Olasz vizsla
Gábor Essősy
Magasság: 55-67 cm
Súly: 25-40 kg
Méret: Közepes Nagy
Szőrtípus: Rövid szőrű
Szín: Barna Fehér Narancs
Jellemzők:
Olasz vizsla története
Az Olasz vizsla az egyik legrégibb európai vadászkutya, sokan a mai vizslák őseként tartják számon. Kialakulásában sok keleti kopónak, illeltve masztiff-szerű kutyáknak is szerepe lehetett. A lőfegyverek megjelenése előtt a hálós vadászatokon használták. A reneszánsz kori Itáliában nagyon népszerű volt. Ajándékként külföldre is kerültek tenyészpárok. A 20.század elején a fajta egyedszáma jelentősen lecsökkent – ennek elsősorban történelmi okai voltak. Később [v~32~pointert] és [v~316~német vizslát] is használtak vérfrissítésként. Fordulópontot az olasz fajtaklub a SABI (Societá Amatori Bracco Italiano) megalakulása jelentett 1949-ben. Ennek köszönhetően a tenyésztés minősége javulásnak indult és a fajta népszerűsége is fokozatosan nő.
Külleme
Megjelenése erőt és határozottságot sugároz. Járása meglepően könnyed. Ügetése nyújtott. Tekintete értelmes, jó indulatú, kifejező. Mivel Olaszország egyes területein különböző típusok alakultak ki, de az FCI csak egy standardot határoz meg, ezért a fajta küllemi szempontból még mindig nem egységes. Nagy veszélyt jelent a fajtára a kizárólag kiállításon felvezetett példányok tenyésztési szempontból való túlzott preferálása.
Jelleme
A fajta sajátossága elsősorban a mezei keresésben való jármód, amit az olaszok trottnak, mi ügetésnek hívunk. Elvárás, hogy a kutya a mezei keresés során ne vágtázzon, hanem magasan tartott orral, ügetésben mozogjon. Ez teszi lehetővé, hogy a braccó a rá jellemző alapossággal és fáradhatatlansággal keressen akár egész napos vadászat utolsó perceiben is. Jóllehet a trott genetikus, tökéletesíteni, gyorsítani egy speciális hám használatával szokták a profi versenyzők, kiképzők: a braga egy olyan hám, amely megakadályozza a hátsó lábak egyidejű kinyújtását, tehát nem engedi a kutyát vágta jármódban haladni. A bragát gyakran kombinálják egy gallér-szerű eszközzel, amely a fejtartást korrigálja a kutyánál.
Bár sok helyen mindenes vadászkutyaként írják le, ez nem teljesen fedi a valóságot, mivel a fajta hazájában csak a mezei munkát (keresés, vadmegállás) tekintik szelekciós szempontnak. Ha valaki vízi és erdei munkát is megkíván a kutyájától, számíthat rá, hogy több időt kell ráfordítani a kiképzésére. Nagyon kellemes természetű kutya, de a fajtára jellemző egy nagyfokú óvatosság – természetesen ez egyedfüggő, de a fajta hazájában nem számít hibának az enyhe félénkség. Számára új, ismeretlen helyen nehezebben oldódik, mint más fajták, jobban megviseli, ha kikerül a komfortzónájából. Ezért a korai szocializáció rendkívül fontos. Nemcsak a tenyésztőnek, hanem a kölyökkutya új gazdájának is folyamatos feladata és felelőssége a szocializáció.
Ez a fajta egy-két túlfűtött példányától eltekintve ideális családi kutya. Minden megvan benne, ami általában a vizslákra jellemző: gyermekszeretet, ragaszkodás, simulékonyság, nyugodt vérmérséklet a lakásban, a kényelem szeretete, kiváló viszony a család minden tagjához. Nagyon szeret játszani a fajtársaival, játékosságát még öregkorában sem veszíti el. Agresszióra egyáltalán nem hajlamos – sem a fajtársakkal, sem az emberrel szemben. Mindez persze csak a mozgásigény kielégítése mellett és bizonyos életkor után érvényes.
Fajtabetegségek
Alapvetően egészséges fajta, de ritkán előfordulhatnak a következő betegségek: [a~35~allergiából] adódó bőrproblémák, [a~45~diszplázia], veseproblémák, szembetegségek. Bizonyos életkor felett (7 év) megnő a [a~55~gyomorcsavarodás] kockázata, ezt a gazda úgy tudja megelőzni, ha jó minőségű, kis mennyiségben is tápláló táppal eteti a kutyáját és az etetést követő egy órában nem ad lehetőséget a kutyának az intenzív mozgásra.
Ápolás, kozmetika
A bracco nem igényel különleges ápolást, de a szemek és a [a~85~fülek] tisztán tartása (fültisztítóval mosása) fontos, a rendszeres kefélés során pedig rengeteg szőr távozik, hisz egész évben jellemző a szőrhullás. A [a~80~karmokat] megfelelő mozgatás mellett nem szükséges vágni – kivétel a farkasköröm, ami a fajtára jellemző, s amelyet a standard „kívánatos”-nak ír le, hiánya viszont nem számít hibának.
Nevelése, igényei
Nevelésénél a kulcsszavak a türelem és a következetesség. Mivel az olasz vadászati módok jelentősen különböznek a nálunk megszokottól, más elvárásaik vannak a kutyával szemben. A fegyelmezésnek nincs akkora szerepe, mint a hazai gyakorlatban, és mivel csak mezőn használják, így sok képesség csak lappang a kutyában (csapakövetési hajlam, vízkedvelés, lőtt vad jelölése, dúvaddal szembeni agresszió stb.) Annak ellenére, hogy az apporthajlam nem fontos kritérium a tenyésztés szempontjából, tapasztalataim azt mutatják, hogy a fajta egyedei nagyon szívesen vesznek a szájukba szőrmés és tollas vadakat ösztönösen. Így a kiképzés során a természetes apportot erősítve nagyon jól lehet haladni. Sok egyed kezdetben idegenkedik a víztől, sokszor a gazda segítsége kell az első úszótempók megtételéhez, ezt követően, ha már átbillen a kutya, akkor a vízi munkáját is tökéletesen el tudja végezni. Fiatal kutyáknál következetesen gyakorolni kell a behívást, mert hajlamosak a gazdától való távolságot egyre inkább növelni. Megfelelő tréning mellett a fajta egyedei teljesíteni tudják más kontinentális vizslafajták számára előírt vizsga- és versenykövetelményeket. A braccó nemcsak a vadászati gyakorlatban használható. A mantrailing, [a~59~canicross] és az [a~102~agility] sportágakban jó eredményeket érnek el és megállják helyüket terápiás kutyaként is.
Kölyök vásárlásánál mire figyeljünk?
Vásárlás előtt fontos a tenyésztővel való beszélgetés, az sem baj, ha az érdeklődő a találkozás előtt összeírja a kérdéseit. Jó, ha a gazda jelölt röviden felvázolja az életkörülményeit, időbeosztását és a fontos tudni valókat családjáról a tenyésztőnek. A hazai tenyésztők úgyis csak akkor adnak el kutyát, ha meggyőződnek arról, hogy a kölyök jó kezekben lesz.
Tenyészet
Essősy Gábor vagyok, a Compatriota di Bonfini kennel tulajdonosa. 1996-ban hoztam be Magyarországra a MEOE-törzskönyvében 1-es számmal szereplő bracco italiano szukát Norma del Campo di Diana-t. Tőle született 1999-ben az első, majd 2000-ben a második hazai alom, így fajtahonosító kennelnek mondhatjuk magunkat. Tenyészetünk a „szépet és jót” elvet követve jó küllemű és jól dolgozó (vadászó) braccók tenyésztését tűzte ki célul. Tenyésztésbe vett kutyáink képességvizsgával, őszi tenyész vizsgával, tenyészszemlével és kiállítási eredményekkel rendelkeznek, továbbá diszplázia szűrtek. Annak ellenére, hogy sok kiállítási és munkaeredményt értek el az általam tenyésztett kutyák, az eredményeket nem hajszoljuk és tudjuk helyükön kezelni mind a sikereket, mind a kudarcokat.