Balto titka

Egy a Science.org-on megjelent tanulmány szerzői arra keresték a választ mi volt Balto titka? Hogy élték túl a kutyák a szélsőséges alaszkai időjárásban megtett utat 1925.-ben?

Balto volt az egyik kutya, ami részt vett az 1925.-ös Szérumfutásban, mely során Nome városába kellett eljuttatni az életmentő vakcinát, megfékezendő a diftéria járványt.

A tanulmány a Science.org-on jelent meg Katherine L. Moone és munkatársai megvizsgálták a kutya DNS-ét és úgy néz ki rájöttek mi volt a titka a túlélő kutyáknak (sajnos többük meghalt fagyási sérülésekben).

Balto teste a Cleveland-i Természet Tudományi Múzeumban van kiállítva így Moone és munkatársai könnyedén hozzáfértek a DNS-éhez.

Moone és csapata 682 kutya és 240 egyéb emlős DNS-ével hasonlították össze a kutyáét.

Balto szibériai husky volt, de a DNS-e bizonyítja, hogy több fajta kutya volt felmenői között, nem csupán huskyk. Változatosabb volt tehát a génkészlete, mint egy mai házi kedvencként tartott husky-é, ez is hozzá járulhatott, hogy erősebb, ellenállóbb volt.

Balto és társai még nem voltak betenyésztettek ennek köszönhetően egészségesebbek, életképesebbek voltak, mint a mai modern kutyafajták. Balto génjeiből és a korabeli fotókból is az derül ki, hogy a szőrtípusa a mai huskykéra hajazott, de termetre kisebb és erősebb volt.

Emésztőrendszere is különbözött a mai fajtársaiétól. Annak képessége, hogy megeméssze a keményítőket kisebb volt, mint a modern fajtákéi, de mondjuk jobb, mint a farkasok és a grönlandi kutyák, ezen képessége. De a csontfejlődési képessége is különbözött a mai kutyákétól.

Balto és társai génkészlete jelentősen eltér a mai házi kedvencekétől, bár sok hasonlóságot mutat a ma Alaszkában, munkára tartott kutyákéival. De az biztos, hogy egy mai Magyarországon családi kutyaként tartott husky nem élné túl a Balto és társai által megtett utat.

Kimondhatjuk tehát, hogy Balto titka a genetikában keresendő.