Österreich
Hrvatska
Česká republika
Polska
România
Slovensko
Slovenija
Deutschland
Miért esik mindig a talpára a macska?
A macskák az állatvilág szőrös kis akrobatái. Gyorsak, kecsesek, és bármilyen magasról is ugorjanak le, szinte kivétel nélkül, mindig a talpukra érkeznek. De vajon mi a titkuk, hogyan csinálják? A véletlen műve, varázslat, vagy rendkívül hasznos, természeti adottság a pontos landolás eme lenyűgöző képessége? A tudománynak hála ma már semmiféle boszorkányságot nem látunk abban, hogy ezek a szőrös, négylábú teremtmények szinte minden esetben képesek tökéletesen, tappancsaikra érkezve landolni. A titok nyitja ugyanis nem másban, mint a macskák testfelépítésében és rendkívül finoman hangolt egyensúlyérzékükben rejlik.
Finomhangolt érzékszervek, aprólékos testfelépítés
A macskák gerince 7 nyaki, 13 mellkasi, 7 ágyéki, 3 kereszt és 20-23 farokcsigolyát tartalmaz. Ez komoly flexibilitást kölcsönöz testüknek, ami a kiváló egyensúlyérzékkel párosulva teszi lehetővé, hogy addig forgassák testüket a levegőben, amíg az ideális pozícióba nem kerülnek a landoláshoz.
A korrekciós képességhez nagyban hozzájárul továbbá a rendkívül jó látás, és a belső fülében található egyensúlyi rendszer. A macskák ezekkel a finomhangolt érzékszervekkel képesek bemérni pontosan azt, milyen távolságra vannak a földtől. És milyen irányba kell elvégezniük a fentebb említett, zuhanás közbeni korrekciót.
Hogyan zajlik a folyamat?
Lassított filmfelvételeken pontról pontra nyomon követhető, hogy a szőrös kiskedvencek hogyan is hozzák egyensúlyba testüket zuhanás közben.
Ha a macska háttal a föld felé zuhan, először mindig a fejét és a mellső lábát fordítja az esés irányába, majd a hátsó lábát behúzva, a farka segítségével mozdítja hátsó részét is a megfelelő irányba.
Miután mind a négy végtagját sikerült a föld felé kormányoznia, lábait kinyújtva, hátát begörbítve tompítja a zuhanás végén bekövetkezőföldet érés erejét.
