Menhelyi kutyák

Míg azoknak, akik visszavisznek egy állatot a menhelyre ez csak egy pár napos/ hetes/ hónapos/ éves kitérő volt az életükben, ami ezután is megy tovább, addig az állat ebbe belerokkan. Nem érti hova tűnt a gazdi… sok esetben hova tűnt már megint. Ez a személyisége megváltozásához, viselkedési problémákhoz vezet, mely tovább nehezíti a beilleszkedését egy következő családba és egyre nagyobb eséllyel kerül vissza, ha egyáltalán még elviszi valaki. Egy állatmenhelyi dolgozó kért meg, hogy írjak erről a témáról, mert mióta ezen a területen helyezkedett el sokként érte hány kutya kerül vissza hozzájuk. Elmondása szerint nevetséges indokokkal, mint „ugat”, „nem ugat”, „mégsem kell a gyereknek”, „nem olyan, mint az előző kutya”, „nem bírunk vele”, „rossz kutya”.

„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”

A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry legismertebb regénye, 1943-ban jelent meg. Ajánlom mindenkinek elolvasásra, aki állat beszerzésén gondolkodik. Nem hosszú, de mindent elmond a felelős állattartásról.

Költözés!  

Amennyiben nem akarjuk vagy tudjuk vállalni, hogy egy kutya 10-15 évnyi kötelezettség és alkalmazkodás ( egy macska akár 20) úgy ne fogadjunk örökbe. Igen előfordulhat, hogy az embernek költöznie kell, kisebb lakásba, házból- lakásba, külföldre, nos ahogy a párunkat és a gyereket is visszük úgy a kutyát, macskát is. Akkor is, ha ez kényelmetlenségekkel jár az állat számára vagy a mi számunkra. Még mindig szívesebben költözik az az állat egy kisebb helyre, mint az utcára vagy menhelyre, elveszítve ezzel a gazdáját és a biztonság érzetét.

Nem kell a gyereknek!

Nos, ha nem kell a gyereknek akkor ránk marad a séta, a játék, a kutyaiskola és úgy általában az a 15 évnyi „munka”, ami egy kutyával jár. Soha ne vegyünk a gyereknek kutyát, ha mi magunk nem akarjuk vállalni a felelősséget az állatért.

Ugat!

Mivel kutya! De meg lehet tanítani, hogy ne tegye, csak mikor indokolt. Erre vannak a kutyakiképzők és a kutyaiskolák.

Nem ugat!

Amennyiben azért akarunk kutyát, hogy ugasson és őrizze a házat és ha ezt nem teszi akkor már nincs is szükségünk rá akkor nekünk amúgy sem egy érzőlény kell, hanem riasztó és kamerák a házköré. Tegyünk egy szívességet annak a kutyának, akit haza vinnénk és ne vigyük. Hátha lesz, aki azért viszi haza, hogy teljesjogú családtagként kezelje és szeresse.

Húzza a pórázt!

Tanítsuk meg, hogy ne tegye. Erre van a kutyaiskola. És válasszunk olyan fajtát, olyan méretet, temperamentumot, amivel még elbírunk.

Nem erre számítottam!

Meglepetés! Minden kutya más és bizony lehet, hogy valamelyikkel könnyebb dolgunk lesz valamelyikkel nehezebb, de ha már ott van akkor ezzel kell dolgoznunk. Ha nem akarunk tenni érte, hogy tökéletes, boldog, kiegyensúlyozott kutyánk legyen akkor ne legyen kutyánk. 

Felássa a kertet!

Csináljunk neki egy homokozót, ahol áshat, kerítsük el a kis kertet és foglalkozzunk vele. Fárasszuk le és tanítsuk meg neki hol szabad ásni, hol nem.

Bepisil! Bekakil!

Sok menhelyi kutyusnak okoz gondot a szobatisztaság ennek lehet lelki oka vagy, hogy még sosem éltek lakásban. A jó hír, hogy egy kutya sem szeret a lakóterületére piszkítani, sőt. Ezért ez hamar megszokott oldódni. Sose bántsuk az esetleges balesetekért, legyünk türelmesek. Esetleg kérjük kiképző segítségét és tegyük el a szőnyegeket mikor új kutya érkezik majd, ha már biztos a szobatisztaság akkor elővesszük. Amennyiben ennek egészségi okai vannak akkor bizony együtt kell éljünk vele. Erre van a kutyapelenka. Sokan miután kölyökkorától velük volt a kutyájuk, idős korában mikor jönnek a betegségek és szobatisztasági balesetek akkor elaltattatják vagy beadják menhelyre, mert akkor már kényelmetlen számukra a gondozásuk. Erre már szavak sincsenek. Igen meg fog öregedni, beteg lesz és lehet, hogy bepisil, bekakil majd…. Ez az életrendje.

Mindent megrág!

Meg kell tanítani, hogy ne tegye. Addig pedig ahogy a kisgyerek esetén mindent magasabbra tenni, zárt szekrénybe eldugni!

Szökik!

Kutyabiztos kerítés, minden nap séta, futtatás, nevelés. Bármilyen kutyát is viszünk haza lesz valamilyen meglepetés, aminek nem örülünk. Egy rossz szokás, valami, amin dolgoznunk kell vele.

Gazdiként legyen vészforgatókönyvünk

Nyilván vannak váratlan élethelyzetek és megoldandó problémák, amiket bonyolíthat, ha egy, két, esetleg több állatunk van, de soha nem szabad ezért menhelyre adni kedvenceinket. Jó, ha van olyan családtagunk vagy barátunk, akivel előre megbeszéljük, hogy egy ilyen helyzetben átmenetileg vagy végleg vállalja kedvenceink befogadását. Míg ez is igen komoly trauma az állatnak még mindig jobb neki egy ismert, szeretet személlyel lenni, mint menhelyre kerülni. Másik megoldásként panzióba is adhatjuk kutyusunkat például egy hosszabb kórházi tartózkodás miatt. Természetesen ennek vannak költségei.

A nem megfelelő kutya választás

Még mindig sokan érzelmi alapon hoznak meg egy olyan döntést mint, hogy milyen kutyát vegyünk/fogadjunk örökbe. Legyen staffi mert szép, legyen moszkvai őrkutya mert macis, legyen border, mert okos vagy rottweiler, (mert gyerekkoromban a szomszédnak az volt és az milyen egy jó kutya volt).  Ez mind igaz lehet, de ezek azok a döntési okok melyek azt eredményezik, hogy a kutya egy év múlva menhelyen lesz vagy jobb esettben vissza kerül a tenyésztőjéhez. Azért, hogy az a roti olyan jó kutya legyen a szomszéd sokat tett, dolgozott vele, következetesen nevelte, az a border azért olyan okos, mert kölyökkorától klikkereznek vele és heti háromszor sportolnak (e nélkül megőrülne és viselkedési problémái lennének), az a moszkvai tényleg egy nagy maci, de ehhez kölyökkorában tisztázták a szabályokat a gazdival, mert a gazdájának van egy olyan kiállása, hogy erre  képes volt és az a staffi tényleg gyönyörű, de emellett nem egy egyszerű kutya és a gazdájának meg kellett találnia a megfelelő kiképzőt aki segít, hogy jó kutya is legyen. Minden jó kutya mögött komoly munka áll. Valamelyikkel nehezebb valamelyikkel könnyebb. De egyiket sem készen kapta a gazda. Ha erre a „munkára” nem állunk készen akkor ne legyen kutyánk. És nagyon fontos: válasszunk olyan fajtát, ami illik hozzánk!

Kutya választáskor vegyük figyelembe az adott kutya előéletét, fajtáját (feltételezhető fajtáját), korát, méretét (kifejlett méretét), egészségi állapotát, a fajtabetegségek lehetőségét (amik keverék kutyákat is érintenek), kozmetika igényét, temperamentumát, energiaszintjét és legyünk magunkkal teljesen őszinték ki tudjuk e elégíteni az adott kutya igényeit.

Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy illeszthető egy kutya a mindennapjainkba. Beszéljük meg minden családtaggal mit jelent egy állat magunkhoz vétele. Napi többszöri sétát, játékot vele, hétvégén kutyaiskolát, anyagi vonzatait és így tovább.