Kántor, Magyarország kedvenc rendőrkutyája

Kántor, a nyomozókutya nevét a legtöbben az 1957-ben készült televíziós sorozatból ismerik. A német juhász azonban nem csupán filmsztár, de a valóságban is létező, kiemelkedő rendőrkutya volt.

Pályafutása 1953-ban, az ország első, kísérleti nyomozókutya képzéseinek keretei közt kezdődött, ahol rendőrségi személyvédelemre, valamint nyomkeresésre, a lopási és rablási ügyek megoldásában történő asszisztenciára képezték ki az állatokat. A német juhász különös tehetséget mutatott, kiváló szaglással és nyomkövető képességgel rendelkezett, a három hónapos kurzus végén pedig abszolút iskolaelsőként végzett. Ezután a Vas Megyei Rendőr-főkapitányságon állt szolgálatba.

Kántor gazdája, Tóth Tibor rendőrfőhadnagy oldalán a 11 évnyi munka során összesen 536 nyomozásban vett részt. Az első ilyen bűneset egy tyúklopási ügy volt, de a munka során a tipikus bolti lopásokból is akadt bőven. Sőt, Kántor néha komolyabb bűneseteket is felgöngyölített. Akadt olyan rablás is, melynek felderítéséhez a kutya több, mint 100 kilométeren át követett egy nyomot, míg a rendőrségnek sikerült kézre kerítenie az elkövetőt.

A nyomozókutya és gazdája által vizsgált esetek több, mint a fele sikerrel zárult. Ezáltal a bátor német juhász nem kevesebb, mint 1,2 millió forintnyi eltulajdonított értéket szerzett vissza, a jogos tulajdonosok legnagyobb örömére.

A kiemelkedően tehetséges bűnüldöző négylábú története olyannyira felkeltette az akkori közvélemény érdeklődését, hogy Szamos Rudolf író két könyv formájában is megörökítette Kántor sikereit. A Kántor nyomoz (1970), és a Kántor a nagyvárosban (1972) című kötetek nem csak hazánkban arattak hatalmas sikert, de nemzetközi porondra is elsodorták a rendőrkutya hírét, és több tízmillió példányt adtak el belőlük, szerte a világon. A könyvek Tóth Tibor rendőr főhadnagy bevallása szerint is híven tükrözik Kántor jellemét, és a valósághűen mutatják be, milyen is volt a német juhásszal együtt dolgozni.

A hős nyomozókutya életéről 1975-ben egy öt részes filmsorozat is készült. A széria forgatókönyve a két Szamos-kötet alapján íródott, azonban a könyvekkel ellentétben ez már némileg kiszínezi a valóságot, története 60%-ban alapul a valóságon, 40%-a pedig a fantázia szüleménye.

Kántor kiképzése kezdetétől összesen 11 évet töltött a rendőrség kötelékében, és a halál is szolgálat közben érte. 1964-ben a Fertő-tó környékén, nyomkövetés közben taposóaknára lépett, és súlyos sérüléseket szenvedett. A hős német juhászt az állatorvosok nem tudták megmenteni, így az ország kedvenc rendőrkutyáját el kellett altatni.

Gazdája, Tóth Tibor, akit a regények és a film szerelmesei csak Tóti Tibor, azaz „Csupati” néven ismertek, száz szál piros rózsával vett végső búcsút hű társától és barátjától, aki életét áldozta a haza közbiztonságának oltárán.

A hős nyomkövetőt halála után preparálták, és a Bűnügyi és Rendőrség-történeti Múzeumban állították ki, „Csupati” pedig még tíz évig dolgozott tovább kutyás rendőrként Kántor lányával, Ellivel.