Az elégedett dorombolás titka a minőségi táplálás

Gazdiként gyakran merülhet fel bennünk a kérdés, hogy tényleg van-e különbség az egyes tápok között, és ha igen, mikor melyiket válasszuk és tegyük macskánk elé. Ahogyan Nálunk, embereknél, úgy a kedvenceinknél sem mindegy, hogy milyen korban, állapotban mennyit és mit kapnak enni. A választás során feltétlenül oda kell figyelni az életszakasz mellett az aktivitásra. Az ízlés kölyökkorban alakul ki, ezen később nagyon nehéz változtatni, és az sem ritka, hogy a macska inkább nem eszik akkor, ha nem a kedvenc eledelét kapja meg. Éppen ezért kölyökkorban különösen nagy figyelmet kell szentelni a helyes és minőségi táplálásra.

A kiegészítő táplálás 5-6 hetes korban veszi kezdetét, ami pépes ételeket – pl. zabpehely, gríz összekeverve konzervtejjel, vagy tojással – és húst takar. A konzerveket 3-4 hetes koruktól kezdve fogyaszthatják, az eledelek közül a számukra kifejlesztett termékek közül válasszunk. Amikor elérik a felnőtt kort, különösen figyeljünk a megfelelő fehérje bevitelre, ezen belül is az egyes aminosavak arányára. Döntsünk olyan táplálék mellett, ami állati eredetű fehérjéket – pl. csirkét – tartalmaz. Az ideális tápanyagszükséglet kielégítéséhez hozzátartozik a jó minőségű zsírok, ásványi anyagok, illetve az immunrendszer megfelelő működését biztosító prebiotikumok és vitaminok bevitele. A szív-, valamint idegrendszer működését taurinnal, omega 3-, és 6 zsírsavakkal támogathatjuk, a lazacolaj és a biotin pedig a bőr, továbbá a szőr fényességéért és egészségéért felel. Összességében szenteljünk külön figyelmet a táplálás során arra, hogy a cicáknak nincs szükségük nagy mennyiségű szénhidrátra. Ne adjunk nekik cukros, nyers belsőségeket tartalmazó, fűszeres ételeket, vagy műanyag végű húsárut.

A 6-7 hónapos állatokat napi két alkalommal, a felnőtteket – vagyis kilenc hónapos kortól kezdve – pedig egyszer etessük. Az életkoron túlmenően figyeljünk arra is, hogy az olyan állapot, mint a vemhesség vagy az ivartalanítás is megváltoztatja a táplálkozási igényeket. Előbbi esetben jelentősen megnőhet kedvencünk étvágya, arra azonban ügyeljünk, hogy ne hízzon el, hiszen ez jelentősen megnehezítheti a kölykezést. A tápanyagigény ilyenkor mintegy másfél-kétszeresére nő, ebben az időszakban naponta többször is kaphat ételt. Az ivartalanítást követően az addig megszokott táp ideális mennyiségi adagolását nehéz pontosan meghatározni, és könnyen fellépő probléma lehet az elhízás a hormonháztartás megváltozása miatt. Alapvetően ebben az állapotban csökken az energia-, a nyers fehérje és a zsír szükséglet, az ásványi anyag igény viszont nem változik. A kandúroknál a takarmány pH értékére is kiemelten kell figyelni, az optimális savasság biztosításával ugyanis megelőzhető a húgykő kialakulása.