Tibeti terrier

A Tibeti terrier Tibetből, a Lost Valley-ből származik, ami a Himalája területén, a tengerszint felett található. Nevével ellentétben nem a terrier csoport tagja, inkább egy társasági kutya. A fajta elnevezését európai utazók adták az ismert terrier fajtákhoz való hasonlósága miatt. Eredeti neve Tsang Apso, ami lefordítva bozontos vagy szakállas (apso) kutya és a Tsang tartományból származik. A tibetiek vallása szerint az ember a reinkarnáció során visszatérhet a földre kutyaként. Emiatt meglehetős tisztelettel bántak ezekkel az állatokkal. Ő volt a „szent kutya”. Megölése vagy eladása súlyos bűnnek számított. Szerencsehozó kutyának tartották. Kabalának, terelésre, őrzésre, ágymelegítőnek és társaságnak használták őket. A gyerekek őrzését is rábízták. Egy orvos Dr. Agnes Greig hozta be Euróbába, Angliába az első Tibeti terrier. Egy tibeti beteg meggyógyításáért kapott ajándékba egy arany színű szuka kiskutyát. Ezután szerzett mellé egy kan kutyát is, kennelt alapított és elkezdte tenyészteni a fajtát. A fajtából más fajtákat is kitenyésztettek, pl. a Shih Tzu, a Lhasa Apso, a tibeti spániel és a lengyel alföldi kutyákat is.

Közepes méretű kutyus, négyzetes felépítésű, hosszú szőrű, masszív csontozatú kutya. Fedőszőre és aljszőrzete van. A fedőszőre egyenes vagy hullámos, erős, dús, az aljszőrzete puha, sűrű. Egy szépen ápolt egyed rendkívül mutatós, dekoratív megjelenésű. Marmagasságuk 35-43 cm, a súlyuk 11-16 kg. Közepesen hosszú a pofája, a szemei nagyok, sötét színűek, tekintetük nagyon kifejező. Hosszú fülű fajta, hosszú szőrrel. Az álla alatt is hosszú a szőre, ezáltal egy miniatürizált szakállas colliera hasonlít. A kutya egész feje nagyon jellegzetes, kifejezetten bájos.

A farok a kutya hátára kunkorodik, hosszú szőr van rajta. A lábujjai között is szőr nő, ami ideális a hegymászáshoz, természetes hótalpként működik, bár a tapasztalatom, hogy emiatt nagy hócsomók keletkeznek a kutya tappancsain, és a mi kutyáink ilyenkor nem hajlandók menni. A szőr textúrája az emberi hajéval megegyezik, hipoallergén kutyának számít, így allergiásoknak is megfelelő fajta. Minden szín megengedett, kivéve a csoki barna illetve a mályvaszín, ezek tenyésztése kizárt. A leggyakoribb színek, a fekete, a fekete-fehér, az arany, a coboly, az ezüst, illetve ezek kombinációja.

A nomádokkal való szoros együttélés miatt ez a kutya nagyon alkalmazkodó, hihetetlenül ragaszkodó fajta. Legfontosabb számára a család, az ő emberfalkája. A tibeti fennsíkon az életért egyaránt meg kellett küzdeni, embernek, állatnak egyaránt.  Emiatt a feltétlen bizalom ember és kutya között elengedhetetlen volt. A nomádok nyugodtan a kutyákra bízhatták az állatok terelését, a sátraik őrzését, illetve a gyerekek felügyeletét is. A tibeti szerzetesek a nagyobb testű példányokat adták a nomádoknak terelésre, élelemért cserébe. A kisebb példányokat megtartották társaságnak. A Tibeti terrier közepesen aktív kutya, energikus, de végtelenül nyugodt. Emiatt hű társa lehet egy idősebb embernek is, de egy aktív családba is kitűnő, hiszem a mozgás nagyon fontos számára. Imád játszani, még egy idősebb kutyában is ott van a huncutság, a gyerekeket nagyon szereti. Rendkívül intelligens, kitartó, a jelzőképessége is jó, de nem házőrző. Kiegyensúlyozott, mindig ott van a gazdi mellett, de folyamatosan készen áll egy játékra. Szeret labdázni, kirándulni. A lényeg, hogy mindig a gazdi mellette lehessen. Ragaszkodó. Szeret utazni, érdeklik a különböző helyek, idegen helyeken is hamar feltalálja magát. Békés, nagyon barátságos, szívesen bújik oda a gazdihoz, szeretetéhes. Idegenekkel tartózkodó, de ha valakit megszeret azt örökre a szívébe zárja. Egyenrangú félként kell kezelni, az igazságtalanság megviseli. Kényszerre és parancsolgatásra makacssággal válaszol. Beszélni kell hozzá, mert a tibeti olyan, mint egy ember. A feladatokat értenie kell, és akkor teljesíti. Kíváncsi, minden érdekli, mindig a történések középpontjában szeret lenni. Életvidám, nagy humorérzékkel megáldott kutya. Lakásban tartható, sőt nem zárható ki a lakásból. Kicsit makacs természetű, de ez csak akkor jelentkezik, ha úgy érzi, valamilyen sérelem érte, vagy a gazdi nem jól tudja az adott szituációt kezelni.  Egy igazi hűséges barát.

Egészséges fajta, nincs még túltenyésztve, ezért viszonylag kevés az örökletes betegsége. Hosszú életű, a 14- 16 évet is megélhetik. Amik előfordulhatnak a szokásos szembetegségek ( PRA, szürkehályog…), a patellaficam, a csípőízület rendellenessége, a diszplázia. Kiemelten figyelmet kell fordítani az étrendjére, mert a túl sok szénhidrát cukorbetegséghez vezet. Ezeket a betegségeket azonban egy gondos tenyésztő a tenyész kutyák egészségügyi szűrésével kizárja, lehetőség szerint. Megfelelő táplálással, gondos ápolással, mozgással, sok odafigyeléssel sokat tehetünk a kutyánk egészségi állapotáért. 

Hosszú szőrének ápolása a rendszerességen alapul. Ahhoz, hogy megfelelően ápolt legyen, hetente ki kell fésülni, különben csomósodni, filcesedni kezd. A szőrt szárazon soha nem szabad fésülni, mindenképpen be kell vizezni vagy szőrbontó sprayt használni, mert a száraz szőr töredezetté válhat. Már a kölyökkutyát hozzá kell szoktatni a rendszeres ápoláshoz. Speciális kutyakefével a szőrt rétegenként, minden irányba ki kell kefélni, egészen a szőr tövéig. A fülek mögött, a füleken, a lábakon különösen oda kell figyelni. A csomós szőrben megáll a toklász, ami nagy gondot tud okozni. Az összeállt szőr alatt a bőr nem tud lélegezni, hamar bőrbetegség lehet a gondatlanság következménye. Fürdetni nem kell sűrűn, a tibeti szőre öntisztuló. Ha a fésülést nem hanyagoljuk el, akkor nem lehet probléma a tisztasággal sem, hiszen fésüléssel tisztul is. A karmait karban tarthatjuk a megfelelő mennyiségű sétával, hiszen akkor koptatja le.

 Ha fürdetjük mindig a korának, szőrtípusának megfelelő, jó minőségű kutyasamponnal fürdessük. A helyes samponozási technika, hogy a sampont bő vízzel engedjük fel és csak ezt az oldatot dörzsöljük bele a kutya szőrébe egészen habzásig. Utána jól öblítsük ki. A bent maradt sampontól a szőr elnehezül. Minimálisan vedlik, így a lakásban nem marad sok szőr utána.

A Tibeti terriert, mint a kutyákat általában egy okos gazdi a pozitív megerősítés elv alapján tanítja. Ha a kutya valamit tesz és az a gazdi elvárásának megfelel, akkor megjutalmazza. A hangsúly a következetességen, a rendszerességen van és fontos, hogy megértessük a kutyával, hogy mit szeretnénk. Egyébként szinte magától tanul. Annyira szeretettel csüng a gazdin, és annyira meg akar felelni, hogy nincs szükség különösebb erőfeszítésre. A tanítást, nevelést már kölyök korban el kell kezdeni. Az első pár hónap a bevésődés időszaka, amit ez alatt az idő alatt tapasztal meg a kutya, az szinte beleíródik a sejtjeibe. Ez alatt az idő alatt nem jó, ha valami rossz élmény éri, mert ez kihat a későbbi viselkedésére. De ez minden fajtára igaz. Kemény kézzel nem célszerű tanítani, ellenben sok szeretettel és türelemmel mindent el lehet érni náluk. Ne csak tanítgatásból álljon a kiskutya élete. Sokat játszunk vele. Hiszen a játék kapcsolatot épít, bizalmat növel. A játékkal energiát vezet le. Játékosan tanulni pedig igazi élvezet. Egy-egy tanulási folyamatot is játékkal zárjunk le. Ez megerősíti a tanultakat, és ha újra tanítgatni akarjuk szívesebben kezdi újra, mert tudja, hogy a végén igazi élmény várja. Olyannyira nem szereti a vizet, hogy csak kényszerből megy bele, ha meglát egy felhőt az égen már akkor óvatosan megy ki a házból, hátha esni kezd az eső. Értsük meg a kutyánkat és ne úgy szeressük, ahogy nekünk jó, hanem ahogy neki. Ő azt várja tőlünk, hogy vezessük őt. Vállaljuk hát fel ezt a felelősséget. Érzékeny fajta, könnyen megsértődik. Az igazságtalanság őszintén meg tudja bántani. Ha jót tesz, ne felejtsük el a dicséretet. Soha. Hiszen ő ebből ért, ebből tanul. Beszéljünk vele, magyarázzuk el, mit szeretnénk. Foglalkozzunk vele sokat, játszunk, sétáljunk, kiránduljunk, és beszéljünk, beszéljünk…. Ha ezeket megtesszük egyszer csak azt vesszük észre, hogy a kutyánk ért minket, tudja, hogy most nem szabad elmenni, tudja, hogy most megyünk sétálni, hogy most játszani megyünk, hogy vacsora lesz, hogy vendégek jönnek és nem szabad felugrálni……..mindent megért. 

Az első és legfontosabb szabály, hogy csak bejegyzett tenyésztőtől vegyünk kiskutyát. A tenyésztő odafigyel arra, hogy mindig egészségügyi szűréssel rendelkező kutyákat pároztasson abból a célból, hogy a fajta kiemelkedő küllemű és tulajdonságú egyedei örökítsék tovább jó tulajdonságaikat. Célja az állomány javítása, a bármilyen hibával rendelkező egyedeket kizárja a tenyészésből. A gondos tenyésztő odafigyel a felnőtt és a kölyökkutyák megfelelő tartási körülményeire, az etetésre, a kiskutyák szocializációjára. Ha tenyésztőtől veszünk kis kutyák, biztosabban juthatunk hozzá egy egészséges, hosszú életű egyedhez. Ne támogassuk a szaporítókat!

„Az eb szerfelett meggondolatlan szerzet. Fittyet hány rá, vajon igazad van-e vagy sem, milyen magasságokba kapaszkodtál fel az élet szamárlétráján, nem kérdi, gazdag vagy-e vagy szegény, buta vagy bölcs, bűnös vagy szent. Bárhogy is forduljon azonban Fortuna kereke, akár jó, akár rossz hírnek örvendj, lehetsz köztiszteletben álló polgár vagy a család fekete báránya - ő akkor is ragaszkodik hozzád, a végsőkig védelmez - és az életét is odadobja érted...”

Jerome K. Jerome

Tibeti terriert és Bearded colliet tenyésztünk. Ez a két csodálatos fajta, küllemben nagyon hasonló, tulajdonságaikban teljesen eltérő, de mindkettő a hihetetlen ragaszkodásával, a vidámságával teljesen lenyűgöztek bennünket. A családunk részei. Örömet hoznak a mindennapjainkba. Amit ők adnak nekünk, azt semmi nem pótolhatja. Akkora a szeretet bennük, amit egy ember ésszel nem tud felérni. Annyira hozzánk tartoznak, amit egy "nem kutyás" meg sem tud érteni. Mi velük vagyunk egy teljes család.