Beauceron

Ősi fajta, az első írásos emlék 1387-ből való, ekkor egy “mastin”-ként említett, harlequin színű kutyáról írt Foix grófja, aminek farka “J” betűt formált, akárcsak a mai Beauceronnál. Ezek a kutyák hajtóvadászatban vettek részt, majd jóval később, 1700-as években Buffon egy “matin” nevű marhákat őrző kutyáról ír. 1809-ben Rozier abbé ír részletesebben egy hosszabb szőrű kutyáról, mely a nyájat tereli, és egy “matin”-ról, aminek az őrzés a feladata. A hosszabb szőrtípusú kutyát ekkor Berger de brie-nek nevezi (ezt a fajtát ma Briardként ismerjük).

1863-ban a párizsi világkiállításon végleg elkülönítik a két szőrtípust, és a hosszú szőrűeket onnantól kezdve (bár sokan támadták ezt a lépést) teljesen külön fajtaként kezelték Berger de brie néven, míg a rövidszőrű lett a Bberger de beauce. 1896-ban törzskönyvezték le az első Beauceront, és ezzel egy időben alakult meg a francia fajtaklub mely a mai napig világszinten kezében tartja a fajtastandard alakulását és az első évtől kezdve rendez kötelező teljesítményvizsgákat a terelőképesség megtartása érdekében. A világháború idején indult el a fajta őrző-védő szolgálatra való képzése, ekkor jelentek meg a őrző-védő vonalak, melyek egy része a mai napig tisztán fellelhető bizonyos kennelekben. A fajta kialakítóként vett részt a Dobermann és a Catahoula Leopárdkutya kitenyésztésében. A fajta terelő vonala a mai napig farm-munkát végez nagyobb francia gazdaságokban, ahol sokszor törzskönyv nélkül tenyésztik tovább őket és adják-veszik egymás közt a gazdák. Náluk olyan közönséges fajta a mezőgazdasági körökben, mint nálunk a Mudik vagy a Sinkák. Ezzel egy időben a fegyveres szervek is előszeretettel használják a fajtát szolgálati célokra, persze teljesen más vérvonalakból.

Nagytestű, rusztikus, tiszteletet parancsoló megjelenésű fajta. Erős, sportos felépítésű, ám mérete és arányai erősen függnek attól, mely vonalból, vagy felhasználási irányból  származik. Használati fajtaként a külleme változó lehet, a filigrán 27 kg-os kutyáktól egészen a 40 kg-os, tankokig. A sportra szelektált vonalakban a kutyák jellemzően kvadratikusabb felépítésűek, ezáltal fordulékonyak, impozáns méretükhöz képest nagyon gyorsak és energikusak. Nagy méretük és dinamizmusok alkalmassá teszi őket az extrémebb sportokra is, úgyis mint a “musher sportok” azaz húzósportok (bikerjöring, canicross, scootering, szánhúzás), északi országokban több sikeres versenyző dolgozik kizárólag ezzel a fajtával. Emellett a kitartásuk megfelel ahhoz is, hogy napkeltétől napnyugtáig akár fényes délben a nyáj mellett dolgozzanak, méretüknek és fellépésüknek köszönhetően pedig bármilyen méretű jószággal boldogulnak a kacsától a marháig. Szőrzete félhosszú, fedőszőre akár 7 cm hosszú is lehet, de soha nem göndör vagy puha. Kemény, kefeszerű fedőszőr borítja, és puha, egérszürke aljszőrzet, ezek valamelyikét vagy mindegyikét egész évben hullajtja. Két színváltozata van, a fekete-cser, és a harlekin. A fajta egyik francia neve, a “bas rouge” vörös harisnyást jelent, ami a lábon húzódó cser jegyre utal, mely a harlekin változatnál is megjelenik. A jegyek erőssége változatos lehet, akárcsak az árnyalata. A szem színe a cser jegy színénél nem lehet világosabb, harlekineknél a kék szín megengedett. Füle lelóg, a kurtítást ma már mindenhol tiltják és sajnos külföldön semmilyen rendezvényen nem nevezhetünk velük, így nem érdemes a kiskapukat sem keresni. A fajta legkülönlegesebb vonása a dupla farkaskarom a hátsó lábakon. Ezek csontosodott extra lábujjak, nem tanácsos leműttetni és nagyon ritka, hogy sérülést szenvedjen. Csak akkor kellemetlen, ha kutyacipőt kell húznunk, mert hátsó lábra két számmal nagyobb méret kell.

Aki először ismerkedik meg a fajtával, elsőként azt szokta megállapítani, hogy a riasztó kinézete és mérete szöges ellentéte a jellemének. Későn érő, szeles bohócok, nagyon kreatívak és fejlett a humorérzékük. Kifejezetten szeretnek gondolkozni, problémát megoldani és nagyon szorosan kötődnek a gazdájukhoz, a megfelelni vágyásuk vetekszik bármelyik terelő kutyafajtáéval és emellett nagyon erős a zsákmányszerző ösztönük, mindenük az apport, a játék. Vérvonaltól függően akár extrém magas is lehet az energiaszintjük, ami a 33-40 kg-os testtel párosítva elvárja a gazdától a toleranciát és megfelelő humort. Nem árt, ha a fajta beszerzése előtt felkészülünk rá, hogy szívünk választottja puszta szerelemből több ízben is maradandó sérüléseket is okozhat majd nekünk. Fontos tudni, hogy a fajta idegenekkel szemben jellemzően bizalmatlan, általában ignorálja őket, de az őrző-védő vonalból származó bocik akár agresszíven is felléphetnek, ha nem tartják tiszteletben a személyes terüket. Több vonal épült már fel kifejezetten mentő/kereső munkára, az ezekből származó kutyák általában extrovertáltak és nagyon szeretnek ugatni. A többi kutyával általában elvannak, jól kommunikálnak, viszont tramplik, nagyok és nincsenek tekintettel a társaik méretére, így a bocik jellemzően csak a többi bocival érzik jól magukat. Akár 10-15 kutyás falkát is össze lehet ereszteni teljesen ismeretlen egyedekből és legfeljebb némi hörgésmorgást hallunk a hömpölygő fekete masszából.

Mindenképpen járjunk utána, hogy milyen felhasználási irányból választunk kiskutyát! A show vonalakból is könnyen ki lehet venni munkára alkalmas egyedeket, mert szerencsére még nem teljesen különültek el a vonalak egymástól. Célszerű karaktertesztet végezni, illetve a tenyésztő véleményét kikérni a kölykök jelleméről, egy almon belül is lehetnek eltérések energiaszintben, érzékenységben, motiválhatóságban vagy fókuszálásban. Alapvetően a fajta nagyon igényli a társaságot és a programot, “házőrzőnek” nem ajánlott, egy aktív családra van szüksége, ahol a napi rutin része lehet. De még inkább heti többszöri külön foglalkozást, sportot igényel. Kiváló társ futáshoz, kerékpározáshoz, túrázáshoz és úgy általában bármilyen kutyás sporthoz. Agilityben a méretük miatt nem ajánlott maxit ugrani, de hobbi szinten nagy boldogság egy bocinak, ha pályára léphet. Amennyiben őrző-védő babérokra törnénk IGP vagy mondioring sportban, úgy mindenképpen célirányosan ezen vonalakból válasszunk!

A fajtának “négy évszakos” azaz állandóan vedlő szőrzete van. Ha benti kutyaként tartjuk, akkor télen is képes teljesen kopasz maradni és még az is lehet, hogy kabátot kell vennünk neki télen (megtörtént eset alapján), ha kinti kutyaként tartjuk, akkor elegendő egy jól szigetelt kutyaház, illetve puha bélés, mert roppant kényelmes kutyák. Fürdetni legfeljebb a vedlést elősegítendő érdemes vagy ha valami különösen büdös iszapban hentergett, a szőr maga nem igényel extra ápolás. A karmokat ritkán kell vágni, a farkaskarom ugyan ijesztően néz ki, de nem szokott letörni, a többit pedig úgyis lekoptatják, hisz állandóan sietnek valahova.

Használati, alacsony populációval bíró fajtaként nincsenek kiemelhető fajtára jellemző öröklődő betegségek. Elszigetelt esetekről tudunk, mikor bizonyos vonalakban felbukkant húgyúti megbetegedés, illetve a hosszú testet preferáló show vonalakban hallottunk gerincproblémáról. A csípőízületi diszplázia fel-fel bukkan az állományban sajnos, annak ellenére, hogy minden országban kizárólag szűréssel engedélyezik a tenyésztést. Jó hír azonban, hogy még a terhelt kutyáknál is ritka, hogy tüneteket okozzon a betegség. A legjellemzőbb halálok a gyomorcsavarodás, ha a fajta mellett döntünk,  érdemes az állatorvosunkkal egyeztetni a prevenciós műtétről.

Vásárlásnál a legfontosabb, hogy járjunk utána a szülőknek és a mögöttük fellelhető vonal tulajdonságainak, hallgassunk meg több tenyésztőt, illetve gazdit. Lehetséges hogy külföldre kell majd mennünk, mivel meglehetősen kicsi az állomány az országban. Örökbefogadásra ritkán van lehetőség, szerencsére a fajta még nem olyan elterjed, hogy az utcán kóboroljanak belőle.

Gulyás Viktória vagyok, 2008-ban került hozzám az első ilyen kutyám, Jetta (Attrayant Garde de la Vie), akivel minden kezdődött. Jó bocihoz méltón Jetta mindenben benne volt, és bármilyen ökörséget kértem tőle, lelkesen jött asszisztálni. A szokásos kutyasulis mókák mellett elkezdtünk futni, bringázni (bikejöringnek is hívhatjuk, bár eléggé kezdetleges volt, ahogy műveltük), majd terelni. A tereléssel jött a nagy fordulat az életünkben és innentől kezdve már erre fókuszáltunk. Az első alomból megtartottam Pogót, majd később visszakerült hozzám Lemmy, Pogi kan testvére. Pogóval és Jettával rengeteg terelőversenyen ott voltunk, sokszor nyertünk vagy lettünk helyezettek, majd Pogi lányával, Rebelle-lel folytattuk a sort. Rebi volt az, aki a canicross- és bikejöring edzéseinket új szintre emelte és akivel ez utóbbi sportban is dobogós versenyeredményt értünk el. Jelenleg sajnos csak Rebelle és Lemmy alkotják a falkát, ám tenyésztési terveim a következő évekre nincsenek. Nem célom a nagy állomány, azzal szeretnék minőségi eredményt elérni, amim van és elsősorban a kutyáim és magam örömére sportolok. Szívesen segítek azoknak, akik kiskutyát keresnek, hogy merre induljanak, hol és kinél van ígéretes párosítás.