Az évek során örökbe adott kutyusaink mindegyike egy igazi sikertörténet, legtöbb mentett védencünk megtörve, rettegve kerülnek hozzánk. Felépülésük hosszú folyamat, hogy újra elkezdjenek bízni bennünk, emberekben.. Így nehéz kiemelni 1-1 sztorit. Minden kis lakónk egy külön egyéniség és különleges történettel rendelkeznek.

De talán egyik legmeghatóbb történet Jessica-é! Mérhetetlen félelemmel és bánattal érkezett hozzánk a szarvasi menhelyről.

Mérhetetlen félelemmel és bánattal érkezett hozzánk a szarvasi menhelyről. A kifutóra is csak kézben tudtuk kivinni és ott is összegömbölyödve, rettegve ült az egyik sarokban. Megérkezését követően meglepett minket 3 ici-pici babakutyussal. Mivel folyamatosan össze volt gombóckodva és megsimogatni is csak akkor tudtuk mikor kézben vittük, vizsgálatra esélyünk sem volt. Nagyon gondos kutyamama volt, bármit megengedett a csöppöknek.

A babakutyusok olyan 3 hetesek lehettek, mikor érkezett egy hívás, hogy szeretnének megismerkedni Jessicaval. Elmondtuk, hogy mennyire fél és, hogy sok türelem és idő kell Jessicanak, illetve meg kell várni míg a picik elég nagyon lesznek.

A család rendszeresen, hétköznap és hétvégén is járta hozzá heteken/hónapokon keresztül. Minden tanácsunkat meghallgatták és megfogadták és Jessica 2020 januárjában elköltözött. Rá 1 évre egy csodás levelet kaptunk a családtól. Kérjük fogadjátok szeretettel a Jessica gazdája szeretetteljes írását!

„Kedves Eb Árvaház,  

Azt hiszem Jessica remekül van.

Persze még van hova fejlődni, de nagyon sokat változott az elmúlt egy évben.

• Egy éve nem lépett a csatorna fedőkre, mert félt tőlük. Ma már nyoma sincs.
• Régen (nyáron) alig mert enni, ha mi is a konyhában voltunk, ma már ezzel sincs gond.
• Egy éve nem játszott senkivel, ma, ha egy kutyával találkozunk biztosan játszik vele, (három kutyánál már leblokkol, az azért még sok...)
• Farok csóválás régen sosem volt, pláne nem a lakásban, ma már bárhol. Ma úgy dolgoztam asztal mellett, hogy elaludt a lábamon, és álmában is csóválta a farkát.
•  Ma, ha sétálni megyünk, alig tudom felvenni a cipőm, annyira ugrál örömében...

Jártunk tanfolyamra nyár végén. Ma már biztosan jön lábnál, póráz nélkül. Ül, fekszik, forog, marad, vár vezényszavak gond nélkül mennek. Percenként ad pacsit, már kérni sem kell. Nagyon szófogadó, "jól nevelt" kutya lett belőle. Nem nagyon rosszalkodik, maximum közli, hogy ne arra sétáljunk, hanem erre... Ma már akkor is szót fogad nekem, ha valamitől fél. Ez nagy szó. Nem menekül világgá, nem húz, de azért még félős. Keveseknek hagyja magát megsimogatni. Reszket a zászlóktól. Nem mer egyedül kilépni a lakás ajtaján. Nem játszik a lakásban semmivel. Most már jön-megy, odaül mellénk, de nem hajlandó labdázni, játszani. Viszont elkezdett ebéd közben kaját kunyerálni. Vacsora idő előtt fél órával "makogni", panaszkodni, hogy adjunk már enni végre... Ja és kb két hónapja már ugatni is tud! Ha valaki hazajön, és még nem látszik ki az, elkezd ugatni. Csak jelez. Teljesen normális lett. :-) Ha elmúlik a hideg és a Covid, újra megyünk iskolába. Nagyon szerette... Sokat kirándulunk vele. Napi kb. 2 órát van utcán, háromszor megyünk vele le. Szóval egészen olyan már, mint egy kutya. Remek választás volt. Cseppet sem bántuk meg. Köszönöm még egyszer a tavalyi segítséget, és a mostani érdeklődést is.Hiába is könyörögnek, nem adjuk vissza!!! :-)„