Alpesi tacskókopó

A görög Flavius Arrianus i.sz. II. században megjelent Kynegethikos című munkájában foglalkozik a Seguiser-rel, az úgynevezett Keltakopóval és elterjedési területeként a Rhone és Loire völgyét, valamint a Nyugati-Alpok régióit jelöli meg. Ettől az ősi kopótól származtatják a legtöbb nyugat-európai kopót, beleértve az Alpesi tacskókopót is.

1770-ben az osztrák udvari vadászterületeken már vérnyomvezetésre használták a fajtát, ahol a legnagyobb elismeréssel beszéltek róluk és ezen nem szabad csodálkoznunk, mert a fajta tenyésztői igazi hegyi vadászok voltak, akiknek kutyái használhatósága a mindenük volt. Habsburg Rudolf koronaherceg, Eine Orientreise vom Jahre 1881 című könyvében megemlíti, hogy a mürzstegi hivatásos vadászok 14 kopót hoztak magukkal az útra. A könyvben szereplő illusztrációkon egyértelműen felismerhető a mai standardnak megfelelő tacskókopó. A többi kopóhoz hasonlóan kiváló szaglóérzékkel rendelkezik, szívós, erős csontozatú kutya, amelyet eredetileg szarvas, vaddisznó, nyúl és rókavadászatra használtak. Az osztrák kynológiai csúcsszerv 1975-ben ismerte el harmadik véreb fajtaként. Ekkor kapta az elnevezést, az FCI pedig Ausztriát fogadta el származási országnak és 1991-ben a vérebek csoportjába osztották be.

Az alpesi tacskókopó egy rövidlábú, erőteljes vadászkutya. Robusztus, erős csontozattal, sűrű szőrzettel, erős izomzattal. Marmagasság – testhossz 2:3, arcorr – agykoponya 9:10. Koponyája enyhén boltozott, erőteljes arcorri rész, kifejezett átmenet a koponyához, kifejezett homlok barázdával, enyhén észlelhető tarkócsont. Orra fekete, ajkai feszesen simulók, feketén pigmentált, enyhén lekerekített ajakívekkel. Fogazata erőteljes, szeme sötétbarna színű, a szemhéjak feszesek és feketén pigmentáltak. Fülei magasan tűzöttek, közepesen hosszúak. Nyaka izmos, nem túl hosszú, törzse erőteljes és kissé hosszú. Mellkasa mély és széles, hasa mérsékelten felhúzott. Farka erőteljes, alsó részén kissé hosszabb a szőrzet. Végtagjait illetően a mellső lábainál a vállak hosszúak, izmosak, lábai egyenesek és erősek, a testéhez viszonyítva rövidnek tűnnek. Hátsó lábai izmosak, hátulról nézve párhuzamosak, egyenesek, mancsai erősek, kerek formájúak, erős fekete karmokkal rendelkezik. Szőrzete sűrű, vékonyabb fedőszőrből és sűrű, tömött aljszőrből áll. Testhez simuló, a testét jól fedi. Két színváltozata van: szarvasvörös és fekete-cser. Az előbbinél az ideális szőrszín a sötét szarvas vörös, könnyű fekete tűzéssel vagy anélkül. A fekete változatnál az alapszín a fekete, de a fejen, a mellen, a mancson és a farok alsó felén vörös folt található.

Okos, barátságos tekintetű, nem ijedős személyiséggel. Meglehetősen ellentmondó "egyéniség". Munka közben konok és kötekedő, családi körben szeretetre méltó és melegszívű. Félelmet nem ismerő, de barátságos és intelligens személyisége van. A gyerekekkel és a háziállatokkal szemben barátságos, de időnként előtörhet belőle a vadászösztön.

Mint ahogy a legtöbb vadászkutyára jellemző, hogy intelligens, könnyen tanul viszont a konoksága több és következetesebb, de szeretetteljes nevelést igényel. Mozgásigénye elég nagy, de egy felnőtt egyed jól bírja az esetleges „munkanélküli” periódusokat. Vadászösztöne nagyon fejlett, ami kimondottan munkára teremti.

Szőrzete inkább csak kiállításokra való felkészítés esetén igényel nagyobb beavatkozást, ami egy fürdetés illetve az elhalt szőrök eltávolításában ki is merül.

Munkakutya mivoltjából adódóan általában egy egészséges fajtáról beszélhetünk, viszont időnként/egyedenként lehetnek problémák, ilyen például a lábízület gyengesége, szemhéj problémák, illetve porckorongsérv a hosszú derék miatt.

Legelső és legfontosabb dolog, hogy mivel vadászkutyáról van szó elsősorban és kizárólag vadász kézbe kerüljön a kölyök, amelyet már előzőleg eldöntöttünk, hogy milyen vadászati módra szeretnénk használni. Nyilván a nagyvad vadászatát figyelembe véve, azon belül is az utánkeresés vagy vaddisznóhajtás jöhet szóba. Ennek megfelelően alakítsuk ki a kiskutya életét, elegendő alkalmat adva a szakmája gyakorlásához. Alapvető dolog, hogy a kölyöknek származási lapja, oltási könyve, esetleg útlevele legyen. Nagyobb garancia egy olyan tenyésztőtől vásárolni, aki a kutyáival több generáción át nagy gyakorisággal vadászik leinformálható módon, illetve munkaversenyeken és vizsgákon is rendszeresen részt vesz. A szülőkről és a korábbi almokról megbízható információra tehetünk szert. Ha ezeket a tényezőket figyelembe vesszük, kevésbé érhet csalódás bennünket.

Oravecz Attila vagyok, a Zemplénhegyi Vadász kennel alapítója és tulajdonosa. A fajtát tudatosan választottam, mivel hivatásos vadászként dolgozom és a munkámhoz elengedhetetlenül szükséges egy után kereső illetve hajtóeb. Sokszor extrém körülmények és terepviszonyok között dolgozunk kutyáinkkal, ezért esett a választásom erre az erős felépítésű, kitartó és mégsem túl nagytestű fajtára. Vaddisznóhajtásokkal foglalkoztunk Argosz Vaddisznóhajtó csapat néven, ahol több más fajta mellett kollégáim is szívesen választották a tacskókopót a nagy munkabírása miatt. Azon kívül a Magyar Tacskókopó Klub tagja vagyok, ebből eredően évente több rendezvényen részt veszünk: vizsgákon, versenyeken, tenyészszemléken illetve kiállításokon. Fontos célom az, hogy megőrizzük a fajtára jellemző kiváló vadásztulajdonságokat, azokat továbbadjuk az utódokon keresztül az egészséges idegrendszer illetve testi adottságok vonatkozásában.