Új módszerek a kutyakiképzésben

Magyarországon számos sebből vérzik a kutyaoktatás, kezdve azzal, hogy egy teljesen szabályozatlan terület. Bárki nevezheti magát trénernek vagy rehabilitációs szakembernek és ugyanígy sajnos bárki indíthat trénerképzést is, amelyek közül egyre több számít hivatalos felnőttképzésnek. Olyanok vallják magukat szakembereknek, akik 30-40 éve egy könyvet sem nyitottak ki, a falkaszemléletet még mindig nem sikerült elengedniük, az állati érzelmeket pedig holmi hippi találmánynak hiszik. Az alábbi írásomban két olyan modellt mutatok be, amelyek nemzetközi szinten nyújtanak iránymutatást nem csak a kutyák, de a vadállatok tanítása során is.

Nemrég az amerikai Shelter Playgroup Alliance szervezett egy izgalmas előadást Dr. Eduardo Fernandez, az ausztrál Adelaide Egyetem professzorával, aki megalkotott egy új keretrendszert, a LIFE modellt. Dr. Fernandez egyébként az alkalmazott állatviselkedéstan és jólét elismert professzora és kutatója, önéletrajzát és a LIFE modellt bemutató előadását angol nyelven itt tudjátok megnézni. 

Először nézzük át röviden, hogy milyen nagyobb halmazokba sorolhatja magát egy oktató a kutyázásban.

A balanced avagy kevert tréning a jutalmazásalapú és averzív technikák alkalmazását jelenti. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy egy balanced tréner megmutatja a kutyának, hogy a választásai, viselkedései vezethetnek kellemes és kellemetlen eredményekhez is. Aki csak néha alkalmaz büntetést, az NEM balanced tréner, aki pedig semmilyen jutalomfalatot vagy labdát stb. nem alkalmaz, az sem számít balanced trénernek. 

Ezzel ellentétben egy félelem- és erőszakmentes tréner fájdalom, megfélemlítés, fenyegetés, erőszak vagy kényszer okozása nélkül tanít, miközben semmilyen korrekciót vagy különböző averzív eszközöket sem használ. Talán most többen elgondolkodtok azon, mégis hogy a fenébe lehet teljesen kényszermentesen oktatni és mégis milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre ilyenkor? Ezzel kapcsolatban írtam két rövidebb elmélkedést, amelyeket itt és itt olvashattok el. Ha pedig részletesen szeretnétek olvasni a különböző kvadránsok működéséről, akkor katt ide.

Mindkét irányzat számára az úgynevezett LIMA elv adott útmutatást a tanítás során alkalmazható metódusokról. 

Amikor korábban etikus tréningről beszéltünk, akkor a LIMA (Least Intrusive, Minimally Aversive, azaz a legpozitívabb, legkevésbé invazív eljárás) modell jutott eszünkbe, melyet mind vadállatok, mind társállatok tanítása során rengetegen alkalmaztak és alkalmaznak a mai napig. Ez a modell Steven R. Lindsay, amerikai kutyaviselkedési tanácsadó és tréner nevéhez fűződik, melyről a Handbook of Applied Dog Behavior and Training (Alkalmazott kutyaviselkedés és tréning kézikönyve) könyveiben írt.

A LIMA modell eredetileg az averzív eszközök és technikák legitimálása miatt jött létre, pontosabban azért, hogy a trénereknek legyen egy útmutatójuk ahhoz, melyik legkevésbé averzív eszközzel lehet eredményeket elérni, majd sikertelenség után tovább lépni a még komolyabb averzív eszközök felé.

A LIMA szinte mindenkinek mást jelent: a félelem- és erőszakmentes módszereket alkalmazó trénerek és viselkedésterápiás szakemberek leginkább az első 4 szinten bemutatott technikákat alkalmazták, hiszen az ún. problémás viselkedések jelentős része megelőzhető vagy megoldható volt általuk. Például ha a kutya csak akkor harap, amikor a gondozó hozzáér a füléhez, akkor mindenképp egy állatorvosi vizit az elsődleges teendő és nem a tréning! Ha pedig az első négy lépés közül egyik sem hozta meg a kívánt eredményt, mindig újra és újra vissza lehet lépni, átgondolni a tréningtervet, konzultálni másokkal és ismét nekifutni!

A LIMA hierarchia egy nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy trénereknek és viselkedésterápiás szakembereknek adott útmutatást, valamint szinte megágyazott a LIFE modell létrejöttének, viszont éppen ezért ideje volt tovább lépni. A LIFE (Least Inhibitive, Functionally Effective, azazlegkevésbé gátló és működését tekintve hatékony) modell egy, az etikus állattréninghez és azok metódusaihoz való modern hozzáállást tükrözi, teljes mértékben nélkülözve az averzív eszközöket és technikákat. Maga a life szó angolul egyébként életet jelent.

Bár ez egy újszerű megközelítésnek számít, mégsem mondhatjuk, hogy maga az elgondolás új, hiszen már B.F. Skinner 1974-ben megjelent About Behaviourism és Murray Sidman 1989-ben megjelent Coercion And Its Fallouts című könyveik is taglalták annak problémáját, hogy maga a társadalom mennyire sok averzív módszert alkalmaz, amelyektől ideje lenne eltávolodni.

Előadásában Dr. Fernandez arról is beszélt, hogy bár nagy előrelépés volt az 1965-ben, főként haszonállatokra megalkotott „Állatok 5 szabadságjoga”, de azok úgy definiálták a megfelelő állatjólétet, hogy „ha nem éhes az állat, akkor már állatjóléti szempontból minden rendben”. Ennél sokkal többről szól az, hogy pontosan mi számít minőségi életnek és itt kapnak fontos szerepet a LIFE rövidítés mögött megbúvó fogalmak, hiszen velük emeljük ki a sikeres tréning és az állat pozitív jóléte közötti kapcsolatot! 

A LIFE modell az alábbi 3 dologra fókuszál

 1. A modellben szereplő legkevésbé gátló rész utal arra, hogy ez a szemlélet igyekszik elkerülni a választási lehetőségek tárházának minimalizálását.

Ismerős az a helyzet, amikor a tréner például élelemmegvonással akar együttműködést elérni egy kutyánál? Ilyenkor bár pozitív megerősítésnek szánja az éhes kutyának adott jutalomfalatokat, de ez a valóságban negatív megerősítésnek számít, hiszen az éhség egyfajta averzív inger, amitől a kutya végre megkönnyebbül, mikor végre ennivalóhoz jut. Tehát érdemes átgondolni, hogy biztos csak pozitív megerősítés történik egy tréning során? Mi a helyzet ilyenkor az állat számára biztosított választási lehetőségek mennyiségével és minőségével?

 2. A második fontos pont a viselkedéseket kiváltó okok beazonosítása, mert ezáltal lehet a megfelelő viselkedésmódosítási folyamatokhoz hozzálátni.

Csak akkor lehet egy viselkedést sikeresen és etikusan megváltoztatni, ha a mögöttes okokat beazonosítottuk, amihez funkcionális viselkedéselemzést kell használni. Ez segít abban, hogy a kutya számára averzív ingereket is el tudjuk távolítani. 

 3. Azáltal biztosíthatjuk egy tréningterv sikerét, hogy felismerjük a viselkedés szerepének és a tréning hatékonyságának fontosságát, és ezt jelenti amodellben szereplő működését tekintve hatékony rész. 

A LIFE modell ernyője alatt kivitelezett viselkedésterápia nem csak megért és célzottan kezel egy adott problémát, de a látható eredményekre is képes fókuszálni. Ahogyan Dr. Susan Friedman is rámutat, a hatékonyság önmagában nem elég! És ennél a pontnál be kell emeljük az állatjóléti aspektust is, hiszen nem csak az a fontos, hogy ÉN mit akarok látni, hanem az is, hogy mi adja meg egy állat számára a na ezért érdemes élni érzést. Tehát amikor olyasmit hallunk, hogy egy gazdi azt szeretné, ha a kutyája egész nap csendben kuksolna a nappali sarkában, akkor fel kell ismerjük és ki kell mondjuk, hogy ezt korántsem nevezhetjük életnek! Dr. Fernandez szerint pontosan az eredményfókuszáltság vezette és vezeti az embereket oda, hogy averzív eszközökre és technikákra hagyatkozzanak, hiszen azok mindenképp elvégzik a munkát!

A LIFE modell egy modern, állatjólétet kiemelten hirdető és támogató tréning filozófia, amely javítani szeretne mind emberek, mind állatok életszínvonalán és a fentebb soroltak alapján úgy érzem, hogy ez a keretrendszer mindenképpen egyfajta fejlődésnek számít a LIMA-hoz képest. 

Ha egyébként szeretnétek egy ingyenes előadást meghallgatni a LIFE modellről és kérdéseket feltenni Dr. Fernandez-nek, akkor augusztusban erre is lesz lehetőségetek. 

A téli Living & Learning with Animals kurzuson visszatérően beszéltünk a megfelelő hivatkozás fontosságáról, hiszen tréning során nagy eséllyel nem mi találjuk fel a spanyol viaszt, hanem a szakirodalom alapos áttanulmányozása után rábukkanhatunk annak nevére, akihez kötődnek ezek a technikák, mechanizmusok. Ebből kifolyólag Dr. Susan Friedman azt javasolta, hogy megnevezés helyett inkább részletezzük, mit csinálunk egy adott helyzetben. Ha viszont mindenképpen meg akarjuk nevezni, akkor ne tegyünk úgy, mintha feltaláltunk volna valamit, mert az nem fair. Ennél a pontnál jutott eszembe egy hazai jellegzetesség: mindig valami új módszert kell kifejleszteni, valami egyedit, valami sajátot. Ezekből születnek utána az ,,ösztönkezeléshez" vagy ,,viszonyrendezéshez" hasonló szavak, amelyek valójában a büntetések különböző verzióit tartalmazzák, hangzatos köntösbe csomagolva. Létezik alkalmazott viselkedéselemzés, etológia és állatorvostan, amelyek eléggé gazdag szókinccsel operálnak, csak ki kell választani a megfelelő szavakat.

Rengeteg oka van annak, hogy miért szeretem a félelem- és erőszakmentes kutyázást, és az egyik pontosan az, hogy nemzetközileg elfogadott keretrendszerben lehet dolgozni, amit a kliensek is megérthetnek és ezek alapján a tréner vagy viselkedésterápiás szakember számonkérhető. Úgy gondolom, hogy igenis felelősségre vonhatónak kell lennünk, hiszen élőlényekkel dolgozunk. Pontosan ezért is a hazai kutyaoktatás megreformálásának első lépése a megfelelő képzettséghez kötött praktizálás lenne, hiszen csak ez vezethet például ahhoz, hogy egy nyelvet beszéljünk, ami az érdemi eszmecseréhez elengedhetetlen.

Felhasznált irodalom:

Friedman, S. G. (2023). Living and Learning With Animals. Behavior Works. Online kurzus.

Shelter Playgroup Alliance (June 14th 2023). Overview of LIFE?. [Webinar].YouTube.