Staffordshire bull terrier

A múlt század bulldogjainak és terrierjeinek keresztezéséből született kutyák a kutyaviadalokon és patkányirtó versenyeken addig sosem látott eredményességgel szerepeltek, mely ezeknek a „half and half” keverékeknek a gyors elterjedéséhez vezetett. A tenyésztésük két ágon folyt Angliában: az egyik az Angol bullterriert, a másik pedig a Staffordshire bull terrier eredményezte. Ez utóbbi fajtának nevet adó megye egész Anglia leghíresebb fazekasipari vidéke volt. Itt már a középkorban is ismertek voltak azok a családok, akik generációkon át folytatták a fazekas mesterséget. Itt kezdték kínai mintára gyártani a porcelánt, amely sajátos és gazdag formavilágával az egész világon híressé tette a megye nevét. Fontos ásványi anyag lelőhelyeket is fedeztek fel itt, melyre a XIX. század elejére komoly ipar épült. A gyors gazdasági fejlődés azonban nem hozta magával a helybéliek élet- és munkakörülményeinek javulását, gyakran valóban embertelen feltételek között dolgoztak és laktak éppen a legnehezebb munkát végző bányászok, munkások. A zsúfoltság, a higiénia hiánya megszokott volt, akárcsak a gyermekek és nők bányákban, gyárakban való napi tizenkét-tizennégy órás foglalkoztatása. A munka közbeni balesetek, sérülések és halálesetek mindennapos eseménynek számítottak, s a gazdasági válságok idején, amikor még ez a munkalehetőség sem volt adott, gyakori volt az éhezés. Ilyen körülmények között érthető, hogy ezek az emberek sorsuk jobbrafordulását csakis a váratlan szerencsétől várhatták, s számukra ezért jószerivel egyetlen szórakozási forma létezett: a szerencsejáték, az állatviadalokon való fogadás, ez a vidék számított az 1835-ben betiltásra került viadalok központjának. Ezek olyannyira részét képezték a mindennapi életnek. hogy bizonyos manufaktúrákban hetente többször is fel kellett függeszteni a munkát, mivel a kézművesek a környékbeli városokban rendezett küzdelmekre mentek. A bányászok, fazekasok körében rendkívül népszerűek voltak a bika- és kutyaharcok, melyekre maguk is régóta tenyésztettek bulldogokat. Számukra a kutyák elsősorban a jobb megélhetés elérésének eszközeiként, szórakozási lehetőségként voltak fontosak, s értéküket kizárólag a harcban való eredményesség határozta meg. Mindazonáltal - vagy éppen ezért - féltő gonddal tenyésztették kutyáikat, s nemegyszer előfordult, hogy az anyaállat pusztulása esetén a nők saját mellükből szoptatták a kölyköket. Noha az itt tenyésztett harci bulldogok roppant sikeresek voltak, a helybéliek haladtak a korral: a kutyaviadalok térnyerésével a staffordshire-megyei tenyésztők is gyorsan átálltak a sikeresebb „félvérek” tartására. Az idő múlásával viszont egyre általánosabbá vált az akkor még mindig kizárólag a meglehetősen kegyetlen feladatra, a viadalokra irányuló a vonaltenyésztés. Ez után a legsikeresebb kutyákat csakis más, „half and half" egyedekkel párosították, hogy a tökéletes fizikum és a harckészség fennmaradjon, sőt tovább fejlődjön. A képek és leírások mindenesetre azt mutatják, hogy a kutyák feltűnő hasonlóságot mutatnak a mai egyedekkel. Tulajdonképpen ez a ma is ismert fajta áll küllemében legközelebb a XVIII-XIX. század fordulóján kitenyésztett „half and half” viadorkutyák őstípusához.

A Staffordshire megyéből származó kutyák híressé váltak a XIX. század első harmadára, mivel nagyszerű fizikumuknak és harckészségüknek köszönhetően rendkívüli leleményességgel és kitartással sorra legyőzték ellenfeleiket a viadalokon. 1835 után aztán a kutya-kutya elleni küzdelem maradt a viadalok egyetlen formája, s ebben a Stafford-eredetű „half and half” ebek voltak a favoritok. A félvér gladiátorkutyák - a késő 1700-as évektől a viadalok szigorú és következetes üldözésének megindulásáig tartó, alig hat-hét évtizedes angliai reneszánsza után sok „harcost” vittek külföldre, elsősorban Amerikába, ezek a kutyák voltak az Újvilágban honos bull-típusú terrierek ősei. A tenyésztői klubok megalakulásával a legtöbb fajta kategorizálásra került, a Staffordshire bull terrier elismerésére viszont még sokat kellett várni. Míg a vele teljesen közös eredetű Bullterriert show-kutya jellege miatt már viszonylag korán befogadta az angol The Kennel Club, addig a jellemzően kutyaharcra használt rokont csak századunk első harmadában kezdték bemutatni a kiállításokon. Egészen addig a klubok úri tagsága csak, mint viadorkutyát tartotta számon, s ekként alkalmatlannak minősítették a Stud Book-ba való bejegyzésre. 1935 viszont fordulatot hozott a fajta életében: ebben az évben Joe Dunn és barátja Joe Mallen - mindketten több évtizede voltak tenyésztői a fajtának - megrendezték az első fajta találkozót, egyidejűleg fajtaklubot alapítottak. Az első klubelnök Jack Barnard lett, a Paddock Kennel tulajdonosa, akiben az első standard megíróját is tisztelhetjük. Az újonnan alakult klub első speciál kiállítását Cradley Heath-ben tartotta, mintegy hatvan kutya részvételével. Ebben az évben még egy fontos esemény történt a fajta életében: a Kennel Club hivatalosan is elismerte és megkezdte regisztrálásukat. Kiemelendő még John F. Gordon, a Beindits Kennel tulajdonosának neve, aki sok könyvet írt a fajtáról, s így járult hozzá ezeknek a kutyáknak a népszerűsítéséhez. Ebben hathatós segítségére volt Gentleman Jim és Lady Eve is, a fajta történetének első championjai 1939-ben. Napjainkban a fajta az angolok egyik nemzeti büszkesége, hazájában a legnépszerűbb terrier ­fajta. Angliában jelenleg egymással szorosan együttműködve mintegy 15 klub foglalkozik gondozásával [Kocsis, 1998].  A fajta egyre népszerűbb, különösen Németországban, Ausztriában és Csehországban, ahol egy-egy fajta speciális klubkiállításon akár több száz kutyát is felvezetnek. Hazánkban még mindig nem túl gyakori, az utóbbi években kezdett elterjedni, bár ez a kiállításon felvezetett példányok számában nem mutatkozik. Jelenlegi hazai fajtagondozó szervezete a Pannon Terrier Egyesület. A fajtát felhasználták a foxterrier kialakításakor.

Szem: A kívánatos szem típus kerek formájú, közepesen nagy. A túl nagy, illetve mandula formájú szem nem kívánatos [Gordon, 1975]. A fej és a koponya: A fejnek rövidnek kell lennie, egyenletesen mély, széles koponyával, nagyon plasztikusan kidomborodó pofaizmokkal, kifejezett stoppal, rövid szemfogakkal és fekete orral kell rendelkeznie. Az ideális arány a fej és az orr között 2:1. A pigmenthiányos, hússzínű orr kizáró ok a tenyésztésből, fekete orrtükröt vár el a fajtastandard. A szukák feje legyen feminin, nem szabad, hogy első pillantásra „kanos" benyomást keltsen. Azok a szukák, amelyeknek kanos fejük van, átörökítik ezt a tulajdonságot szuka kölykeikbe, és egy szép fejű szukával szemben mindig hátrányban lesznek. Az állkapocsnak elölről nézve szélesnek kell lennie, soha nem lehet vékony vagy hátrafelé nyúló. Nem szabad, hogy besüllyedt (dishface) vagy felfele ívelt (downface) legyen [Gordon, 1975]. Fülek: Az ideális fül kicsi, vékony, finom, rózsaformájú, a félig felálló fül még elfogadott. Ha a fülek túl nagyok vagy túl magasan tűzöttek, hátrány lehet. A teljes felálló fülekkel a kutya úgy néz ki, mint egy denevér [Gordon, 1975]. Harapás és állkapocs helyzet: A standard megkívánja az ollós harapást (a felső metszőfogai szorosan az alsó metszőfogak elé zárnak) illetve a nagy fogakat és a szorosan hozzásimuló feszes ajkakat. Ha a szemfog különösen rövid, akkor mindig fennáll a valószínűsége, hogy az állat előre harap, különösen öregkorban, ha az állkapocs még erősebb lesz. Foghiány nem megengedett, a tenyésztésből kizáró ok [Gordon, 1975]. Elülső végtagok: Az elülső végtagoknak egyenesnek és erős csontozatúnak kell lennie. A mancsok egy kicsit kifelé állhatnak. A vállak jól visszafekvők, a lapocka körülbelül 45 fokos szöget képez. Ha a kutyának laza válla van, a mozgása jó, messze ki tud lépni és jó ritmusban mozog. A meredek vállak rövid, peckes, „pattogó” mozgást okoznak [Gordon, 1975]. A test: A könyöknek jól oldalt fekvőnek és feszesnek kell lennie. A kutya fontos tulajdonsága a jó testi kondíció. A bírók egy feszes, egyenes felső vonalat és bordaívet, valamint mellkas mélységet várnak el. Fajta speciális bírók szerint kívánatos egy könnyű izmos ív az ágyék felett, a felfelé ívelő hátat viszont nem szeretik. A kanoknál tenyésztésből kizáró ok a rejtett heréjűség [Gordon, 1975]. Hátulsó végtagok: Erős, jól izmolt hátsó lábbal rendelkezik, mély bokaízülettel, csánkkal, jó szögellésekkel. Hátulról nézve a lábak teljesen párhuzamosan állnak.

Egy jól szögelt és erőteljes hátulsó végtag nagyon fontos, csak ez a kombináció adja meg a dinamikus lökést. E nélkül a lökés nélkül a harci kutya nem lenne jó helyzetben, magát nem tudná a ringben jól mozgatni. A hátsó lábaknak is szüksége van erőre, ez teszi lehetővé a kutya "becsapódását" az ellenfelébe [Gordon, 1975]. Mancsok: A mancsnak erősnek és közepes méretűnek kell lennie, jól kipárnázott ujjpárnákkal. Nem lehet felcsontozott macskamancsa. Kívánatos a feszes, kissé kifelé forduló mancs [Gordon, 1975]. Farok: A legjobb a középhosszú, mélyen kezdődő, vékony, mélyen hordott farok. A faroknak nem kell erős görbületet mutatnia. A farok erőteljes, a farok végnek finoman hegyesnek kell lennie. Izgalmi állapotban sem szabad, hogy a hátvonal fölé kunkorodjon. Fontos, hogy az állat csánkjáig érjen. Ha a kutya farka dugóhúzó szerű, akkor a kutya testfelépítése bullos [Gordon, 1975].

Mozgás: A mozgásnak szabadnak és erőteljesnek kell lennie. A lábak elöl és hátul is párhuzamosan mozognak, látható lökő-tolóerővel a hátsó lábakban. Van egy jellegzetes mozgásstílusa. Amelyiknek laza a válla, kifelé álló a könyöke, meredek az elülső szögellése, túlzott a hátulsó szögellése, nem tud ebben a stílusban ilyen erőteljes mozgást produkálni [Gordon, 1975]. Szőrzet: Szőrének simának, rövidnek, közepes keménységűnek, és kellemes tapintásúnak kell lennie. A kutya szőre megmutatja, hogy a kutya jó kondícióban van-e. Ha igen, a szőre sima és szép fényes. A szőr nem szabad, hogy durva, érdes vagy hosszú legyen [Gordon, 1975]. Nagyság és súly: A kívánatos súly a kanoknál 12,7 - 17,25 kg, szukánál 10,9 - 15,4 kg. A marmagasság 35,6 - 40,6 cm. A magasságnak és a súlynak arányosnak kell lennie [Gordon, 1975].

Nagyon ember centrikus, kedves, barátságos fajta, habitusában ideális társasági kutya. A gyerekekkel kifejezetten figyelmes, óvatos. Ugyanakkor nem szabad elfelejtkeznünk viador múltjáról, megfelelő szocializáció hiányában más állatokkal, főleg kutyákkal szemben dominanciát, agressziót mutathat.  Főleg a kan egyedek – mint a legtöbb kan kutya – dominanciára hajlamosak. Ennek ellenére többnyire nem provokálnak lépten-nyomon verekedést. Épp ezért nagyon fontos a korai szocializáció. Csak hozzáértő, következetes gazdiknak javasoljuk, hogy ilyen társat válasszanak maguknak.

Viszonylag nagy mozgásigényű, temperamentumos fajta. A mindennapos mozgás, séta elengedhetetlen számára. Tanítását, szocializációját a lehető legkorábban el kell kezdeni, következetes nevelést igényel. Jól motiválható, nagyon intelligens, könnyen tanítható.

Mivel rövid szőrű fajta, így viszonylag minimális ápolást igényel. A szokásos karom, és fül ápoláson kívül csak a vedlési időszakban kell többet foglalkozni a szőrével.

Az angol kennel club három kötelező egészségügyi szűrést jegyez, melynek megléte feltétele a kutyák tenyésztésbe vonásához: 

• BVA/KC/ISDS szemvizsgálat (HC, PHPV)
• DNS-teszt – HC HSF4
• DNS–teszt – L-2-HGA

Ezeken kívül erősen ajánlott az alom szemszűrése PHPV-re. Mindhárom rendellenesség (L-2-HGA, HC és PHPV) örökletes. 

Hazánkban az angol minta alapján kizárólag az L-2-HGA és HC betegségektől genetikailag mentes kutyák vonhatók tenyésztésbe, szűrésre hazánkban is van lehetőség. A fajtánál is egyre gyakrabban jelentkezik az egyébként rövid orrú, brachycephal fajtákra jellemző (pl. Mopsz, Boston terrier, Francia bulldog, Angol bulldog, stb.) Brachycephal légúti obstrukciós szindróma. A tenyésztők egyre inkább a rövidebb orrú típust preferálják, melynek következtében, tudatos szelekciós tenyésztés során a kutyák koponyahossza egyre rövidül, viszont az orr- és szájüregben található lágyszövetek nem rövidülnek ezzel párhuzamosan. A feltorlódott lágyszövetek elzáródást okozhatnak, így a kutyák légzését nehezítik. Az erőltett légzés fokozott izommunkával jár, ami tovább súlyosbítja a oxigénhiányos állapotot. Az esetek döntő részében a kutyák orrnyílásai szűkebbek, a lágyszájpadlásuk pedig hosszabb és vastagabb, mint normál koponyaalakulású társaik esetében, ami akadályozza légzésüket. A más fajtákra jellemző diszplázia (ED, HD) szerencsére viszonylag ritka. Ennek egyik oka lehet – kis mérete mellett – roppant fejlett és kötött izomzata is.

L-2-hidroxy-glutársav vizelés (L-2-HGA) Az L-2-hidroxi-glutársav vizelés (L-2-Hydroxyglutaric aciduria, röviden L-2-HGA) egy ritka betegség, az idegrendszer anyagcseréjében fellépő (neurometabolikus) zavar. A hidoxi-glutársavnak, mint számos más szerves savnak a vizeletben történő ürülése az anyagcsere veleszületett rendellenességének eredménye. Annak ellenére, hogy a humán orvoslásban már 1980 óta ismerik a betegséget, csak kisfokú előrelépés történt annak genetikai vagy anyagcsere okának megértése irányában. Ezért nem tudják pontosan mi a betegség konkrét oka, de feltehetően az anyagcsere folyamatok egyikének öröklött problémája áll a háttérben. A betegség a központi idegrendszer működésének folyamatos, progresszív állapotromlásával jellemezhető, mely az esetek 50 %-ában epilepsziában és a koponyacsontok aránytalan túlnövekedésében (macrocephalia) nyilvánul meg. A macrocephalia döntően a normálisnál nagyobb agyvelő (megalencephalia) rendellenesség miatt alakul ki, amely gyakran a méhen belüli fejlődés során kialakuló vízfejűség (hydrocephalus) következménye. A betegség során a vizeletben, a vérben és az agyfolyadékban megnő az L-2-hidroxi-glutársav szintje. Az L-2-HGA tünetei a központi idegrendszerben (elsősorban az agyban) – mind kan mind szuka kutyában – alakulnak ki. A bevezető klinikai tünetek első megjelenése 6 hónapos és 1 éves kor között a leggyakoribb (de kivételes esetekben akár 7 éves korig is elhúzódhat). A kutyákban az epilepsziás rohamok egy vagy több klinikai tünete, inkoordinált mozgás (ataxia vagy bizonytalan járás), görcsök, izommerevség vagy izgatottság és megváltozott viselkedés (fokozatos elbutulás, például a fal merev bámulása, asztal alá és sarokba húzódás, engedetlenség, szobatisztaság elfelejtése) utal a betegség jelentkezésére [Carley et al. 2003].

Örökletes szemlencse homály (Hereditary Cataract) – (HC) Mind embernél, mind kutyánál a vakság fő oka a szürkehályog. Az örökletes szürkehályog (Hereditary Cataract röviden HC) a szemlencse állományának vagy tokjának, esetleg mindkettőnek a részleges vagy teljes elhomályosodása illetve átlátszatlanná válása. A látás gyengülését illetve idővel teljes elvesztését okozza. Körülbelül 100 kutyafajtát érint a betegség, ennek ellenére keveset tudunk a betegség genetikájáról, máig egyetlen gént - a HSF4-et – hozták összefüggésbe kutyáknál a betegség kialakulásával. Ennél a fajtánál 1970 óta ismert a rendellenesség [Mellersh et al. 2006, 2009].

Kezdeti üvegtest állandósult megnagyobbodása (PHPV) A szem kezdeti üvegtestjének állandósult megnagyobbodása (Persistent hyperplastic primary vitreus – PHPV) egy veleszületett szemészeti rendellenesség. Lehet egyedüli betegség vagy kapcsolódhat más szemészeti rendellenességhez is. A legtöbb esetben eseti jellegű, de ismert öröklött autoszomális domináns vagy recesszív tulajdonság. Öröklött formája több kutyafajtában és macskafajtában is előfordul. Az 1970-es évek végéig a szakirodalom csak szórványosan tesz említést a betegség előfordulásáról állatokban, köztük kutyákban. Az első esetet kutyában angol agár fajtában írták le [Shastry, 2009].

A legfontosabb, hogy kizárólag megbízható tenyésztőtől vásároljanak ismert felmenőkkel, törzskönyvvel rendelkező kiskutyát.  Fontos a szülők kötelező egészségügyi szűréseinek megléte, ezek nélkül nem is lehet tenyésztésbe vonni őket. Olyan tenyésztőt válasszanak, ahol megvan a kölcsönös szimpátia. Egy lelkiismeretes tenyésztő egy életen át végigkíséri a tőle származó kutyák sorsát, bármikor szívesen válaszol a felmerülő kérdésekre. A hazai tenyésztők elérhetősége a Pannon Terrier Egyesület weblapján megtalálhatók. Kizárólag oltott, féreghajtott, chippezett, törzskönyves kis kutyát vegyünk.

Kaiser Szabina vagyok, az Asterion’s Shine kennel tulajdonosa. 2007-ben ismerkedtem meg a fajtával, akkor vásároltam az első staffordshire bull terrieremet, azóta is lenyűgöz ez a csodálatos fajta.