Gyuszika

Igazából nem az én cicám, valahol itt lakik a környéken, de körbejárja a házakat. Nagy túlélő. Kb. 2 éve bukkant fel az udvaromban, előtte nem sokkal vesztettem el a cicámat, sajnos homloklebeny daganata volt és 15,5 évesen el kellett altatni. Eleinte nagyon félt, kinyitottam a bejárati ajtót és, ha még a kert másik végében volt elfutott. Aztán mindig beszéltem hozzá. Két év alatt annyit elértem, hogy már a kapuban vár, amikor jövök haza, meg tudom simogatni, fel tudom emelni, le tudom kezelni kullancs- és bolhairtóval. Szállító kosárba még nem raktam be, de valószínű nagyon félne. Hirtelen mozdulatoktól megijed, gondolom ez azért van, mert egy kutya leharapta a farkát. Nem én közeledtem hozzá, hagytam, hogy az ő tempójában ismerjen meg, ő közeledjen felém.