Mudi

Már az 1700-as évek végén leírták a kiváló, általában fekete színű, mudi külsejű terelőkutyát, mely feltehetően a magyar pásztorkutyák és német spitz típusú illetve álló fülű pásztorkutyák keveredéséből alakult ki.

A fajta tenyésztését a balassagyarmati múzeum igazgatója, Fényes Dezső kezdte el az 1930-as években, ekkor kapta meg a fajta a Mudi nevet is, mely eredetileg az ottani intéző kutyájának a neve volt. Magyarországon 1936. márciusában fogadták el külön fajtaként, ekkor fogadták el az első fajtaleírást. A MEOE által felterjesztett FCI standard 1963-ból származik, mely azóta több apró módosításon is átesett. A Mudi jelenleg Hungarikumként is védettséget élvez, mint kiemelkedő nemzeti érték.

Jelleme igazán meghatározó, a Mudit valaki vagy imádja, vagy nem tud vele mit kezdeni. Mivel igen friss fajta, 20-30 éve még szinte kizárólag munkára tenyésztették, a fajtatiszta egyedek manapság is jól mutatják a fajta eredeti temperamentumát. A mondás, mely szerint a kutya az ember legjobb barátja, a Mudira jellemző csak igazán. Tűzbe is menne a gazdájáért. Mint munkakutya, nem a munkáért, hanem a gazdájáért dolgozik. Kérhetünk tőle szinte bármit. Ezért is állja meg a helyét a 21. században a sportos gazdáknál és a legkülönbözőbb területen. Nem kell egy birkanyáj a boldogságukhoz. Az agility akadályok mellett a legkülönbözőbb modern sportok is szóba jönnek. Sőt a „fizikai” munka mellett az agyukat sem restek használni. Terápiás kutyaként is helytállnak, persze kiképzésük temperamentumuknak megfelelő kell legyen. A Mudinak más okoz nehézséget, mint egy Labradornak, szóval nemcsak a kutyának kell értelmesnek lenni, az sem árt, ha a gazdi is az. A kiemelkedő „humán” fókusz mellett sokszor említik, hogy „egygazdás”, ami alapvetően igaz. Persze ez nem azt jelenti, hogy mással nem dolgozik, csak a gazdájával, viszont a legnagyobb lelkesedést a megszokott párostól látjuk. A terápiás kiképzés során a legnagyobb kihívás azt megtanítani, hogy idegennel is dolgozzon, mikor a gazdája nincs jelen. Az ember centrikusság azt is jelenti, hogy a kutyaiskolában nem behívni nehéz egy fajtatiszta Mudit, hanem elküldeni játszani a többi kutyával. Ezért is fontos a szocializációt, a kölyökkel való foglalkozást korán kezdeni, hogy nyitottá tegyük a külvilágra.

Tenyészthető Mudik

Kicsi populáció a „tenyészthető mudiké” és nem mindegy, hogy mi alapján válogatunk. Manapság a „cifra” imádat kapcsán teljesen átalakult az állomány színösszetétele, és a pár százalékról 50% felé közelít a cifra arány. Ez semmiképp sem jó a populációnak, nemcsak a tradíciók miatt, hanem a cifra színű cifrával nem tenyészthető (az úgy nevezett duplacifra, homozigóta dominás MM egyedek süketek, vakok illetve egyéb komoly betegségekkel terheltek). Azaz mivel cifra x cifra tenyésztés tilos, a cifrák számának a relatív növekedésével az állomány variabilitása csökken. Sajnos sok tenyésztő anyagi hasznot vár a cifra szín népszerűségétől, rátenyészt a színre. Pedig jó esetben a fajtastandarnak való megfelelés, a munkakészség, az egészség a tenyésztési alapja. Ebbe nem mindig férnek bele az „izgalmas” színek. A fajtastandard által el nem fogadott színek is előfordulnak, melyek továbbtenyésztése nem megengedett. Ilyenek az egyes alapszínek higitógénes változatai közül, az izabella, vagy más néven hamvasbarna, a hamvascifra (ami igazából a blue merle, mert az elfogadott szín a fekete cifra azaz a black merle, mely félrefordítás áldozata lett) és a hamvasbarnacifra. Illetve a barnacifra szín sem megengedett. Maga a (fekete)cifra is az 1980-as években került csak be a fajtastandardba, ezért sok régi tenyésztő a mai napig nem tartja „mudi” színnek, bár napjainkban igen népszerű. Visszatérve a fajtastandard által meg nem engedett színekre, ide tartoznak az aguti színek közül a maszkos fakó, az ordas és ennek különböző változatai, például a „mézes lábú” melyek különböző mértékű jellegzetes barnás mintázatot adnak. Ezek az aguti színek időről időre előjönnek, mivel recesszíven öröklődnek, azaz csak akkor jelennek meg, ha mindkét szülő hordozza őket, tehát generációkon keresztül „bujkálhatnak”. Örökös vita tárgya tenyésztők és lelkes laikusok között, hogy bővítsék-e a „hivatalos” színeket. Lévén a mudi a legtöbb színváltozatot megengedő magyar eredetű fajtastandard, szerintem nem igazán indokolt a bővítése. Annál is inkább, mivel sokszor a „divatos” színek hajszolása nagy kompromisszumokat kíván egyéb téren a fajtát szaporítóktól.

„Középnagy testű juhászkutya fajta. Feje megnyúlt, elkeskenyedő. Füle felálló. A törzs felső vonala hátrafelé enyhén lejt. Szőrzete a végtagok elülső részén rövid, sima, máshol hosszabb, és erőteljesen hullámos, göndörödésbe hajló.” Mint általában a gyors mozgású, aktív munkakutyák, egy jó Mudi rendkívül harmonikus felépítésű. Fara mindig kicsivel lejjebb van a marjánál. Sosem alul vagy túl szögellt. A farka sarlós és nyugalomban lóg, mozgásra, figyelemre emeli, de farok tartása nem zárt. Vannak farkatlan vagy rövid farkú egyedek, ezt a tulajdonságot sokan kedvelik, mivel ritka a kutyafajták között és egyedi. Régen csonkították a dolgozó Mudik farkát, most már állatvédelmi okokból ezt általában nem teszik meg, azonban sokak szemének tetszik az arányos, farkatlan Mudi.

A Mudik hosszú életűek, nem ritka a 15 év feletti kor és szerencsére nem igazán van a fajtára jellemző betegség. Viszonylag gyakran előfordul, mint más juhászkutyáknál is, a szőrtüszőatka. Szemkörüli szőrhiánynál erre gondolni kell, és ismételt spot-on-os kezeléssel viszonylag könnyen megoldható probléma, ennek hiányában viszont terjedhet a hónalj környékére és egyéb testtájra is.
 

A Mudi csinosítgatás szempontjából a lusta ember kutyája. Ápolás tekintetében igénytelen. Még kiállítások előtt sem igényel kozmetikát, extra ápolást. Sőt a fürdetéssel, kefélgetéssel közvetlenül kiállítás előtt ronthatunk a bunda minőségén. Samponokból jobb a nem puhító hatásúak használata. Leginkább akkor kell fürdetni, ha valamibe belefekszik a kutyánk. Erre bizony hajlamosak, a pocsolyák nagy barátai.

A szukák inkább hajlamosak vedlésre a tüzelések után, a hormonális ingadozás következtében. A tenyész szukák kis túlzással kopaszak lesznek, mikor a picik 4 hónaposak, hogy aztán még szebb bundájuk legyen. Ilyenkor jó hatású az olajok adása akár spot-on, akár étrendkiegészítő formájában. A kanokat ha évente 1-3-szer kikeféljük ritka fogú fésűvel, gyakorlatilag nem látunk utánuk szőrt.

Ahogy mondani szokták, a „magyar munkakutya”. Igazából könnyen tanítható és mint előbb is írtam nagyon erősen meg szeretne a gazdájának felelni. Ezért aztán a legkülönbözőbb sportokban megállja a helyét, a legrafináltabb trükkökre megtanítható.

Fontos azonban tudni, hogy ahogy nincs két egyforma ember, nincs két egyforma kutya sem. A kiképzésnél oda kell figyelni a kutyánkra, tudni kell mik az erősségei és a gyengéi. A legjobb kutyát is „el lehet szúrni”, de ha megvan az odafigyelés és a hozzáértés, a nyitottság, a Mudik tényleg csodákra képesek.

Alapvetően az aktivitás szempontjából viszont lusta gazdának nem ajánlom a fajtát, mivel igazán kínzás az embertől távol, foglalkozás nélkül tartani őket. Igényli a gazda közelségét és a feladatokat. Tud pihenni, de a boldogságához a testi-, lelki aktivitás is fontos. Tanításánál alapvető a korai foglalkozás, mivel ha nincs idegen emberekhez, szituációkhoz szoktatva kb. 3 hónapos korától kezdődően, általában nem lesz eléggé nyitott a világra, úgy, ahogy azt a 21. században, főként egy városi kutyától elvárjuk. Ha nem szeretnénk, hogy megugassa az idegeneket, és szeretnénk, hogy kiegyensúlyozott, bárhol magát feltaláló Mudink legyen, akkor korán kell a szocializációt elkezdeni. Erre nem lehet kifogása senkinek, csak az vállaljon Mudit, aki az idejét nem sajnálja utána rá, lesz ideje és energiája a kutyaovira, és hogy vigye magával mindenfelé. Az utazáshoz, a gazdi elvárásaihoz nagyon könnyen hozzá tud szokni. A kutyaóvoda közössége a Mudinál a legfontosabb tréning szakasz, hogy megtanuljon a fajtársaival  játszani.
 

Köves-Bérci Betyár Kennel

Bár születésemtől fogva mindig volt kutyám, a tenyésztésbe „véletlenül” fogtam. 2007-ben unokahúgom Mudijához kerestünk tenyészkant, mikor eljutottunk Nyíregyházára. Itt a Nyírségfia kennelben pillantottuk meg Vihart. Persze azt a „meggondolatlanságot” elkövettem, hogy arra a kérdésre, hogy „Akarjátok látni a kiskutyákat?” igennel feleltem. Vihar nem volt eladó, a tenyésztő meg akarta tartani, de végül 2 hét szocializációra sikerült elkérnünk. Ennek lassan 14 éve. Végül kis könyörgéssel sikerült Vihart megvennünk, de a megállapodásnak az is része volt, hogy 2 alom legyen vele. Minden ezzel kezdődött. Vihar aztán első fiatal osztályos kiállításán fajtagyőztes is lett és belecsöppentünk a kutyakiállítások világába is. Vihar háromszoros világgyőztes, multichampion kutya lett és a kennel alapítónk, aki jó magasra tette a lécet. Tekintete utánozhatatlan. Hűsége, esze, még szépségén is túltett. 13 és fél évig volt velünk, számos kiváló utódot adott, kölykei és unokái valamint dédunokái között. Ma már a kennelünk 2-szeres aranykoszorúval dicsekedhet. Saját tenyésztésű kutyáink között vannak Derby, világ és európagyőztesek, multichampionok, de a legkimagaslóbb eredményt az FCI 2019-es (COVID előtti utolsó) agility világbajnokságán érték el kutyáink. Köves-bérci Betyár Galiba Gimmick a világbajnok német csapat tagjaként 2 hibátlan futamával járult hozzá a győzelmükhöz. Köves-bérci Betyár Rózsa „Ba” a 4. helyezett szlovén csapatban ugyancsak 2 hibátlan futamot produkált és tett hozzá a kiváló eredményhez. (A csapatok 4 tagúak, a 3 legjobb időt futó számít és minden kutya 2 futamot fut.) Köves-bérci Betyár Remény pedig görög gazdájával az egyéni midi agility dobogó legfelső fokára állhatott fel, lefutva az egész világot. Görögországban még a sporthírekben is bemondták a győzelmet.

Amire különösen büszke vagyok, hogy a Mudiban a munka és kiállítási vonalak nem váltak  szét. Ezek a különleges sportkutyák és rokonságuk kiállításokon is megállják a helyüket. Ezt nem sok más kutyafajtáról mondhatjuk el. Én a tenyésztésben ezt szeretném megőrizni, hogy a tenyész érték maradjon meg a külső és belső tulajdonságok összessége.

• Mudit ne vegyünk ajándékba (lehetőleg más élő állatot sem).
• Tudjuk, hogy a fajta rendszeres foglalkozást, tréninget igényel. Az elhanyagolt Mudi boldogtalan. Ha nem érünk rá, ne vásároljunk Mudit.
• A Mudi nem riasztóberendezés. Azért hogy „őrizze a házat” ne vegyünk Mudit. A Mudi családtag. Ha nagy a kert, nem azt jelenti, hogy nem kell a kutyánkkal foglalkozni. Nem fog magában körbe-körbe futni.
• Ha az életünk része lehet a kutya, a Mudi ideális választás, kis odafigyeléssel egy nagyon alkalmazkodó társat kapunk. A Mudi igazi „társállat”.
• Lehetőleg ne szín alapján válasszunk kiskutyát. Vágyhat valaki egy bizonyos színű kutyára, de ne ez legyen az elsődleges szempont, ahogy férjet sem a hajszín alapján választunk. 
• Még mindig gyakran kapni olyan üzenetet, hogy kiskutyát szeretnénk, de a törzskönyv nem fontos. Pedig igenis fontos a törzskönyv. A törzskönyv nélkül vásárolt kutya olyan, mintha mi okmányok, igazolványok nélkül próbálnánk élni. A törzskönyv igazolás a származást illetően. Biztosíték a kutyának és a leendő gazdának, hogy a szülők minősítésekkel, egészségügyi szűrésekkel rendelkező fajtatiszta kutyák. Egyébként nem lehetünk biztosak semmiben. A törzskönyv pár ezer forint, mely a kiskutya tartásához, akár az állatorvosi költségekhez képest eltörpül. Viszont az egyetlen biztosíték arra, hogy valóban azt kapjuk, amit szeretnénk.