Foxterrier

Mint a legtöbb terrier, a Foxterrier eredete is Angliába nyúlik vissza. A mai napig nincs hiteles adat, hogy milyen régre eredeztethető. Ami bizonyos, Angliában már a középkorban kotorékoztak hasonló kutyákkal. Az 1800-as évek elején jelentek meg a mai egyedek ősei, melynél még a fekete szín dominált kevés sárga jeggyel. Csak később lett a fehér a domináns szín, mivel így vadászaton könnyedén megkülönböztették a dúvad színétől. Ez időben a „foxi” kizárólag vadászati célt szolgált, csak a vadászok ismerték fel értékeit. Csaknem biztonsággal állítható, hogy a fajta kialakulásában részt vett az óangol durva szőrű terrier. A staffordshire bullterriert valószínűleg szintén bevonták a tenyésztésbe, s ez a típus vezetett a két szőrminőség kialakulásához. Kiállításokon legelőször 1862-ben Birmingham-ben jelent meg a fajta simaszőrű változata. A drótszőrű csak 10 évvel később, szintén Birmingham-ben mutatkozott be.

1876-ban megalakult az angol fajta klub, melynek egyik fő feladata a fajtastandard megállapítása volt. Az akkori tenyésztők jól tudták, hogy milyen kutya felel meg a munkára. Egyenes végtagok, tömött, zárt mancsok, kiemelt mar, feszes hát. A legjobbat azonban az általános jellemvonások felvázolásában nyújtották. A fajta legyen éber, élénk, gyors mozgású, értelmes tekintetű, álljon lázas izgalomban, állandó készenlétben minden eseményre. Jelleméről ékesen tanúskodjon tekintete, valamint fül és faroktartása. A Klub másik fontos feladata volt elérni azt, hogy a szőrváltozatok már gyakorlattá vált keresztezését megszüntessék. Ezért Angliában 1876-tól kezdődően külön kategóriába jegyezték be a két szőrváltozatot.

Kis méretben erős csontozatot és erőt egyesít, semmiképpen nem hat esetlennek vagy nehézkesnek. Állva nem magas, de nem is alacsony. Álló helyzetben jó felépítésű, rövid hátú vadász lóhoz kell hasonlítania, emellett „sok földet takar”. Koponya: Lapos, kissé keskeny és izmos, a szemek irányában keskenyedő. Stop: Finom Fang: A felső- és alsó állkapocs erős és izmos, a szemek alatt csak kissé lejt. Az arcorr e részének csaknem úgy kell hatnia, mintha kifaragták volna, és nem lejthet egyenes vonalban, ék alakban. Állkapocs/ Fogak: Erős állkapcsok tökéletes, szabályos és teljes ollós harapással, a felső metsző fogsor hézag nélkül zár az alsók fölé, és a fogak függőlegesen állnak az állkapocsban. Pofa: Semmiképpen nem telt. Szemek: Sötétek, kicsik és kissé ferdén ülők, a lehető leggömbölyűbbek. Élénk és értelmes arckifejezés. Fülek: Kicsik, V-alakúak és elölről szorosan az archoz simulnak. A fül törésvonala a koponya vonal fölött található. A fülbőr mérsékelten vastag. Nyak: Száraz és izmos, lebernyeg nélküli, megfelelő hosszúságú a vállak irányában fokozatosan szélesedő. Hát: Rövid, egyenes és erős, a petyhüdtség nélkül. Ágyéktája: erőteljes, egyenes. Mellkas: Mély nem széles. Bordák: Az elülső bordák mérsékelten íveltek, a hátsó bordák jól visszaérnek. Farok: Általában kurtított. Elég magasan tűzött, egyenes, azonban nem hordja a hát fölé húzva vagy kunkorítva. Jó erősségű farok. Végtagok: A mellső lábaknak minden látószögből egyenesnek kell lenniük, ugyanakkor a bokarész alig vagy egyáltalán nem felismerhető. Teljes egészében erős csontozatúnak kell lenniük. Vállak: Hosszúak és ferdék, jól befelé helyezettek, finoman a vállízületeken illeszkedők, világosan körvonalazódnak a maron. Hátulsó rész: Erős és izmos, nem lejt és gyengeségtől mentes. Comb: Hosszú és erőteljes. Térdízület: Jól szögelt. Csánk: Rövid. Mancsok: Kicsik, gömbölyűek és tömörek. Kemény és strapabíró ujjpárnák. Az ujjak mérsékelten íveltek. Nem fordulnak sem befelé, sem kifelé. Szőr simaszőrű foxterrier esetén: Egyenes, laposan felfekvő, sima, erős, tömött, telt. Sem, a has, sem a comb belső oldala nem lehet csupasz. Szőr drótszőrű foxterrier esetén: Durva, kemény, tüskés, trimmelést igényel. A fejen un. szakállat a végtagokon hosszabb szőrt hagyunk. Szín: A fehér túlsúlyban van, vagy egyszínű fehér, fehér cser színnel vagy fekete jegyekkel, esetleg mindhárom szín kombinációja. A csíkos vagy májszínű foltok nagyon nem kívánatosak.

Aki egy foxi kutya iránt mutat érdeklődést, feltétlenül tudatában kell lennie néhány dolognak. Következetesség és határozott szabályok lefektetése szükséges már az első naptól kezdve. Aki valamicskét ért a kutyaneveléshez, elegendő időt tud szánni kis négylábú társára, sok szabadban való mozgást és elfoglaltságot tud neki biztosítani, annak egy rendkívül barátságos kutya lesz a jutalma, amely nagyon sok változatosságot és jókedvet varázsol a mindennapokba. A foxik apró, élénk – mindig tettre kész kutyusok, imádnak tetszeni az általuk szeretett embereknek. Konzekvens irányítás mellett nagyon tanulékonyak, és mindig hűségesek családjukhoz.

Nagyon jól kijönnek a gyerekekkel mivel ők is ugyanolyan vállalkozó kedvűek és játékosak, mint ezek az apró kutyák. Hajlamosak némi féktelenségre, ezért kisgyerekekkel nem szabad felügyelet nélkül hagyni, de úgy gondolom ez bármelyik kutyafajtára igaz. Temperamentumos, a vérében van a játékos birkózás, de ezt azonban az állat nem agresszivitásból vagy idegességből teszi. Éppen ellenkezőleg, rendkívül öntudatos és barátságos négylábúak, szinte mindenben tudnak örömöt találni, viszont soha nem szabad elfelejteni, hogy kutya. Rendkívül okos, könnyen és szívesen tanul, szóba jöhet ennél az intelligens, soha el nem fáradó kutyusnál a mentőkutya szerep is – feltéve, hogy megtanulta az alapvető engedelmességi parancsokat, jól nevelt és szocializált. Mivel manapság csak igen kevés egyed vesz részt vadászatokon, nagy szerep jut „pót elfoglaltságoknak”, például a kutyasportnak, mint az agility, vagy őrzési-, kutatási feladatok ellátásának.

A különböző szőrváltozatok között eltérő a szőrápolás jellege és gyakorisága. A sima szőrű változat a tavaszi és az őszi vedlési időszakban fokozottabban hullajtja a szőrét, így érdemes őket ilyenkor heti néhány alkalommal kifésülni és eltávolítani az elhalt szőrszálakat. A drótszőrt rendszeresen, 2-3 havonta trimmelni kell, cserében viszont egyáltalán nem hullik a szőre. Sajnos az egyszerűség kedvéjért sokszor inkább nyírják, de ebben az esetben a szőrminőség romlása a színek pigmentációjának elvesztése lesz az eredmény, ezért a nyírást mellőzzük.

Ez a fajta kifejezetten egészségesnek mondható, tipikus fajtabetegségektől mentes és hosszú életű. Nem ritkán megérik a 15-16 éves kort, de találkoztam már 19-20 éves egyeddel is. A drótszőrű egyed nem őszül, így még a megjelenésében sem mutat elsőre „öreg kutya” benyomását, ellenben a sima szőrváltozatnál, mint más fajtáknál is előfordul a pofán megjelenő őszes betűzés úgy 10 éves kor körül.

Sajnos a szaporítók ennél a fajtánál is jelen vannak a piacon, így figyeljünk oda, hogy csakis biztos helyről, tenyésztőtől vásároljunk kiskutyát. Egy jó tenyésztőnél bizony várni kell a kiskutyára. Nem lehet meghatározott időpontra „megrendelni”, így érdemes legalább egy fél, vagy egy évvel előre tervezni, felvenni a kapcsolatot a kiszemelt tenyésztővel, amennyiben tényleg jó helyről szeretnénk vásárolni. Fontos a személyes találkozás, ahol a tenyésztő megmutatja kutyáit, a szülőket, életkörülményeiket. A minimum ami elvárható a kiskutya átadásánál, hogy a kölykök rendszeres féreghajtással, koruknak megfelelő oltással, chippel rendelkezzenek. Legyen szerződés, FELIR azonosító, kennel nyilvántartási szám, a fajtának megfelelő minősítéssel rendelkező szülők törzskönyvvel, tenyészszemlével. Egy jó tenyésztő az összes tőle származó kiskutya sorsát nyomon követi és a gazdik rendelkezésére áll, ha bármilyen kérdés felmerül a tartással, neveléssel, egészséggel kapcsolatban.

Szlávik János vagyok, a Lifestrong kennel aranykoszorús mestertenyészet tulajdonosa. Jász -Nagykun- Szolnok megyében, Törökszentmiklóson élek családommal.  Már kisgyermek koromban nagyon tetszettek a foxik. Tetszett az élénkségük, a mindig tettre kész éberségük. Akkoriban sajnos nem volt lehetőségem csak törzskönyv nélküli sima szőrű foxik tartására, bár már akkor nagyon vágytam egy „igazi” törzskönyvezett drótszőrű foxterrierre. Más fajták tenyésztésével is próbálkoztam, de a ,,nagy szerelem” nem múlt el nyomtalanul. 1996-ban vásároltam meg első minőségi foximat. Kiállításokon több-kevesebb sikerrel szerepeltünk, de nem adtam fel. Igyekeztünk minél többet megtanulni a kozmetikájáról és a tartásról. Az első alomból megtartottunk egy szuka kölyköt. Vele már több sikert értünk el, így a Champion címet is. Későbbiekben számos Champion utód került ki kennelünkből. Az első Aranykoszorús mestertenyésztői címet 2006-ban szereztem meg. 2010-ben kezdtem a sima szőrváltozat tenyésztését is. Jelenleg is rendszeresen járunk hazai illetve nemzetközi kutyakiállításokra ahol bemutatjuk kutyáinkat.