Az alapítás gondolata

A nyolcvanas évek végén kezdődött a történet, amikor állatorvos alapítónk Király Péter önkéntesként bekapcsolódott az akkor legaktívabb állatvédelmi esernyőszervezet a MÁTSZ (Magyar Állatvédő és Természetbarát Szövetség) munkájába. Korán szembesülnie kellett azzal, hogy milyen hatalmas a feladat, és milyen kevesen vannak, akik annak megoldására vállalkoznak. Bár szélmalomharcnak tűnt az egész, mégis hitt a csodában: hitt abban, hogy állatszerető emberek jóindulatú támogatásával Magyarországon is lehet igényes színvonalú állat- és természetvédelmi létesítményt létrehozni. Külföldi tanulmányútjain azt tapasztalta, hogy minden társadalomban sokan vannak, akik ösztönösen együtt éreznek a szenvedő állatokkal, azonban legtöbben nem tudják, miként tudnának segíteni rajtuk. A megoldást kulcsa tehát abban rejlett, hogy hatékony formában eljuttassák az állatok segélykérő üzenetét a társadalom érzékeny rétegeihez. Ekkor született meg egy jól kommunikáló állatvédelmi szervezet létrehozásának gondolata. Az utolsó löketet egy véletlen hozta, amikor alapítónk megismerkedett egy hasonló gondolkodású nyugdíjas hölggyel, Dr. Dörner Györgynével (Irénke nénivel), aki úgy döntött, hogy vagyonát halála után nem a vele nem törődő rokonaira hagyja, hanem állatmentő alapítványt hoz létre belőle. A két jó szándék összecsengett és –az első közösen megmentett kutyusról elnevezve- kettejük alapításával, lelkes állatbarátok és állatorvosok kuratóriumi tagként való kinevezésével 1992 őszén létrejött a Rex Kutyaotthon Alapítvány.

Nehéz kezdetek

Bár Irénke néni ingatlanát a Rex Kutyaotthon Alapítványra hagyta, és hagyatéki szándékát közjegyzői végrendeletben is megerősítette, 1995-ben bekövetkezett halála után egy távoli rokon mégis furfangos módon elperelte az alapítvány induló vagyonát.  Így anyagilag teljesen a nulláról kellett hozzákezdeni a szépreményű tervek megvalósításához. Király doktor már akkor úgy vélte, hogy egy átfogó állatvédelmi program csakis a hasonló célokért küzdő állatvédő szervezetek összefogásával valósítható meg, ezért szervezetünk egyre aktívabban vett részt a hazai és külföldi állatvédelmi törekvések megvalósításában. Ekkor hosszas keresgélés indult el abból a célból, hogy a Fővárosban  állatotthon létesítésére alkalmas területet találjanak. Az összes polgármesteri hivatalhoz eljuttatták kérelmüket, de egyedül Újpest önkormányzatánál talált kedvező fogadtatásra a többcélú állat-és természetvédelmi létesítmény ötlete.

Biztató remények

A káposztásmegyeri Farkaserdő mellett elterülő –illegális szemétlerakóként működő- terület állatvédelmi célú hasznosítására a Rex Alapítvány már a kilencvenes évek közepén pályázatot nyújtott be az akkori tulajdonosnak a Pilisi Parkerdő Gazdaságnak. A tulajdonos a pályázatot azzal utasította el, hogy az általunk megjelölt hasznosítási cél „nem volt összeegyeztethető a parkerdő funkcióval”. Néhány évvel később a fenti terület átkerült a Főváros és Újpest Önkormányzatának tulajdonába, és az új tulajdonosok képviselője az ÉPIT Rt. a terület hasznosítására pályázatot írt ki. Ezúttal alapítványunk sikerrel pályázott, és 20 éves időtartamra Állat- és Természetvédelmi Kultúrpark megvalósítására bérbe kapta a 2 hektáros területet.  Végre elkezdődhetett a tervezés és engedélyeztetés mozgalmas időszaka. 1999 és 2004 között a Rex Alapítvány nyilvános állatvédelmi irodát működtetett a káposztásmegyeri lakótelepen, és életre hívta Budapest első karitatív állatmentő szolgálatát. Az állatszigeti állatotthon megépüléséig a gazdira váró kutyákat a Népszigeti Kutyaiskolában, valamint a Hortobágyi Kutyapanzióban helyeztük el, ahonnét az átmeneti időszakban is évente több száz kutyus talált szerető otthonra. A 90-es évek végétől szervezetünk tevékenységi köre tovább bővült: iskolai szemléletformálás (előadások, bemutatók), katasztrófavédelemben való részvétel (árvízi mentőakciók), és speciális feladatokat ellátó munkacsoportok létrehozása (a vadon élő-, gazdasági- és társállatok védelmére) révén.

Az Állatsziget megépülése

Az ÉPIT Rt.-vel 2000-ben kötött szerződést aláírását követően - az építési tervek engedélyezése során jelentkező váratlan környezetvédelmi problémák miatt - a nagyszabású építkezés közel másfél éves késéssel kezdődhetett meg. Az ünnepélyes alapkő letételre 2002 tavaszán került sor, mely egyben „alaptappancs-letétel” is volt, hisz az alapítvány védnökének Csala Zsuzsa művésznőnek legendás Hopi nevű kutyája a friss betonba helyezett lábnyomával hitelesítette az aktust.

Bár a többfunkciós állatvédelmi központ kivitelezésének első üteme (tereprendezés, közművesítés, telek bekerítés, háztáji gazdaság, iroda- és kennel épületek kialakítása) jelentette a legnagyobb kihívást, a munkálatok alig két esztendeig tartottak. Az Állatsziget megvalósításának első fázisaként 2004 nyarán megnyílt az Állat- örökbeadási központ  és a négylábúak birtokba vehették az első kennel épületet. A második 50 férőhelyes kutyakennel megnyitására egy évvel később került sor, ezzel duplájára bővült a befogadható állatok létszáma. Ezt követően minden évben újabb egységgel bővült a létesítmény (vizes élőhely és dísztó, háztáji farm, nyitott kemenceszín, központi karantén állomás, macskamentő állomás, vadon élő állatok bemutatója, stb.), míg mostani arcát elnyerte.

Sába

Sába 7 évesen, 2015.11.20-án került a Rex Alapítvány gondozásába. Korábban egy lakókocsiban élő hajléktalané volt, aki sokszor bántalmazta. A hanyag tartás következtében Sába rendszeresen elszökött, ilyenkor kisebb termetű kutyákra és biciklisekre támadt. Kobozással került az Alapítványhoz. Idős kora, erős vadászösztöne és szökésre való hajlama miatt sajnos sokáig örökbeadása különösen nehéznek, olykor lehetetlennek tűnt. 

Azonban 3 évvel később – tadaaam – betoppant megmentője. Sába 2018 februárjában gazdisodott. Sorsa jól mutatja: a mégoly hányatott sorsú, előélete miatt többszörösen terhelt kutyusokra is várhat valahol egy szerető szív, egy gondos gazda, egy simogató kéz. Sába története igazi sikersztori, mely segít emlékezni a nehéz napokon: miért is dolgozunk nap mint nap, a Ti segítségetekkel és támogatásotokkal.