Idős kutya gondozása

Létezik egy olyan jelenség, amiről nem sokat hallani, mert még elszenvedői sem ismerik fel vagy szégyellenek róla beszélni, esetleg még saját maguknak sem merik bevallani: ez pedig az idős, beteg kutyák gondozása során érzett kimerültség és kiégés. Úgy érzem, hogy amikor arról beszélünk, hogy minden helyzetben álljunk ki a kutyáink jogaiért, legyünk a szócsövük, akkor az is kellő figyelmet, empátiát és megoldást érdemel, amikor a póráz másik végén álló kétlábú a végkimerültség határán tipeg.

Gyerekkoromban végignéztem, ahogy Anya a lebénult német juhászunkat, Hero-t gondozza. Szegény kutya egyszer pont az asztal mellé ürített, ami miatt kissé bosszús lett az egész család. Elmondani nem tudom, mai fejjel emiatt mennyire szégyellem magam. Hero állapota sajnos az állatorvosi kezelések ellenére is rohamosan romlott, de valahogy soha nem tettük fel azt a kérdést, meddig tartható ez az állapot Hero vagy Anya számára, hiszen nem mi voltunk a négylábú elsődleges gondozói. Egy délelőttön kisétáltam a szobámból és igyekeztem csendben lomolni a konyhában, mert azt hittem, Hero alszik. Hamarosan hazajöttek a szüleim és kiderült, hogy valóban aludt, csak épp a szenvedéseitől megszabadító injekció miatt.

Miután kuvasz keverék kutyánknak, Artúrnak is kijárt egy kellemes, vidéki élet, 13 évesen Hero-hoz hasonlóan ugyanezt a hosszadalmas beteggondozást kapta, csak ő egy daganatos betegség miatt.

A szüleim egyik kutyánál sem álltak készen időben meghozni azt a bizonyos szomorú döntést, hiszen mindkét kutyának voltak jobb napjai, amivel ott lebegett a teljes felgyógyulás reménye. Bár nem hiszem, hogy egy ilyen döntésre 100%-ban készen lehet állni.

Később hasonlót éltem át egy mentett, végstádiumos FIV pozitív macskával. Mindössze egy hétig tudtam megfelelő ellátást biztosítani Charlotte-nak, majd sajnos el kellett engedni.

Bár a munkahelyi kiégésről [burnout] hallottam, engem szerencsére nem érintett, azonban később megtapasztaltam, hogy az állatvédelemben ki lehet égni, a felépüléshez pedig nem elég pusztán egy nyaralás. A munkahelyi kiégésről bár sok szó esik, mégis nehezen sikerül megelőzni és könnyű belecsúszni, miközben az állatvédelemben (vagy más, szociális szférában, emberekkel dolgozó területeken) tapasztalt kiégésről nem hallani eleget, de mondhatni, hogy egyébként a kutyát nem érdekli, hiszen ki segít a rászorulóknak, ha kiégésre hivatkozva sorra kidőlnek az empaták?

És itt szeretnék rátérni cikkem fő témájára, az idős és/vagy beteg kutyákat gondozókat érintő kimerültségre és kiégésre. Az állatorvostudomány előrehaladtával és a jobb életkörülmények biztosításával megnövekedett a kutyák élettartama (na nem azokon a helyeken, ahol még vizet se kapnak 40 fokban, vagy egy lánc végén vegetálnak), ami viszont magával hozta az öregséggel járó különböző betegségeket is. Az időseket érintő demenciáról pont itthon, az ELTE – Etológia tanszékén zajlanak kutatások, melyekhez lehet is csatlakozni, hiszen minél több és pontosabb információ áll rendelkezésünkre erről az állapotról, annál jobban tudunk segíteni a demens négylábúaknak. 

Igazság szerint önmagában azzal is nehéz megküzdeni, amikor egy szeretett négylábúnál elindul az öregedés folyamata: fátyolossá válik a tekintete, lassul a mozgása vagy már nem tud felugrani melléd a kanapéra, pedig minden vágya továbbra is szorosan hozzád bújva filmezni. Újabban szerencsére egyre több állatorvostól lehet hallani, hogy pusztán a kor előrehaladtával nem kell gyökeresen életstílust váltani és minden szórakoztató tevékenységből kihagyni a kutyát, inkább arra érdemes figyelni, hogy a korának megfelelő változtatásokkal, segítséggel legyen képes továbbra is élvezni az élet habos oldalát. De sajnos gyakori, hogy valamilyen betegség mégis betársul a korosodás mellé. És azt hiszem valahol itt kezdődhet el az elsődleges gondozó (aki a legtöbbet foglalkozik a kutya ellátásával) kiégése, ugyanis ilyenkor egy gazdi a csillagokat is lehozná a kutyájának, csak tovább éljen, csak biztosítson neki még sok-sok pozitív élményt, csak csökkentse fájdalmait, csak ne veszítse el.

Miközben egy elsődleges gondozó mindent megtesz a kutyáért, a saját szükségletei, igényei nagyon háttérbe szorulnak. Elhanyagolja szociális kapcsolatait, egyre kevesebb időt, energiát és pénzt képes a saját jóllétének ápolására fordítani, hiszen pontosan ezekből kell a lehető legtöbbet egy idős, beteg kutya gondozására fordítania. Sajnos esetenként ilyenkor még a vádló családtagok is a képlethez tartoznak, akik neheztelésétől és kritikáitól tartva a gazdi például inkább felkel hajnalban többször is, hogy eltakarítsa a vizelet és ürülék csomagokat. Borzasztóan nehéz úgy elég jónak lenni, hogy közben a kutya állapota romlik, és még támogató családtagok, barátok, ismerősök sincsenek. Egyszerűen nem lehet ilyen sokfelé megfelelni.

Nagyon sok kritika érheti azokat a gondozókat, akik egy idős, beteg kutyát látnak el és nagyon kevés megértésre találnak, pedig ilyenkor nemcsak a kutyának van szüksége extra odafigyelésre, de gondozójának is. Emocionálisan, fizikailag és pénzügyileg is megterhelő tud lenni ez az állapot.

Idős kutya gondozása miatti kiégés

Dr. Mary Gardner, egy amerikai, idős kutyákra specializálódott állatorvos nemrég tartott egy nagyon átfogó előadást a gondozók kimerültségéről és kiégéséről, melyben elmondta, hogy ezek tünetei a stresszhez és depresszióhoz lehetnek hasonlóak:

• szociális izoláció, ami abban is megmutatkozhat, hogy a gondozó már a saját otthonában sem szívesen fogad látogatókat a lakás látványa és a kellemetlen szagok miatt, korábbi élvezetes tevékenységek iránti érdeklődésvesztés,
• reménytelenség érzése,
• hízás/fogyás,
• alvásproblémák,
• gyakori megbetegedések,
• önmaga vagy az általa gondozott (ember vagy állat) sértésének gondolata,
• érzelmi és fizikai kimerültség,
• ingerlékenység.

Egy idős, beteg kutya gondozója minden (mondhatni) feles energiáját a kutya ellátására fordítja, ezért rengeteget számít, ha valaki rá is figyel. Talán az egyik legfontosabb dolog, ami nekünk nem kerül semmibe, azonban a gazdinak iszonyatosan sokat számít, az a különböző megjegyzések, jelzők és a kritizálás elkerülése. Egy kutya sem tehet arról, hogy vizelettartási problémákkal küzd, éjszaka fel-alá járkál vagy hogy kevésbé tolerál egyes interakciókat.  Egy gondozótól sem lehet elvárni, hogy ugyanolyan maradjon az életfelfogása, mint korábban, hiszen ezek a helyzetek fenekestől fordítanak fel mindent.

Nagyon jól tud esni egy baráti beszélgetés, és ilyenkor nem is kell feltétlen megoldásokat kínálni, sőt, meg lehet erősíteni a gondozót abban, hogy valóban mindent megtesz a kutyájáért és látszik, hogy a lehető legjobb ellátást biztosítja számára. Persze önmagában az is sokat számít, ha végre valakinek őszintén és nyíltan panaszkodhat a gazdi, vagy elsírhatja azt a tehetetlenséget, amit egy ilyen kilátástalan és szomorú szituáció vagy a nehéz döntések meghozatala miatt érez. Ha úgy gondolod, hogy akár csak néhány órára is tudnál vigyázni egy barátod idős, beteg kutyájára, hogy ő addig is kimozdulhasson és kicsit fellélegezhessen, akkor ajánld fel ezt az opciót!

Mivel egy bizonyos ponton túl szükséges lehet szakember bevonása, ezért a gondozót érdemes bátorítani arra, hogy felkeressen egy pszichológust. Úgy gondolom, hogy a kiégés és kimerültség nagy mértékben csökkenthető lenne azáltal, ha minél többet beszélnénk az idős kutyák szükségleteiről, azok normalizálásáról és hogy pontosan ezekben a helyzetekben mit tehet egy gondozó. Erre specializálódott tanácsadók és támogatói csoportok pedig megerősítést és némi megnyugvást adhatnak azoknak, akik úgy érzik, teljesen egyedül vannak problémáikkal és túlnőtt rajtuk a feladat. Egy gazdi akkor képes maximálisan ellátni a kutyáját, ha ő maga is rendben van és bár ebben a közvetlen családtagok és barátok támogatása elengedhetetlen, egy társadalmi szinten bekövetkezett változás hozhatna igazi megnyugvást.

Ha tanácstalan vagy, hogy miként is nyújthatsz támaszt egy barátodnak vagy családtagodnak, akkor ajánlom a Mélylevegő Projektet, akik kész mondatokkal és sokféle ötlettel igyekeznek segíteni.

Ha pedig demenciával diagnosztizált kutyát gondozol, vagy fennáll a demencia gyanúja, akkor ehhez a hazai támogatói csoporthoz érdemes csatlakozni. 

Bár a cikk elsősorban az idős, beteg kutyák gondozóit érintette, de kiégést és komoly kimerültséget ugyanúgy tapasztalhatnak olyan gazdik is, akik például reaktivitás vagy szeparációs zavar miatt vesznek részt viselkedésterápiában. Az empátia nekik is jár és egy támogató közeg megkönnyítheti a terápiás folyamatot!

Hivatkozott Dr. Mary Gardner  videó.