Dingók veszélyben?

A vadon élő kutyafajták eltűnésével fenyegethet a kutyákkal való kereszteződésük. Ausztráliában azonban úgy néz ki a dingó populáció ellenáll ennek a hatásnak.

Kutatók dingók, házi kutyák és a két fajta hibridjének koponya alakját vizsgálták és arra jutottak, hogy a hibridek között is a dingók koponya formája maradta domináns.

A dingók becslések szerint több, mint 3000 éve élnek a szigetországban, alkalmazkodva a területi adottságokhoz.

Az utóbbi évtizedekben a dingók élőhelyére betüremkedett a fokozódó terület beépítés, ezzel csökkentve a területüket. A folyamat automatikusan magával vonta, hogy a dingók egyre nagyobb mértékben kerültek kapcsolatba a házi kutyákkal és kezdtek párosodni egymással.Létrejöttek a kutya-dingó hibridek.

A dingókra leselkedő legnagyobb veszély jelenleg, hogy a hibridizáció következményeként a koponyaformájuk, a házi kutyákéhoz hasonlóan kezd változni.

Ez azért probléma, mert befolyásolhatja vadászati ​​képességüket – ami nemcsak a dingókra, hanem az egyedülálló ausztrál ökoszisztémára is hatással lehet, amelyekhez tartoznak.

„A dingók fontos szerepet játszanak ökológiánkban” – magyarázta Dr. Michael Letnic, az Új-Dél-Walesi Egyetem Biológiai, Föld- és Környezettudományi Karának docense. Ők Ausztrália legnagyobb ragadozói, és az ökoszisztémák egészére jótékony hatással vannak, mivel visszaszorítják a vadmacskák számát.

A kutatók a vizsgált kutyák, hibridek és dingók génállományával tisztában voltak. Így hatékonyan összetutdták hasonlítani a 3 fajta koponya formáinak CT felvételeit.

Meglepő módon azt találták, hogy a hibridek koponyái megkülönböztethetetlenek a fajtiszta dingók koponyáitól. Erős tendencia volt, hogy az állatok dingónak néztek ki, függetlenül attól, hogy tiszta dingóról vagy keresztezésből származott egyedről volt szó.

A kutatók úgy vélik, hogy a házi kutyák esztétikai, hasznossági vagy fajtafenntartási célú szelektív tenyésztése – amely gyakran a recesszív tulajdonságokat célozza meg – leszűkítette a házikutyafajták génállományát. „A házi kutyáknál nyilvánvalóvá váló tulajdonságok – mint például a lógó fülek, a kutyák különleges formái vagy szőrszínei – gyakran annak az eredménye, hogy az emberek olyan specifikus mutációkat céloznak meg, amelyek gyakran károsak – ezek nem olyan dolgok, amelyek előnyösek a vadonban” – magyarázta Michael.

„A dingók évezredek óta élnek a vadonban, és nagyon erős szelekció zajlott náluk azokra a tulajdonságokra, amelyekre az állatoknak szükségük van a vadonban való túléléshez” – mondta. „Úgy tűnik, hogy ezek a vad típusú tulajdonságok genetikailag dominánsak is.”

A hibridek jellemzőivel – beleértve a viselkedésüket is – kapcsolatos további kutatások a jövőben várhatóak, de egyelőre úgy tűnik, hogy a dingók megmaradnak.