Macskák a rács mögött

Ma már számos börtönben alkalmaznak állatokat, hogy javítsák a morált az intézmény falain belül. Az 1920-as években még újdonságnak számított a módszer és szenzáció híre volt mikor Pep a fekete labrador munkába állt. Főleg, hogy egy zseniális marketing fogást is bevetettek.

Számos büntetés végrehajtási intézetben van vakvezető kutyás vagy személyisegítő kutyás program, melynek keretében az elítéltek az ideiglenes gazdái, a jövőbeni segítő kutyáknak. 

De nem csak a kutyák segíthetik a rabokat. Például a II. Világháború után New Hampshire-ben német hadifoglyok vadállatokat szelídítettek házi kedvencé, köztük egy medve bocsot olvasható a The New York Times egyik cikkében.

Larch Macska örökbeadási Programja

2012.-ben Washington államban a  Larch Corrections Center menhelyi cicáknak adott otthont. A példás magaviseletet tanúsító elítéltek, akik hajlandóak dolgozni és saját pénzükből finanszírozni a cicatartást kaphattak egy saját cicát. Az egyik újdonsült macskatulajdonos Joey Contreras 2 héttel azután nyilatkozott, hogy megkapta új házi kedvencét. Contreras arról beszélt, hogy mikor az ember börtönbe kerül, hajlamos elfelejteni hogyan kell mindennapi interakciókban viselkedni. De onnantól, hogy egy állatról kell gondoskodnod, akinek a túlélése függ tőled ez megváltozik. Az állatok a legjobbat hozzák ki belőlünk-mondta akkoriban. A Larch Corrections Centerben gazdivá váló elítélteknek nem csupán a macskaeledelt, hanem az állatorvost is fizetnie kell. Legyen szó ivartalanításról, vagy betegségről.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a házi kedvencek életcélt adnak a sokszor remény vesztett elítélteknek. Akik sokszor úgy vannak vele, hogy nincs mit veszteniük és emiatt nem is számít mit tesznek. De onnantól, hogy egy állat számít rájuk onnantól van mit veszteniük. És felelősségteljesen kell viselkedniük. Ezáltal javult a morál és a biztonság az intézetekben.

A Larch Corrections Centerbe amúgy olyan cicák is kerültek, akiknek komoly szocializációs hiányosságai voltak vagy éppen korábban rossz tapasztalataik voltak az emberekkel ezért bizalmatlanok voltak és sokszor agresszívek is. Rájuk altatás várt volna. Így új gazdáik szó szerint a haláltól mentették meg őket és hamar rehabilitálták is ezeket a rossz előéletű cicákat.

A Larch Corrections Centerben később kutyás programot is indítottak. Ebben a programban kiképzik a gazdátlan kutyusokat, majd örökbeadják őket.

Indiana Állami Börtön

William Minnick az Indiana Állami Börtön fogvatartottja, egy Chicagótól körülbelül 50 mérföldre keletre lévő, szigorúan őrzött büntetés-végrehajtási intézetben. 1982 óta van rács mögött, amikor elítélték egy fiatal nő megtámadásáért és megöléséért annak otthonában. Minnick 2004.-ig halálsoron ült, mikor is enyhítették az ítéletét és visszavonták a halálos ítéletét, de továbbra is börtönben volt. Életcél és perspektíva nélkül. Majd 2006.-ban  jött Mr. Magestyk, a pufi cica. És beköltözött a magányos férfi cellájába. Hamar elválaszthatatlanok lettek. Itt ahol a elítéltek 70%-a erőszakos bűntett elkövetéséért ül, a cicák nem csupán életcélt adtak a raboknak, de nyugtató hatással is vannak rájuk. Jelentősen csökkentették a börtönőrök munkáját. A cicákat teljesértékű családtagnak tekintik gondozóik, aminek vannak jó és ritkán árnyoldalai. Egy ízben, ebben a börtönben megöltek egy elítéltet miután üdítőt spriccelt egy másik elítélt kedvencére. Illetve egy alkalommal megöltek egy macskát, aminek megbosszulására számos rab kötött megállapodást melynek értelmében, ha kiderül kiölte meg a cicát, ők megölik az elkövetőt. Összességében azonban inkább a már említett pozitív hatásokat tapasztalták ebben az intézetben is.

Travis County Correctional Complex kölyök cica neveldéje

A Travis County Correctional Complex nevű intézményben pedig 6 hetes kiscicákat nevelnek az elítéltek, a program 2017.-ben indult. Az állatmenhelyen kevés figyelem jutna ezekre a fiatal állatokra, akiknek még 0-24 órás felügyelet és rengeteg játék és simogatás kell így az elítéltek segítenek. A büntetés végrehajtási intézet cica óvoda részlege tele van cicajátékokkal, fekhelyekkel és könyvekkel a macska gondozásról. Úgy tűnik ezek a cicák extra kedves, bújós felnőtté válnak. És ennek oka, hogy az elítéltek nagyon sokat szeretgették őket ebben a korai életszakaszban. Az, hogy ennyit voltak kézben nagyon emberközpontúvá tette őket.

Pendleton Büntetés-végrehajtási Intézet FORWARD Program

A FORWARD Program keretében napi hat órában, heti hét napon egy maroknyi férfi feltétel nélküli szeretetben részesül a börtönben élő több mint 20 macskától. A FORWARD program keretében bántalmazott cicákat rehabilitálnak, hogy később örökbeadhatóak legyenek. Sokszor a börtönben dolgozók viszik haza őket.

És olyan is van, hogy a macskák voltak ott előbb…

A 180 éves Chile-i börtön udvarán ugyanis mindig is voltak macskák. Senki nem tudja mikor költöztek be, ugyanis a legrégebben ott dolgozók illetve raboskodók is ugyanazt a választ tudják adni: már itt voltak előttem.

Kezdetben azért nem tettek semmit ellenük, mert irtották a patkányokat, de később kiderült, hogy ennél még sokkal többet is tesznek. Megnyugtatják az elítélteket, akik legtöbbje elkezd felelősséget és szeretet érezni irántuk. Sütkéreznek a börtön udvarán, bejárkálnak a cellákba egy kis simogatásra és felvidítják az elítélteket. A börtönben nem 1-2 macska van. A legalacsonyabb létszám 100 cica, de volt ez sokkal több is. A vezetőség szerint az elítéltek hangulatára nagyon jó hatással van, hogy szeretgethetik, kényeztethetik a cicákat.

Simán felugranak egy kártya parti közepén az asztalra és senki nem bánja, sőt.. 

A foglyok informálisan örökbe fogadják a macskákat, közösen gondoskodnak róluk, megosztják ételüket és ágyukat a cicákkal. Szükség esetén kis házakat építenek nekik. Cserébe a macskák valami felbecsülhetetlen értékűt adnak a túlzsúfoltságról és a rossz körülményekről hírhedt bezártságban: szeretetet, ragaszkodást és elfogadást. „Néha depressziós leszel, és eléggé magad alatt vagy” – mondta Reinaldo Rodriguez (48), akit a tervek szerint 2031-ig börtönöztek be. Ilyenkor Jön, és hozzád bújik. A tiédhez dörgöli az arcát. Chillonára, egy nyugodt fekete macskára utalt, aki egy kilencfős, emeletes ágyakkal teli cella kedvence lett. Minthogy itt a macskák maguk választják meg melyik cellában időznek. Mr. Rodriguez elmondta, hogy ő és cellatársai egy tál vízzel rábírták Chillonát, hogy jöjjön elő a rejtekhelyéről, miután előző gazdiját a börtön másik részébe költöztették. „Apránként közeledik hozzánk” – mondta. „Most ő ennek a szobának a tulajdonosa. Ő a főnök." Több cellatárs is azt állította, hogy az ő ágya a cica kedvence. Az 1970-es évek végére a folyamatosan pozitív eredmények után az egész világon elterjedtek azok a programok melyekben állatok segítik az elítélteket beleértve Japánt, Hollandiát, Romániát és Brazíliát is.

Különösen népszerűvé váltak az Egyesült Államokban. Arizonában a foglyok vadlovakat képeznek ki, hogy járőrözzenek az Egyesült Államok mexikói határán. Massachusettsben pedig a foglyok segítenek a sebesült vagy beteg vadon élő állatokon, például sólymokon, prérifarkasokon és mosómedvéken.

A fogvatartottaknál az állatokkal folytatott munka vagy akárcsak az állatok társasága az empátia és a szociális készségek javulásához, valamint a fogvatartottak és a börtöntisztviselők közötti biztonságosabb és pozitívabb kapcsolathoz vezet” – mondta Beatriz Villafaina-Domínguez spanyol kutató, aki a 20 különböző tanulmányt írt a témáról.

 A Chile-i börtönben évtizedekig ellenőrizetlenül szaporodtak a macskák és nem sok orvosi ellátást kaptak, ami viszont a vírusos betegségek terjedéséhez és sok állat súlyos betegségéhez illetve halálához vezetett, ami az elítélteket is megviselte– mondta Carla Contreras Sandoval, a börtön szociális munkása. Így 2016-ban a börtön tisztviselői végre megengedték, hogy önkéntesek jöjjenek ellátni a macskákat. A Felinnos Foundation nevű chilei szervezet azóta együttműködik a Humane Society International-lel, hogy szisztematikusan összegyűjtse az összes macskát, és kezelje, ivartalanítsa őket. Mára szinte minden itt élő cicához eljutottak. Így a börtön macska populációja mára egészséges.

A program sikere részben a fogvatartottaknak köszönhető – mondta Sandoval asszony. A foglyok összegyűjtik a gondozásra szoruló macskákat, és elhozzák az önkéntesekhez. Az elárvult kiscicákat kézben nevelik, cumiztatják, szeretgetik az elítéltek. 15 éve 400 macska alkotta a törzsgárdát a börtönben plusz a kölykök és a tetőkről nézelődők, ez a szám azonban folyamatosan csökken, mára olyan 100 egyed körül van a macska populáció, ugyanis aki szabadul viszi magával kedvencét.

És ez csak néhány kiragadott példa, szerencsére világszerte rengeteg börtönben alkalmazzák a doromboló terapeutákat.

Az állatok nem az alapján ítélik meg az embert, hogy elítéltek vagy szabadok. Nem a ruhájuk alapján vagy hogy hol élnek. Kizárólag az alapján, hogy bánnak velük. És éppen ez és a feltétel nélküli szeretetük segítenek jobbá tenni a rabok életét és adnak célt nekik.