Űr kutyák

1957. November 3. a Szovjetunió fellőtte a világűrbe a Sputnik 2-t, megmutatva ezzel a kommunizmus nagyságát. A Sputnik 2 hatszor nehezebb volt és kétszer olyan messze tervezték eljuttatni, mint az egy hónappal korábban fellőt Sputnik 1-et. De a legnagyobb vívmány és magamutogatás az volt a Sputnik 2-ben, hogy volt egy utasa is. Az utas neve nem volt egyértelmű, többen többféleképpen hívták. Az egyik beceneve Kudryavka / "Kis göndör" volt, de Limonchik ("Kis Citrom") és Damka ("Kis Hölgy") néven is ismerték. Egy szovjet szóvívő bejelentette végül, hogy a neve Lajka!

Számos faj szóba jött, mikor eldöntötték, hogy élőlényt küldenek az űrbe a kutyák megelőzték a patkányokat, egereket, gyümölcslegyeket, teknősöket és a majmokat. Végül azért a kutyusok nyertek, mert könnyen taníthatóak voltak, jól bírták a zárt helyeket és olyan átkozottul aranyosak voltak az űrruhákban. A kiválasztásnál amúgy szempont volt, hogy tetszetős kutyusokkal dolgozzanak, amik jól mutatnak a tv-ben. A szovjetek minden esetben moszkvai kóbor kutyákat küldtek fel. Az volt ugyanis a filozófiájuk, hogy ezek az utcai élethez szokott kutyusok elég kemények, hogy túl éljék a projektet. Persze mint hivatalos űrhajósok, ők is kiképzésben részesültek mielőtt útnak indították őket. Hozzászoktatták őket a nyomás változásokhoz, az űrruhákhoz, a súlytalansághoz és minden várható dologhoz amivel szembe kell majd nézniük. Minden esetben kicsi, de nem túl kicsi kutyákat választottak.

Habár a köztudatban Lajka az első kutya, akit kiküldtek a világűrbe, a valóság az, hogy ő a sokadik volt. Először 6 évvel korábban küldtek fel a szovjetek két kutyust Dezik-et és Tsygan-t. A páros 68,35 mérföldet, azaz 110 km-t emelkedett az űrbe, (pont elérve a légkör határát) majd ejtőernyővel landoltak a Földön.

Aleksandr Seryapin nyitotta ki a kapszulát amiben a kiskutyák voltak, így ő látta meg először, hogy élnek! Ezután Szergej Pavlovics Koroljov rakétamérnök felkapta a kisűrhajósokat és ellátta őket. Azonnal kaptak friss vizet, kolbászt és cukrot. A sikeren felbúzdulva szerencsétlen Deziket egy héttel később újra fellőtték másodmagával, egy Liza nevű kutyával, de az ejtőernyő nem nyílt ki és mindkét kutya meghalt. Tsygant viszont Anatolij Blagonravov, egy fizikus fogadta örökbe, aki jelen volt az első repülésnél, és beleszeretett.

Utánuk még vagy két tucat másik szerencsétlenül járt kutyus következett Lajka előtt.

Tehát nem Lajka volt az első űrkutya, de ő volt az első, akinek a rakétája Földkörüli pályára állt. A kilövés után néhány órával halt meg pánik és túlmelegedés következtében. Az akkori jelentésekkel ellentétben nem békésen és fájdalommentesen. 1960-ban aztán Belka és Strelka volt az első két kutyus, akik egy teljes napot töltöttek Földkörüli pályán és épségben visszatértek a Földre! Ők szerencsésebbek voltak, mint Lajka…

Egy évvel később, 1961. március 9.-én Blackie épségben visszatért a Földre miután megkerülte azt. Ezzel ő lett az egyik leghíresebb űrhajós kutya.

Összességében a szovjetek 57 alkalommal küldtek kutyát az űrbe. Akárhogyis számos etikai kérdést vett fel a kutyák űrprogramokban való használata. Hogy mást ne mondjunk a kiképzésük részeként többször kellett 20 napig egy pici dobozba zárva élniük, szinte mozdulatlanul. De az is mindennapos volt, hogy a szkafanderükben álltak mozdulatlanul hosszabb ideig, egy-egy szimuláció során.

A magam részéről nem gondolom, hogy ezek az állatok hősök voltak, csupán áldozatok. Az űrhajósok szabad akaratukból vesznek részt a kiképzésen és az űrutazáson. Ezek a szerencsétlen kóbor állatok csak az emberek áldozatai voltak. És bár legtöbbjük túl élte az űrutazást, csak kevesen haltak bele közülük, ez nem jelenti, hogy jó program volt a számukra. A kutyákat még számos állat követte például majom, és teknősök.