáról fejjel lefelé másszanak le. Nagyon érdeklődő, kíváncsi állatok, bármi történjen is a házban, ők azonnal ott vannak - egyáltalán nem félősek, minden új dolgot megvizsgálnak, legyen szó a bevásárlás utáni kipakolásról, vagy éppen egy utazás során a szállodai szobáról, akár egy repdeső légyről, kinyitott vízcsapról. Szeretik a vizet, szívesen játszanak vele. Bár mit a legtöbb cica, nagyon kényelmesek, szeretnek aludni, heverészni - ettől függetlenül nagyon aktív, élénk állatok, s felnőtt korukban sem vesztik el játékos énjüket. Rengeteget hancúroznak, kergetőznek, sőt - bújócskáznak, birkóznak. Mindegyiknek megvan a saját kedvenc játéka. Mivel nagyon okosak, a kutyához hasonlatosan sok dologra megtaníthatók, gyakran használják őket állatterápiás célokra is. Minden új helyzethez könnyen alkalmazkodik, így nyugodtan vigyük magunkkal, ha [a~61~utazunk] - a szállodai szobák - főleg ha elég impozánsak - nagyon tetszenek arisztokratikus énjüknek.

Fajtabetegségek

Mivel nem egy mesterségesen kitenyésztett fajta, így nagyon egészséges, jó genetikájú. Egyetlen kötelező genetikai szűrésük van, ez a GSD IV, ami egy glikogéntárolási betegséget szűr. Tenyészetünk tenyész macskái és azok felmenői ettől függetlenül szűrtek még a PKdef, HCM és PKD, CIN betegségekre, mivel ezek ismert nagymacskás betegségek, és bár norvégoknál ritkán fordulnak elő, az esélyét sem szeretnénk megteremteni, hogy megjelenjenek. Fontosnak tartjuk ezeket a szűréseket, és azt, hogy csak teljesen negatív, mentes, nem hordozó állatokkal tenyésszünk.

Ápolás, kozmetika

Ezt a cicát a természet alkotta olyanra, amilyen, így nem igényel semmilyen különleges ápolást. Fürdetni egyáltalán nem kell, fésülni vedlési időszakban nem árt, hogy a vastag-meleg aljszőrzetből kevesebb landoljon a tányérunkban és több a fésűben. Vedleni egy évben egyszer szoktak, kora tavasz-kora nyár környékén az időjárás függvényében. Ilyenkor a teljes aljszőrzetüket levedlik, megtartják viszont a vízlepergető felső réteget és a bozontos farkszőrüket. Fül-szem ápolást szintén nem igényelnek, nyírni nem kell őket. Akit zavarnak az éles karmok, ők levághatják időről-időre a mellső lábak körmeit, de mivel a norvég szeret magasra mászni, fontos, hogy meg tudjon kapaszkodni, így mi ritkán vágjuk a körmüket (inkább csak kiállítások előtt).

Nevelése, igényei

 Nagyon könnyen hámhoz, pórához szoktatható, így a lakásban tartott cicánknak sem kell lemondani a fűben bogarászás élményéről, vagy a friss levegőről. Nagyon hálásak, ha ablakba épített, vagy cicabiztosra készített teraszt, erkélyt vagy [a~65~kifutót] is birtokba vehetnek. Ha a gazdi cicabiztos kertjében szabadon rohangálhatnak, annak nagyon fognak örülni.

Különleges bútort nem igényelnek, tudni kell, hogy szívesen fekszenek magasra, ezért mindenképpen szerezzünk be nekik egy jó magas kaparófát, és falra tehető cica fekvőhelyeket - imádni fogják. Nagyon sok kutyás tulajdonságuk van, szeretik követni a gazdit, mindent megfigyelnek. Nagyon okosak, így  rendkívül jól taníthatók bármilyen trükkre, feladatra jutalomfalattal. Fontos a legtöbbjük nem nagyon szereti a meleget, a hosszú forró nyári napokat különösen nem élvezik. Ilyenkor próbáljuk minél hűvösebb helyen tartani őket, engedjük pancsolni őket, vegyünk nekik hűtő matracot. Soha ne vigyük ki őket a nyári tűző napsütésbe! Ha lihegnek, pirosodik az orruk, azonnal vigyük őket hűvös helyre, és próbáljuk őket lehűteni ugyanis [a~68~hőgutát] kaphatnak. Ellenben télen nyugodtan engedjük ki őket. Nagyon szeretik a hűvös időt, sokkal élénkebbek olyankor. Élvezik a havat, hiszen hosszú, kétrétegű bundájuk, a fülbojtok, talppamacsok megvédik őket a hideggel szemben. Nincs is szebb látvány, mint mikor kint játszanak a hóban. 

Más cicával való együtt élés

Ezek a cicák kimondottan szeretik a társaságot, jó, ha nem egyedül vannak otthon. Ha a már meglévő lévő cicánk sokáig volt egyedül, félős, netán agresszív, lehet, hogy nehezebben szokja meg az új társaságot, akár egy hónapba is telhet mire összebarátkoznak, sok játékkal és kedves türelemmel menni fog. Az erdei cicák nagyon higgadt, kedves és kíváncsi állatok, és mivel sok cica között nőnek fel, nekik nem lesz furcsa a cicatársaság. Minden nap újra fogják kezdeni a barátkozást a másik cicával, sosem adják fel.

Kutyával való együtt élés

Nyilván mindenki ismeri a saját kutyáját annyira, hogy mennyire szereti a cicákat, mennyire szoktatható össze más állatokkal. Az esetek döntő többségében nem szokott gond lenni. A nálunk nevelkedett kiscicák rendszeresen találkoznak a kutyáinkkal, tehát nem lesz nekik életidegen egy kutya jelenléte. Érdeklődő-kíváncsi állatok, örülni fognak a társaságnak.

Kinti cica legyen vagy benti

Nem, nem csak lakásban tartható. De gondoljunk csak bele, hogy ezek a cicák a természetben az erdőben-hegyen, fjordok partjain vadászva élik életüket. Szükségük van napi mozgásra és természetesen friss levegőre is. Így ha cicabiztos kerttel rendelkezünk, vagy egy kinti kennellel, esetleg az erkélyünk/teraszunk cicabiztossá tehető, nagyon fogják élvezni az ottlétet. Ennek ellenére nagyon jól érzik magukat a házban/lakásban is, ilyenkor figyeljünk rá, hogy a napi mozgásadagjuk – lézerrel, labdázással, botos játékokkal – meglegyen.

Gyerekkel való együttélés

Amíg egészen apró, újszülött, addig én nem engedném a cicákat be a babához. Nem fogja bántani, de esetleg úgy fekszik rá, mellé, hogy a még magatehetetlen baba nem kap levegőt. Természetesen felügyelettel nem történhet semmi gond, tiszta, féregmentes, egészséges állattól nem lesz baja a babának. Ha a kisgyerek már totyogós, akkor fordul a kocka, inkább arra kell figyelnünk, hogy szeretetrohamait a cica felé ne a farok huzigálásban, szeme nyomkodásában, etetésben élje ki. Későbbi korban nem lehet probléma, cica és gyerek örök barátok lesznek.

Mire figyeljünk kölyök vásárlásakor?

Mindig csak leinformálható, szűrt állománnyal dolgozó, minden szabályozásnak megfelelő valódi tenyésztőtől vásároljunk macskát. A jó tenyésztő válaszol minden kérdésünkre, megmutatja a tenyészállatai és azok felmenői szűréseit, beenged az otthonába, hogy megismerd őt és a vele élő állatokat is. Tagja egyesületnek, megjelenik kiállításokon, és egészségügyi garanciát vállal a tőle elkerülő kiscicákra. Jó tenyésztő nem ad ki a kezei közül törzskönyv nélküli, ivaros, 12 hétnél fiatalabb állatokat. A kiscicáknak minden esetben chippel ellátott, ivartalanított, oltott, [a~66~féreghajtott], jól szocializáltnak illik lennie, csak így fogja azt az élményt, boldog közös életet nyújtani, amire ez a fajta képes. Érdemes vásárlás előtt más gazdiktól érdeklődni, tanácsot kérni, utána olvasni a kiszemelt tenyészeteknek, találkozni a tenyésztőkkel, hiszen döntő fontosságú, hogy a kiscica hogyan-hol éli az életét és szocializációját meghatározó első 12 hetét és ezek után meghozni a döntést, hogy honnét is veszünk macskát, hiszen hosszú időre kötelezzük el magunkat az új családtag mellett.
Ne lepődjünk meg, ha a tenyésztő is meg akarja ismerni a leendő gazdit, örüljünk, hogy fontos neki, kikkel fog élni az általa hónapokig óvott-féltett kis cica. Fontos tudni! Egy fajtatiszta kiscica nem lehet olcsó, hiszen a tenyésztő nagy összegeket tesz a tenyészállománya létrehozásába, fenntartásába, a minőségi etetésbe, szűrésekbe, a kicsik felnevelésébe, a kiállításokba és így tovább. Nyilván ettől függetlenül eltérő fajták eltérő áron mozognak, de mindig gyanakodjunk, ha ugyanazon fajtán belül való árajánlat kéréskor nagy különbséget tapasztalunk, hiszen fenn áll a lehetősége annak, hogy nem egy tisztességes tenyésztőtől, hanem egy szaporítótól fogunk vásárolni, aki nem megfelelő körülmények között, nem megfelelő kondíciókkal tartja a cicáit. Ekkor jó eséllyel a kiscicánk beteges, fajtájára nem is hasonlító, valószínűleg nem is fajtatiszta és nem jól szocializált lesz.

Tenyészet

2014-ben érkezett meg az első Norvég erdei macska a családunkba, majd hamarosan megalapítottuk a Nordic Verden Norvég Erdei Macska Tenyészetet. A felnőtt és apró cicáink családtagként velünk élnek, részt vesznek a mindennapjainkban. A kiscicák maximális figyelem, gondoskodás és szeretet mellett nőnek fel, ami boldoggá, vidámmá és kiegyensúlyozottá teszi őket. Célunk az, hogy az általunk tenyésztett macskák magasan megfeleljenek a standardnak mind típusban, méretben, kinézetben, de a legfontosabb mindezek mellett a temperamentumuk.
Csak jó egészségű, genetikailag tesztelt szülőktől született, oltott, chippelt, ivartalanított és remekül szocializált kiscicák kerülnek ki a kezeink közül a gazdijaink nagy örömére.

Miért ivartalanul adjuk el a kiscicákat?

A kedvencnek vásárolt cicáknál teljesen természetes, hogy a tenyésztő már ivartalanítva adja át a kiscicát. Örüljünk ennek! Egy gonddal kevesebb – anyagilag is jobban járunk, illetve egy ivaros állat tartása sok kellemetlen és megoldandó feladat elé állítaná a gazdit. Ezeket hagyjuk inkább a tenyésztőkre! Másfelől a tenyésztő is biztos szeretne lenni abban, hogy az általa nevelt kiscica nem fog más fajtájú cicákkal szerelembe keveredni és sok kis keverék utódot szülni, hiszen a tenyésztők célja, hogy a fajta standard ne sérüljön.

Kevésbé értékes a kedvencnek eladott cica, mint a tenyész cica?

Nem, nem kevésbé értékes és biztosan magas szinten képviseli és hordozza magán a fajta jellegzetességeit. A tenyésztő viszont kiválasztja azokat a cicákat, akik a fajtán belül egy – a tenyésztőre jellemző vonalat visznek, és annak minden tekintetben megfelelnek, s ezeket a cicákat hagyja meg ivarosan saját célra vagy más tenyésztő számára. A legtöbb ivartalan kiscica egyébként tökéletesen alkalmas lenne akár tenyésztésre is.

Gyakran ismételt kérdések