Kutyás autó

Mind szeretjük az autónkat, de amit még sokkal jobban szeretünk, az a kutyánk (vagy kutyáink) illetve az, ha mindenhova vihetjük magunkkal. És bizony ez sajnos meglátszik az előbbin. Mert hiába az autós ülésvédő, és a rács az első ülés mögé. Minden hiába, mert koszosmancsú kedvencünk jelenléte meglátszik a kocsin. Így aztán el is szoktuk engedni, hogy nekünk lehet tiszta kocsink. A heti egy belső tisztítás nem lesz elég, ha kutyusod rendszeresen elkísér.

De honnan tudod, hogy kutyás autóba ültél be?

Hát, ha egy bundás, négylábú boldogan liheg mögötted a hátsó ülésen akkor már biztosan sejted hova keveredtél. De ha a kocsi négylábú tulajdonosa nincs is jelen akkor is eltéveszthetetlen jelek:

a homoktenger, a tó/patak/Duna/tenger szag, ami a nedves ülésből jön, a kakizacsik mindenfelé, a labdák az anyósülés előtti láb résznél, szétszóródott jutifalat, a félig megevett marhalábszár csont, az összenyálazott ablak, a kiszakadt kárpit, az ajtózsebből kikandikáló póráz/jutitartó, és persze a kutya biztonságiöv, ami kitudja mitől, de szintén saras.

És a csomagtartónk!

Kutyafekhely. Nedves, kicsit büdös kutyatörölköző, egy ételhordó csurig megpakolva száraztáppal, még több szétrágott labda, kutyabox (vagy boxok) ami mellé más már nem is nagyon fér, de a maradék résnyi üres hely sem üres, mert a fent felsorolt kutya cuccok vannak beszuszakolva esetleg itt is egy kutya! Vagy több! De ebben az esetben a csaholás, nyüszítés, ugatás is árulkodó jel lehet. Ja és persze idős kutyusok esetén egy rámpa is van valahova bezsúfolva.

Ha nagyon ügyesek vagyunk és még találunk egy kis [a~170~táskányi] helyett akkor pont a kutya miatt, (aki mindenhova elkísér és mindent összekoszol, minket is) váltó ruha és persze váltó cipő (mert reggel mindig vizes a fű, de sétálni kell).

Figyelmeztetés: Fehér szoknyában, nadrágban nem ajánlatos beülni!