Milyenek lesznek a macskák a jövőben?

A macskák úgy 10000 éve élnek szoros kapcsolatban az emberekkel. Viszont macskafélék körülbelül 37 millió éve léteznek. Az elmúlt 200 év különösen jelentős a macskák történelme szempontjából ugyanis a legtöbb ma ismert házi macskafajta +/- 200 éve jött létre. Ezek küllemükben, méretükben elég egységesek, összehasonlítva mondjuk a kutyákkal, amiknél sokkal nagyobb a variancia.

Persze akadnak közöttük régebben kialakult fajták és a közelmúltban tudatos tenyésztéssel létre hozottak.

Egészen újnak számítanak az olyan fajták, mint a ragdoll és a birman, a cornish rex vagy a szfinx. 

Más fajták, például a perzsák idősebbek (eredetüket az 1600-as évek Közel-Keletére lehet visszavezetni), de sok kutyafajtához képest még mindig viszonylag fiatalok. 

És bár egyes kutyafajtáknál jelentős különbségek mutatkoznak az ösztönökben és a személyiségben, a legtöbb macskafajta elsősorban megjelenésében különbözik, nem különösen temperamentumában vagy méretében. A macskatenyésztők még mindig aktívan hoznak létre új fajtákat, beleértve a házi és vadmacska hibrideket. A bengáli eredetileg egy házi macskával keresztezett ázsiai leopárdmacska volt. A Savannah egy afrikai serval és egy házi macska keresztezése. Egyesek úgy gondolják, hogy mindkét fajta ellentmondásos vad felmenői miatt.

Európában több mint 1000 évvel ezelőtt a macskák különböző funkciókat láttak el. Tartották őket kártevőirtónak, szőrmeforrásnak és kedvencnek is.

Amikor skandináv régészek egy csoportja összehasonlította a vikingek idejéből származó macskaprémek méretét a mai cicák testméretével, azt találták, hogy a 21. századi macskák 16 százalékkal nagyobbak.

Ezek az eredmények azért is szokatlanok, az az, hogy a háziasítás általában összezsugorítja az állatot. A kutyák egynegyedével kisebbek, mint a farkasok; a haszonállatok, például a szarvasmarha, a juh és a kecske is kisebbek vadon élő társaiknál.

De milyenek lesznek a macskák a jövőben?

Nagyok és barátságosak

Kutatók szerint tovább nőhet a testméretük. Viselkedésüket tekintve pedig barátságosabbá válhatnak.

Azt, hogy miért nőttek meg vadonélő társaikhoz képest, még nem tudják a kutatók. Ugyanis azt gyanítják, hogy több állhat a háttérben, mint a jó minőségű táplálék korlátlan hozzáférése.

A macskák természetüknél fogva inkább magányosak és zárkózottabbak, mint a kutyák, amelyek hosszú evolúciós múltra tekintenek vissza, mint falka állatok. Ellentétben a magányos vadász macskákkal. Az, hogy a macskák ilyen szoros kapcsolatban élnek az emberekkel segítheti evolúciós előnyhöz jutni a barátságosabb egyedeket.

Amikor a tudósok összehasonlították a házi macskák szociális viselkedését és személyiségét ködfoltos leopárdokkal, hópárducokkal, afrikai oroszlánokkal és skót vadmacskákkal, azt találták, hogy a házi macskák nem igazán alkalmasak csoportos életre. Hajlamosak voltak uralkodónak, neurotikusnak és impulzívnak lenni.

Azonban a házi macskák személyisége leginkább a társaságkedvelő afrikai oroszlánéhoz hasonlított, amely kitalálta, hogyan éljen csoportokban. Ez azt sugallja, hogy a macskáknak megvan a képességük, hogy alkalmazkodjanak egy társaságibb jövőhöz. Az oroszlánok bizonyítják, hogy a macskák képesek egymás mellett élni, ha a körülmények megfelelőek.

Hála a cicák viselkedésére, kötődésére, kommunikációjára irányuló kutatásoknak egyre jobban értjük őket. Ez hozzá segít minket a jobb megértésükhöz. Ezzel egyre kiegyensúlyozottabb, barátságosabb, szociálisabb cicákat teremtve, amik nyilván értékelvén, hogy a gazdi figyelembe veszi igényeiket, személyiségüket egyre szívesebben fognak kooperálni az emberekkel.

A jövő cicái tehát barátságosabbak és talán még nagyobbak lesznek.