A kutyaviadal és a pitbull

A kutyaviadal és a pitbull

Az ókori Rómában már tartottak kutyaviadalokat az arénákban. És mikor a rómaiak megszállták Nagy-Britanniát, mindkét fél használt kutyákat a csatatéren. A rómaiakat lenyűgözte a britek kutyáinak harckészsége. Ezek voltak a régi angol bulldogok, a mai pittek ősei.

A harcok után elkezdték importálni ezeket a kutyákat, mind harcászati, mind kutyaviadalon való szerepeltetés céljából. Ezeket a szerencsétlen kutyákat vagy egymás ellen vagy más állatok ellen uszították, mint elefánt, medve, bika, farkas. A rómaiak saját harci kutyáikkal keresztezték a behozott ebeket és Európa szerte importálták őket. Nagy-Britanniába is visszajutottak ezek a mixek. Angliában a 12. századra nagyon népszerűvé váltak a kutyaviadalok. Főként bikákkal, medvékkel küzdöttek a kutyák. 1835.-ben betiltották a más fajokkal történő harcokat, de a kutya-kutya harcokat nem.

Ezek a kutyák egyre elterjedtebbek lettek először Európa, majd Amerika szerte. Amerikában nagyon gyorsan népszerű szórakozás lett a kutyaviadalokon való részvétel így a fajta is gyorsan elterjedt.

A 19. században egész iparág jött létre az illegális harcok körül Amerikában. És egyre tökéletesítették a kutyákat is. Itt 1860-ban lett betiltva a kutyák harcoltatása, de valójában csak az 1930-as évekre csökkent érdemben a viadalok száma. Az egyre jobb harckészség elérése érdekében történő keresztezéseknek hála létre jött az amerikai pit bull terrier. Mire jórészt (mert illegálisan a mai napig létezik) sikerült felszámolni a viadalokat addigra a pitbullok sokak számára egyet jelentettek a harccal és erőszakkal.

A nyílt titok

Ahhoz képest, hogy a 20. század elején már tiltott volt a kutyaviadal Amerikában, ahhoz képest elég nyíltan folytak a harcok. 1909.-ben például John P. Colby harcra tenyésztett kutyái megölték a férfi kis unokaöcsét, a 2 éves Bert Leadbetter-et, aki édesanyjával látogatott el Cloby-ékhoz és sajnos betévedt a kutyák kenneljeihez. Az újság (a Boston Daily Globe) ismert kutya tenyésztőként írta le Colby-t (de köztudott volt, hogy harci kutyákat tenyészt) és mint a korabeli cikkekből kiderül, a férfit nem ítélték el az esetért és a tragédia után még hosszú ideig élt kutyáiból. A tragikus esetet „udvari balesetként” írták le. Forrás: blog.dogsbite.org

Forduló pont Amerikában

Amerikában a Világháborúkban előszeretettel használták a pitbullokat ekkor kezdték el őket a lojalitásukról és bátorságukról ismerni. A háború után egyre több reklámban, sorozatban szerepeltek pitbullok. Ezzel is elősegítve a szuper családi kutya imázsukat. Akárhogyis a II. Világháború után csökkent a felhajtás a fajta körül és kezdték egyszerű családi kutyaként kezelni őket. Majd ők lettek a "baby sitter" kutyák, legalábbis a marketingjük szerint. Tény, hogy nagyon szeretik a gyerekeket, de csak azért, mert egy kutya pit bull még nem lesz jó baby sitter.

És a jelen helyzet

Becslések szerint ma az Egyesült Államokban több, mint 40.000 ember érintett a harcokban. Az USA-ban a menhelyeken becslések szerint a kutyák 30-60%-a pitbull, jó részük valaha harcra volt tartva. Japánban és Oroszország egyes részein amúgy a mai napig legális, de a világ minden részén léteznek még illegális kutyaviadalok. Sajnos hazánkban is.

Mára erős marketing segíti a megítélésük jobbra fordítását, Amerikában és Európában is. És noha ezek a kutyák kimondottan gyengéd és figyelmes társai lehetnek az embernek, ez a nagyon pozitív hozzáállás átcsaphat időnként abba, hogy elfelejtjük mire is voltak tenyésztve ezek az állatok évszázadokig. Fontos hangsúlyozni, hogy nem való mindenkinek a pitbull. Ezek a kutyák egész életükben megfelelő irányítást és foglalkozást igényelnek. Megfelelő kölyökkori szocializációt. Erős, magabiztos vezetőt és mindennapi foglalkozást ahhoz, hogy megbízható, nyugodt kutyák maradjanak. Egy ilyen kutya komoly elköteleződést jelent, de megéri, mert ha hozzáértő gazdához kerül, tényleg remek társ válik belőle. Akár terápiás kutyának is alkalmasak.