A csapat tagjai olyan önkéntes kutyatartók és barátok, akik nem csak szeretik, de mindannyian jól ismerik e fajtákat, így sokkal hatékonyabban tudják őket kezelni és ápolni.

Védenceink változatos környezetből kerülnek Egyesületünkhöz: gyepmesteri telepekről, utcáról, menhelyekről, de előfordul, hogy gazdik adják át nekünk őket, hogy olyan új örökbefogadót találjunk nekik, ahol tisztában vannak az adott fajta igényével, így a megfelelő gondoskodást, foglalkozást megkapják. Amennyiben a csapathoz került (talált vagy gyepmester által befogott) kutya mikrochippelellátott, gyorsan beazonosítható, s így az eb könnyen visszajuthat eredeti gazdájához.

Ha pedig az eredeti gazda mégsem jelentkezik, saját menhelyünk nem lévén, a fajtamentésünk ideiglenes befogadóihoz került kutyák családi környezetben rehabilitálódnak, így sokkal jobban megismerhetjük személyiségüket, szokásaikat, és valóban a hozzájuk legjobban illő gazdát, családot választhatjuk ki számukra.

A mentőcsapat fő célja a fajtatiszta brit és ausztrál pásztorkutyák mentése, ellátása, gondozása, gazdihoz helyezése, az örökbe adott kutyák sorsának utókövetése. Azonban a csapat tagjai a lehetőségekhez és szükséghez mérten nem mennek el a bajban lévő típusos (mentett fajtáink jellegét erősen magán viselő) keverék kutyák mellett sem, amire a Britpásztor SOS fennállása óta jó néhány alkalommal volt példa.

Miért ezeket a fajtákat menti a Britpásztor SOS?

Egyesületünk olyan fajták mentését tömöríti, melyek angol és/vagy ausztrál eredettel rendelkeznek. Ezen felül mind a kilenc fajtában közös vonás, hogy eredendően terelő vagy nyájőrző munkára tenyésztették őket, aktívak, hajtó vagy védelmező ösztönük kimagasló, bár az évtizedek alatt többségük jelentősége csökkent a gazdaságokban és inkább családi kedvencekké váltak.

Történelem (alapítás története, idővonal): 
2009 – lelkes alapítóink magánszemélyként megkezdik a mentést
2010 – megalakul az egyesület hivatalosan is
2016 – az ausztrál fajták mentésének kezdete
2020 – együttműködés kezdete egy rehabilitációs csapattal, így a komolyabb viselkedésproblémákat mutató kutyáknak hatékonyabban és gyorsabban tudunk segíteni

Border Collie, Skótjuhász, Bobtail, Bearded Collie, Corgi (Pembroke és Cardigan), Sheltie, Ausztrál Juhász (aussie), Ausztrál Pásztor (ACD), Kelpie

Tervek a jövőre nézve: Szeretnénk állatvédelemmel kapcsolatos érzékenyítő előadásokatszervezni lehetőleg minél fiatalabb korosztályban, figyelemfelkeltő kampányokat indítani kiemelten az ország hátrányosabb régióiban az ivartalanítás és a chipezés fontosságáról, a szívférgességről.

Egyesületünk eddigi 11 éve során számos sikertörténetnek lehettünk szemtanúi, ezek közül mutatnánk be most nektek párat néhány mondatban.

Betty 2012-ben került hozzánk extrém viharfélelme miatt. Gazdára talált, de félelme nem javult, sőt, rengeteget romlott, melynek következtében egy vihar során az ablakon ugrott ki. Visszavettük őt, azt hittük, ő lesz az, aki élete végéig ideiglenes befogadójánál marad majd. Nagy örömünkre azonban ő is megtalálta igazi családját, ahol félelmei is kezelhető mértékűre csökkentek. 2020-ban hagyott itt minket 16 évesen.

Archie 2014-ben érkezett szocializáció hiánya következtében kialakult félelmi agresszió miatt. Az ő útja volt a legkacskaringósabb és a leghosszabb, rengeteg foglalkozás, és lassú fejlődés, több jelentkező és próbálkozás után 2018-ban találta meg azt a családot, akivel kölcsönösen el tudták egymást fogadni. Ma is boldogan él családjával.

Connery 2013 elején tévedt be egy családi házhoz; az ott lakók azonnal segítséget kértek, mivel a kutyus egyik hátsó lába sérült volt, olyan mértékben roncsolódott, hogy csak a bőr tartotta. Sajnos a sérült végtagot amputálni kellett. Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű Conny számára gazdit találni, azért sem, mert az átélt trauma következtében félelmi agresszió alakult ki nála. Végül másfél év után talált szerető gazdira, akivel 4 évet tudtak együtt tölteni.

Lénára egy 2019 elejei posztban figyeltünk fel az egyik közösségi oldalon. Láncon tengette napjait egy elhagyatott telken, igen rossz állapotban. Szerettünk volna neki segíteni, de nem volt egyszerű, mivel a kutyus a magyar határtól egy órányira a Vajdaságban élt. Szerencsére sikerült őt Magyarországra hozni, azonban kálváriája itt még nem ért véget, kiderült, hogy szívférges. Ez eléggé letaglózott minket, ugyanis ő volt az első védencünk, aki megfertőződött ezzel a betegséggel. Az ő története is happy enddel zárult, mivel ideiglenes befogadója örökbefogadta és meg is gyógyult. 
 

Leila 2020 májusában került először látókörünkbe. Egy névtelenségét megőrizni kívánó személy szerette volna őt átadni csapatunknak lábproblémái miatt, de többször visszalépett. Végül, mire a kisasszony gondozásunkba került, egyik lábát ismeretlen eredetű sérülés miatt nem lehetett megmenteni, a másikról pedig kiderült, h a gond születése óta fennáll. Hamar találtunk neki ideiglenes befogadót, akik igencsak beleszerelmesedtek, mert jelezték, szeretnék, ha véglegesen a családjuk tagja lenne. 
 

Igor először 2019 őszén került látókörünkbe, akkor még csak közvetített kutyaként. Néhány hónap elteltével kiderült, hogy nagy falat a családja számára, mivel félelmi agresszió jeleit mutatja. Az őt örökbeadó egyesület nem tudta vállalni, így gondozásunkba került. Tudtuk, hogy ő megfelelő rehabilitáció nélkül nem lesz örökbeadható, de mint már sokszor korábban, most is szerencsénk volt és ráakadtunk egy kutyák rehabilitációjával foglalkozó csapatra, akik személyre szabott foglalkozásokkal megoldást találtak Igor problémáira, így mára már ő is az örökbefogadott kutyák boldog életét éli.