Jane Dotchin, a kutyája és a lova

Lóháton, kutyájával a nyeregtáskájában! 2021-ben is megtette a szokásos útját lovával Diamonddal és kutyájával Dinkyvel. Ekkor megkapta a British Horse Society-től a kivételes teljesítmény díját is! Az éves túrázás akkor kezdődött mikor Jane 1972-ben meg akarta látogatni egy mintegy 300 mérföldre lakó barátját. Édesanyja elvállalta, hogy vigyázz a lovaira egyet kivéve így aztán lovával együtt vágott neki az utazásnak Somersetbe. Jane állítása szerint nem volt könnyű ez az út, de jó volt. Ekkor kapott rá az utazás ízére.

Azóta minden évben neki vág a kalandnak és meglátogatja a barátait a „környéken”. Az úti cél és az út időtartama időnként változik, annál is inkább, mert az utazásai során is rengeteg barátot szerzett és igyekszik időről-időre mindegyiküket felkeresni. Csak a legszükségesebb dolgokat viszi magával. Főként zabkását, zabkalácsot és sajtot eszik út közben és a biztonság kedvéért van nála egy régi mobil telefon, ami néha még jelet is talál és az akkumulátorrá 6 hétig bírja. Az utazás általában olyan 7 hétig tart ugyanis esőben nem mennek tovább. Térképre nincs szüksége, annyiszor tette már meg az utat, hogy álmában is oda találna.

Mindig csak annyit mennek amennyihez Janenek kedve van és amit az időjárás enged így a barátait csak az utolsó pillanatban értesíti érkezéséről, hogy aznap benézne, nehogy hiába várják és aggódjanak. Könnyebb szakaszokon kiteszi Dinkyt a nyeregtáskájából, hadd szaladgáljon. Éjszakánként pedig ők ketten összebújnak a sátorban, hogy ne fázzanak. 2001-ben lova gyengélkedett így kutyájával biciklivel tették meg az utat, de azt mondja az nem volt az igazi, hiányzott a lova. Jane szerint mindig történik valami az úton és sohasem unalmas. Az autósok többször veszélybe sodorták és nincs ínyére, hogy úton-út félen hátrahagyott tábori szemetet talál, de a természet és az állatok, amikkel találkoznak kárpótolják. Jane több könyvet írt kalandjaikról és nem szándékozik felhagyni útjaival ameddig fizikailag bírja.