Weimari vizsla

A Weimari vizsla kialakulásának kezdetére több fajta elmélet létezik. Egyesek a 18.század végére, 19. század elejére datálják a fajta kialakulását, más elméletek szerint már a 15. században is léteztek ilyen színű vadászkutyák. De olyan elméletek is léteznek, hogy már a Valois család is tenyésztette ezen kutyák ősét Franciaországban. A fajta korábbi kialakulását látszanak alá támasztani fenn maradt művészi alkotások, mint Van Dyck (1599-1641) festőművész portréja Rupprecht von Pfalz fejdelemről, amelyen egy ezüst színű vadászkutyával látható.

Goethe (1710-1782) évekig élt a weimari udvarban és a szürkés színű vadászkutyát többször is említi feljegyzéseiben. Karl August (1757-1828) nagyherceg pedig már egészen biztosan tervszerűen tenyésztette őket. Felügyelte a tenyész kutyák kiválasztását és a kölykök örökbeadását is a nemesek részére. A 19. század elején kezdet népszerűvé válni a fajta bár akkor még kékes szürke német vizslaként hivatkoztak rájuk. Körülbelül 1890-től tervszerűen tenyésztik és törzskönyvezik őket. A rövidszőrű egyedek mellett, ha elszigetelten is, a századforduló tájékán a hosszúszőrű változata is feltűnik. A fajtát a törzskönyvezése óta tisztán tenyésztik, így lényegében mentes maradt az idegen fajtákkal, mindenek előtt a pointerrel való kereszteződéstől. Ezzel a Weimaraner a legrégebbi német vizsla fajta.

A hosszúszőrű változat mellett drótszőrű is létezik, bár ezek a változatok kevésbé elterjedtek, nem is minden országban elfogadottak. Hans von Ratibor Hohenlohe herceg importálta ezeket a kutyákat elsőként Ausztriába, a herceg amúgy igen nagy szerepet játszott a fajta nemesítésében is. Mint a legtöbb európai fajta ez is hanyatlásnak indult az első Világháború idején, mikor a lakosságnak kisebb gondja is nagyobb volt, mint a kutya tenyésztés. A két Világháború között aztán fellendült a népszerűségük, eljutottak Angliába és számos európai országba ahol fajta klubok alakultak. Azonban Hitler nem kedvelte a fajtát így annak ellenére, hogy német kutyáról van szó, nem támogatta a tenyésztésüket és számuk megcsappant. Mára szerencsére egyre nagyobb népszerűségnek örvend ez a sok oldalú vadászkutya. Melyet még mindig főleg vadászok, erdészek tenyésztenek akiknek a funkcionalitás a fontos. De családi kedvencként is egyre többükkel találkozhatunk.

Közepes- nagy termetű vadászkutya. Célszerű munkatípus, szép formájú, inas, erőteljes izomzattal. A nemi jellegnek kifejezettnek kell lennie. A törzs hossza a marmagassághoz kb. 12 : 11. Az orrhegytől a stopig valamivel hosszabb, mint a stoptól a fejbúbig A távolság a könyököktől a mellső lábközépcsontig kb. megegyezik a könyökök és a mar távolságával. Agykoponya: Harmonikus a testmagassággal és az arcorri résszel. A kanoknál szélesebb, mint a szukáknál, a koponya szélessége azonban mindkettőnél arányban van a fej teljes hosszával. A homlok közepén a homlok árok található. A fejbúb enyhén vagy mérsékelten kifejezett. A szemek mögött a járomcsont jól követhető. Stop: A stop alig kifejezett. Orrtükör: Nagy, az állkapocs fölé ugró. Sötét hússzínű, mely hátrafelé fokozatosan szűkül. Fang: Hosszú és különösen a kanoknál erőteljes, profilból szinte szögletesnek tűnő. A fang és a tépőfog tájék egyformán erőteljes. Az orrhát egyenes, néha kissé ívelt, de nem lefelé hajló. Ajkak: mérsékelten fedik az alsó ajkakat, a szájpadlás és ajkak hússzínűek. A szájzugban apró ráncolat. Állkapocs/fogak: Erőteljes állkapcsok. Korrekt és komplett fogazat, ollós harapás, egyenletes erős fogak. Pofák: Izmos és jól fejlett. „Száraz fej.” Fülek: Széles és meglehetősen hosszú, kb. a szájzugig érő. Magasan és keskenyen tűzött, az alsó széle lekerekített. Figyelő állásban előre forduló, redős. Nemesen hordott, ívelt felső vonalú. Izmos, majdnem kerek, de nem túl rövid, száraz. A vállak felé erősödő, harmonikus átmenetet képezve a hátvonal és mellkas felé. Felső vonal: A felső vonal, az ívelt nyakvonaltól a jól fejlett maron át a relatív hosszú, feszes hátvonal felé harmonikusan húzódik.

Mar: Jól fejlett. Hát: Feszes, izmos, a hát nem nyerges. A far nem túlnőtt. A kissé hosszabb hát nem hiba, a fajtajellegnek megfelel. Far: Hosszú és mérsékelten ferdén illesztett medence. Mellkas: Erőteljes, de nem túlzottan széles, -a mellkasmélység szinte a könyökökig ér-, és megfelelően hosszú. Jól ívelt és hosszú bordák, nem dongás. Az előmell jól fejlett. Alsó vonal: Enyhén felfelé ívelt, de a has nem felhúzott. A farok tűzése kevéssel a hátvonal alatt található nem úgy mint más hasonló fajtáknál. A farok erőteljes és dús szőrzettel fedett. Nyugalmi állásban lefelé lógó, figyelő állásban és munkában vízszintesen vagy annál magasabban hordott. MELLSŐ VÉGTAGOK: A lábak (magasak), inasak, egyenesek és párhuzamosak, de nem szélesre állított. Lapocka: Hosszú, ferdén illesztett. Erőteljesen izmolt. A lapocka a felkarral jól szögelt. Felkar: Ferdén illesztett, megfelelő hosszúságú és erőteljes. Könyökök: Szabad és egyenes. Sem befelé sem kifelé forduló. Alkar: Hosszú és egyenes. Mellső lábtő: Erős, feszes. Mellső lábközép: Inas, enyhén ferdén állított. Mancsok: Erőteljes. Egyenes a test közepéhez párhuzamosan állók. Szorosan zárt és jól ível ujjak. A hosszabb középső lábujj a fajtára jellemző, és így ez nem hiba. A körmök színe a világostól a sötétszürkéig lehetséges. A talppárnák jól pigmentáltak, érdesek és tömörek. HÁTULSÓ VÉGTAGOK: A lábak (magasak), inasak, ill. jól izmoltak. Párhuzamosak, sem kifelé sem befelé nem fordulók. Comb: Megfelelően hosszú, erőteljes és jól izmolt. Térd: Erőteljes és feszes. Lábszár: Hosszú, nagyon inas. Hátulsó lábközép: Inas, szinte merőleges. Mancsok: Erőteljes, tömör, farkaskarmok nélkül. Egyébként, mint a mellső mancsok. A mozgás valamennyi jármódban tértölelő és folyamatos. A hátulsó és mellső lábak párhuzamosak. A galopp hosszú és lapos. Ügetésben a hát nyugodt. A poroszkálás nem kívánatos. BŐR: Erőteljes. Jól, de nem túl feszesen simuló. SZŐR: Rövidszőrű: Rövid (de hosszabb és sűrűbb, mint más hasonló fajtáknál), erős, nagyon dús, simán simuló fedőszőr. Aljszőr nélkül, vagy kevés aljszőr. Hosszúszőrű: Puha, hosszú fedőszőr, aljszőr nélkül vagy kevés aljszőrrel. Sima vagy enyhén hullámos. A fültőnél a szőr hosszan omló. A fülvégeken a bársonyos szőrzet megengedett. A szőr hossza az oldalakon 3-5 cm, a nyak alsó részén, az előmellen, a hason valamivel hosszabb. A mellső végtagokon „zászlók”, a hátulsókon pedig „nadrág”, a végtagok alsó részén már kevésbé hosszú. A farok szép zászlóval ellátott. Az ujjak között is szőrözött. A fejen a szőrzet jóval rövidebb. A kettő keverékeinél előfordulhat a merev, egyenes szőr sűrű, közepesen hosszú és jól simuló fedőszőr, sűrű aljszőr és mérsékelten zászlós, nadrág ritkán fordul elő. SZÍN: Ezüst-, őz-, vagy egérszürke valamint ezeknek a színeknek az átmenete. A fejen és a füleken többnyire valamivel világosabb. A fehér jegyek csekély mértékben csak a mellen és az ujjakon megengedett. Esetenként a hát közepén egy többé-kevésbé kifejezett sötétebb csík, az un. „angolnacsík” előfordulhat. Azok a kutyák, melyeknél vöröses-sárga jegyek találhatók, csak „jó” minősítést kaphatnak. A barna jegy súlyos hiba. Kék színű Weimári vizsla nincs!

Végtelenül sokoldalú, okos, intelligens fajta. Munkájában fáradhatatlan, kicsit későn érő típus. Egygazdás, ezért külön figyeljünk a családban betöltött szerepére. Eredetéből adódóan többnyire idegenekkel bizalmatlan, így nem tipikusan kutyafuttatós fajta. Lelkileg érzékeny a gazdára, a gazdája minden állapotát érzékeli, visszajelzi. Kitűnő mindenes vadászkutya, mind apró-és nagyvadra alkalmazható.

Alapvetően egy egészséges fajta. Néhány egyednél étel allergia (csirke) fordul elő. A tenyész egyedek esetében a diszplázia szűrés kötelező. Munka során lábuk sérülékeny.

Különösebb kezelést nem igényel. Amennyiben megfelelő tápot választunk a kutyának, úgy a vedlés sem lesz elnyújtott. Természetesen a vedlést gyorsabbá teszi az erre a szőrtípusra kifejlesztett kézre húzható “gumikefével” történő átfésülés. A hosszú fül miatt a fülek gyakori tisztítása ajánlott.

Kölyök kortól kezdve figyelni kell a szocializációra. Következetes, szabályt követő kézben válik jó társsá és munkakutyává. Kiemelkedő értelme, intelligenciája és nagy mozgásigénye végett folyamatos lekötést igényel, főleg fiatal korban. Gyorsan növő, erős csontú fajta, így különösen figyeljünk, hogy a kornak megfelelő mozgás mennyiséget és erősséget ne lépjük túl. A lekötést leginkább szellemi feladatokkal tudjuk megadni számukra. Egygazdás, a gazda jelenlétét igénylő fajta. Legjobb, ha agyban előtte járunk és több megoldással készülünk egy feladat megoldásánál. Bár a fizikai kényszert bírja, jobb, ha inkább pozitív megerősítéssel érjük el nála a feladat végrehajtását.

Felelősen gondoljuk végig, hogy egy ilyen kutya bele fér –e az elkövetkező 10-12 évünkbe és készen állunk-e ennek a csodálatos, ámde egyáltalán nem egyszerű fajtának a tartására, igényeinek kielégítésére. Mindenképp tenyésztőtől, a tenyésztési feltételeknek ( munka vizsgára kötelezett fajta, célszerű ennek meglétét ellenőrizni!) megfelelő szülőktől vásároljunk kutyát. Lehetőség szerint látogassuk meg a tenyészetet és beszéljünk a tartási célról, a fajtáról, szülőkről, tartásról, nevelésről. Kék színű Weimári vizsla nincs!

Bajorhegyi Tünde vagyok, 2000-es évek eleje óta foglalkozom a fajtával. Hivatásos vadászként dolgozom, így kutyáim a gyakorlatban is segítik munkámat. A tenyészetünk a Bajorhegyi Hamvas Weimaraner Kennel több munka- és dual champion kutyával büszkélkedhet.