Vakvezető kutyák

I.sz. 79-ből fent maradt falfestményből tudjuk, hogy már akkor volt kutya, aki vak gazdáját vezette. A 16. századból is maradtak fent emlékek ilyen kutyákról. A 19. században Charles Dickens is említi őket a Karácsonyi énekben. Az első kimondottan vakvezető kutya kiképző intézményt az első Világháború idején hozták létre Németországban, a harcban megvakult hazatérő katonák segítésére.

Dorothy Harrison Eustis, egy Svájcban élő amerikai kutyatenyésztő írt egy cikket 1927-ben, egy ilyen kiképző központról, ami megjelent a The Saturday Evening Postban. Dorothy elkezdett látássérült segítő kutyákat kiképezni. Az ő egyik kutyája Buddy, egy nőstény német juhász Morris Frankhez került aki céljául tűzte ki ezen kutyák népszerűsítést és a látássérültek azon jogainak érvényesítését, hogy kutyáik bemehessenek közintézményekbe, szállodákba, üzletekbe és felszállhassanak tömegközlekedési eszközökre gazdáikkal. Dorothy és Morris, 1929-ben megalapították a The Seeing Eye iskolát Nashville-ben, Tennessee-ben.

Itt nem csupán látássérült személyeket segítő, de rendőr- és katonakutyákat is képeztek. Elliott S. Humphrey képezte ki az első kutyákat a The Seeing Eye-ben. Ez volt az első szolgálati- és segítőkutya kiképző iskola az Egyesült Államokban, ma New Jerseyben működnek. Elliott nem a német kiképzési módszereket alkalmazta, hanem saját programot talált ki.

Nagy-Britanniában 1931-óta segítik kutyák látássérült gazdáikat. Az első tulajdonosok itt is háborús veteránok voltak. 1934-ben alapították meg Nagy-Britanniában a Vakvezető Kutyák Egyesületét, melynek első állandó kiképzője egy orosz katonatiszt, Nikolai Liakhoff kapitány volt, aki 1933-ban költözött az Egyesült Királyságba.

Milyen a jó vakvezető kutya?

A jó látássérült segítő kutya intelligens, kiegyensúlyozott, bátor, imádja gazdáját, játékos és talán meglepő, de kissé domináns. A domináns kutya felül tudja bírálni gazdája parancsát, ha annak biztonsága úgy kívánja.

Vakvezető kutya kiképzése

Ezeknek a kutyáknak a kiválasztása ideális esetben, már a szüleiknél elkezdődik. Nem mindegy ugyanis, hogy ilyen párosításból születik a kutya. Születésük után ezek az ebek családokhoz kerülnek, akiknél 1 éves korukig megtanulnak minden fontos dolgot, amit egy kutyának tudnia kell. Szocializálódnak és ideiglenes családjaik gondoskodása alatt megismerik a világot, a tömegközlekedést, más embereket, állatokat. Ezután egyéves korukban a kiképző központban megnézik alkalmasak e jellemükből adódóan a feladatra. Amennyiben igen úgy 6 hónapos képzésben részesülnek. Ezután leendő gazdáikkal egy hetet együtt töltenek a központban, megismerkednek, elkezdik a közös munkát. Ezután még másfél hónapig tanul együtt a kutya-gazda páros majd vizsgát tesznek.

 A gazdának többek között meg kell tanulnia rábíznia magát négylábú társára és hallgatnia rá, ha az felül bírálja az utasítást. A kutyák életét végig kíséri a kiképző szervezet, a gazdának kötelező rendszeresen állatorvosi kivizsgálásra vinnie és gondoskodnia jólétéről.

Az élet nem állhat csak munkából

Mint minden kutyának, a segítőkutyáknak is szükségük van rá, hogy egyszerűen csak kutyák lehessenek. Amint lekerül róluk a hám már ők is csak kutyák. Ilyenkor szaladgálhatnak, szimatolhatnak, labdázhatnak, játszhatnak a többi kutyával. Sőt ilyenkor rosszalkodni is szoktak! 

A vakvezető kutya és gazdája között rendkívül szoros a kapcsolat. Amennyiben érdekel milyen lehet ez a kapcsolat olvasd el az Emma meg Én című könyvet, amiben Sheila Hocken mesél kutyájával való kapcsolatáról és az életükről.