Leopárdkutya

A Leopárdkutya kialakulása az 1700-as évekre tehető az Egyesült Államokban. Pontos származása nem ismert, de a források úgy emlegetik: az indiánok kutyája. A vörös farkas és a bevándorlók kutyáinak keresztezésével jött létre, ősei között így az agarak, és a bull típusú kutyák megtalálhatóak. Neve a Louisiana állambeli Catahoula egyházkerületre utal, ahol különösen népszerű volt.

 A ridegen tartott jószág őrzésében vették nagy hasznát. 1979-ben Louisiana állam egyik nemzeti jelképe lett. Európában ritka fajta, FCI által nem elismert. A fajtát bevonták a beauceron kitenyésztésébe.

Megjelenése erőt sugároz, mozgékony, csodálatos tartású, büszke kutya. Gyakran légszimatot vesz, ilyenkor az égbe emeli a műszer pontosságú orrát, farka szintén áramszedő módjára emelkedik a levegőbe. Merle bundája és jégkék szeme egyik védjegye a fajtának. Küllemét tekintve nagyon megkapó, a merle és az egyszínű színváltozatok egyaránt megjelennek, és ehhez jégkék szemek is párosulhatnak. Szőrminősége kiváló, minden időjárási viszontagságnak ellenál, extrém körülmények között is kitűnően „működik”.

Igazi társ. A gazdáját rajongásig imádja, és bármit megtesz érte. Ragaszkodó, hűséges, családjának bátor őrzője. Idegenekkel nem mindig nyitott, de maximum tartózkodó, sosem agresszív. Rendkívül intelligens fajta, és pontosan olyan lesz, mint amennyit foglalkozunk vele. Az engedelmes oktatás nélkülözhetetlen, hogy kontrollálni tudjuk a benne rejlő ösztönöket, erőt és tettvágyat. Kitartó és szívós, ezért sportban, munkában is megállja a helyét. Magyarországon a kutyás sportokban nagyon jól szerepel. Az engedelmes és orrmunka (nyomkövetés) az erőssége, de jelen van a gyorsasági sportokban is mint coursing (műnyúl hajtás), pályaverseny (agárpályás futás), flyball (csoportos akadályverseny). Ezen felül az eredeti tenyészcéljának is kiváló képviselője, vadhajtásban és után keresésben is remekel. Az országban lehetőségük volt kipróbálni az erősportokat is, ami inkább a bull típusú kutyákra jellemző, falmászásban és futópad sprintben is jeleskednek. 

Nem beteges fajta, lehetőleg a nagytestű kutyáknál általánosan szükséges genetikai betegségekre szűrt szülők kölykeit válasszuk családtagnak. Ha a szülőpár mentes ezektől a genetikai betegségektől, akkor jó eséllyel a kölyök is ezek nélkül élheti az életét. ( Csípőízületi diszplázia, könyök, térd rendellenességek, degeneratív myelopathia,…). A tenyésztő legjobb tudása szerint szűri a tenyészállományát ezekre a betegségekre, de a genetika azért nem matek, ennek ellenére előfordulhat, hogy bizonyos mozgásszervi bajok felütik a fejüket. A kölyökkutya tartási körülményei is befolyásolhatják ezeket. A legtöbb, amit tehetünk, hogy olyan tenyésztőt keresünk, aki bátran meg tudja mutatni a szülők szűrési eredményeit. Igyekezzünk a kölyköt a tenyésztő ajánlása alapján táplálni, mozgatni, és ha bármilyen rendellenességet tapasztalunk, mielőbb forduljunk állatorvoshoz.

A Leopárdkutya egy kifejezetten igénytelen fajta, ami az ápolását illeti. Szőre rövid, évente kétszer vedlik, ami esetenként kicsit több szőrhullást eredményez, de nem számottevő változás. Szőrzete nem igényel különösebb ápolást, évi egy-két fürdetés nem árt, de ez sem feltétlenül szükséges, ha nincs valami extra szennyeződés a bundáján, kipereg a kosz belőle. Tartásának körülményei befolyásolják az ápolás mennyiségét, a karmokat néha vágjuk, de általában kopik is a séták alatt. A füleket sem kell menetrend szerint tisztítani, persze egy kis porban hempergés után nem árthat, ha kitöröljük nedves törlőkendővel.

Élelemmel vagy játékkal rendkívül jól motiválható fajta, tud és szeret együttműködni a gazdájával, ha a képzése folyamatos és kölcsönös tiszteleten és pozitív megerősítésen alapul. Következetes nevelést igényel, okos és kitartó fajta. Nagy mozgásigénye van, lefárasztása nem csak fizikai értelemben szükséges, hanem mentálisan is.

• Válasszunk olyan kölyköt, ahol a tenyésztő etikusan áll az egészségügyi szűrésekhez, ellenőrizzük az eredményeiket. 
• Kérjük a tenyésztő tanácsát, hogy az almon belül a család életviteléhez melyik kölyköt ajánlja (ez fajtafüggetlen), hiszen a tenyésztő tölti el a kiskutyákkal az első 8-10 hetet, ismeri a kölykök személyiségét, alaphabitusát.
• Ne válasszunk színre! Tudjuk, hogy megkapó a merle bunda, de ezt a fajtát nem a küllemjegyei teszik különlegessé.

2013-ban váltunk a fajta szerelmesévé, mikor az országba hoztuk az első szolid színű (fekete-cser) Leopárdkutyát Kimit. Kiemelkedő sport és munkaeredményeket tudhat a magáénak, holott mi is még csak tanultuk a fajtát és a képességeiket. Robbanékony, kitartó és nagyon intelligens kutya volt a kezdetektől. A Diverity’s csapat azóta bővült, és továbbra sem színre választjuk a kutyáinkat, hiszen azt valljuk, a jó kutyának nincsen színe, csak eredményei. Kis létszámú állományunk van, és társállatként tartjuk őket. Otthont adunk kiállítási championoknak, van munkavizsgás kutyánk és bajnokaink különböző sportokban, ám a legbüszkébbek mégis arra vagyunk, hogy mi vagyunk az embereik.