Ebadó

Mi hívta életre az ebadó bevezetését?

A 19. században óriási probléma volt hazánkban a veszettség. Rengeteg kutya volt, amikkel a tulajdonosaik nem igen törődtek, szabadon jártak, randalíroztak. Nem csupán vidéken, de a városokban is. Még nem volt veszettség elleni vakcina, amit évente beadhattak volna a kutyáknak így, ha valahol felütötte fejét a vírus akkor gyorsan terjedt az állatok között és sajnos nem ritkán embert is haraptak a fertőzött kutyák. A törvényhozók csökkenteni akarták a kutya populációt, ezzel kívánva visszaszorítani a veszettséget és persze a kóbor állatok számát, akik rettegésben tartják az embereket. Ez vezetett az ebadó bevezetéséhez 1888.-ban. 

Mind a kedvtelésből tartott városi ebek után, mind a munkacélra tartott vidékiek után évente adót kellett fizetni. Amelyik kutya nyakában nem lógott az adó befizetését igazoló biléta azt automatikusan kiirtották. A döntéshozók azt várták a rendelettől, hogy a fölösleges populációtól megszabadulhassanak.

„Az ebadó törvényi szinten először az állategészségügy rendezéséről szóló 1888. évi VII. törvénycikkben jelent meg, amely rögzítette, hogy a veszettség korlátozása céljából minden törvényhatóság a törvény életbelépte után hat hónap alatt tartozik a kutyatartásról szabályrendeletet hozni, amelyben egyúttal a fölösleges kutyák tartásának megszorítása végett alkalmas adó állapítandó meg.” (Forrás: real.mtak.hu)

Az ebadót nagy felháborodás követte és rengetegen inkább megölték kutyáikat, mintsem befizessék az adót. Ezzel csökkent a populáció és valóban csökkent a veszettség is. Nem meglepő módon azonban csak néhány évre. 5 évvel később 1893-tól folyamatosan emelkedett a veszettségben megbetegedett állatok száma. Évente 500-1200 veszett kutya elhullásáról vagy leöléséről lehetett hallani. És ebben még az egyéb állatok nincsenek is benne.

„Az ebadót az egész országra kötelezően az állategészségügyről szóló 1928. évi XIX. törvénycikk (a továbbiakban: törvénycikk) vezette be, amely kimondta, hogy az ebek után adót kell fizetni. Magát a fizetési kötelezettséget tehát a törvénycikk írta elő, azaz nem utalta helyi szintre annak eldöntését, hogy legyen-e ebadó vagy sem, hanem az egész országra kötelezően rendelte el. A törvénycikk az adómentesség körébe csak a szopós ebeket rendelte.” (Forrás: real.mtak.hu)

Az adó mértéke kedvtelésből tartott ebek esetében minimum 5 pengő volt, a munkára tartott kutyák esetében 1-2 pengő között volt. És regionális szinten lehetet szabályozni a pontos összeget. Az adóból befolyt pénzt állategészségügyi, állattenyésztési kiadásokra kellett költeni.

Ekkoriban évente átlag 20 ember fertőződött veszettséggel. És nem volt még hatékony kezelés. Louis Pasteur francia mikrobiológus és kémikus 1885. október 26.-án mutatta be eljárását, amivel hatékonyan kezelhető a veszettséggel fertőzött személy. Azonban zoonózisként a vírust főleg a rókák, kutyák, macskák terjesztették így maga a probléma ezzel nem tűnt el. A preventív vakcinázás Hőgyes Endre nevéhez kapcsolódik. A Hőgyes-féle vakcinázás világviszonylatban is a legjobb immunizálási eredményeket hozta évtizedekig. Hőgyes miután kidolgozta az emberek vakcinázásnak protokollját, hozzá kezdett a kutyák preventív oltásához is. 1941.-re szinte eltűnt a veszettség Magyarországon. Azonban csak szinte, ugyanis a vadállomány még lehetett fertőzött. A probléma 1954.-ben kezdett nagyobb méreteket ölteni és 1974.-re szinte az egész ország fertőzött volt. Ebben a 20 évben a probléma megoldását abban látták, hogy gyérítik a róka állományt, de ez persze nem javított a helyzeten. Emellett a panel program beindulásával egyre többen költöztek lakásokba, ahova gyakran nem vitték magukkal a kutyáikat, macskáikat így egyre nőtt a kóbor állatállomány is. Ezzel tovább terjedt a veszettség és újra egyre több ember vált fertőzötté. A valószínűsített fertőzöttség után beadott oltásoknak pedig sok mellékhatása volt sajnos. De mivel a be nem adása, amennyiben utóbb beigazolódik, hogy az állat veszett volt, a biztos halált jelentette így nyakra-főre beadták. Rengeteg oltóanyag fogyott, ami óriási költségeket jelentett az államnak és sok mellékhatást, szövődmény problémát az érintetteknek. 1988.-tól volt új fajta vakcina, aminek már nem voltak ilyen mellékhatásai és biztonságosabb lett a használata. Ekkoriban már a vadállományt is elkezdték megelőzőleg vakcinázni, kitett csalétekkel. Ez és a kutyák kötelező éves oltása együtt lehetővé tette a probléma hatékony kezelését.

1951. és 2005. között csupán 8 humán megbetegedés fordult elő.

Forrás:

http://real.mtak.hu/93999/1/ISSN_0866-6032_tomus_31_2013_207-220.pdf

https://www.antsz.hu/data/cms24608/lyssa_elleni_vakcina_felhaszn_tap_20090624.pdf