Törpe pinscher

Nem minden fajtatörténet mond feltétlenül igazat, mikor az adott fajtát az ősi vagy nagyon régi jelzővel illeti, hiszen sok esetben csupán az ember kénye-kedve alakította ki egy adott fajta küllemét alig röpke száz év vagy még rövidebb idő alatt. A Törpe pinscher esetében, mint lehetséges ős, felmerül az ún. tőzegkutya neve, mely időszámításunk előtt 3000 és 2000 között élt. 1854-ben a Jurahegység talajvízszintje drasztikusan csökkent, s ennek köszönhetően a szabaddá vált tőzegrétegekben igen fontos leletekre bukkantak a régészek. A tudósok az itt talált kutyákat Canis familiaris pallustris, azaz tőzegkutya névvel illették. Ezeknek a leleteknek a révén bizonyossá vált, hogy a mai Svájc, Ausztria és Németország területén rengeteg kb. 50 cm marmagasságú kutya élt. Theodor Studer (1845–1922) mélyreható vizsgálatokat végzett a tőzegkutya tárgyában, s más tudósokkal egyetemben létrehozta az Albert Heim alapítványt, mely számos kutya-lelet tulajdonosaként napjainkban is tovább kutatja kutyafajtáink történetét. A kutyakoponyákat tanulmányozó szakemberek arra az eredményre jutottak, hogy i.e. 3000 és 2000 között, újabb evolúciós lépésként, egyértelműen három koponyatípus alakult ki, s az egyik pontosan megfelel a mai schnauzer illetve pincser koponyájának.

Emil Hauck professzor is régi fajtának tartja, szerinte ez a rövidszőrű, vaskos testű kutya már az őskorban elterjedt egész Európában, tömegesen főleg Közép-Európában, jobbára a dél-német térségben és Ausztria területén. Persze falusi fajta révén sokáig nem sokat törődtek ezekkel a kb. 5–10 kilós kutyákkal. H.G. Reichenbach megemlíti ugyan, mint fajtát 1836-ban megjelent, „Der Hund in seinen Haupt- und Nebenracen” c. művében, mint karcsú és minden porcikájában részarányos testalkatú ebet, melynek füle keskeny és tőből feláll, eredeti színe pedig őz barna vagy koromfekete, de a szerző szerint a fajta nemrégiben alakult csak ki, s valószínűleg Angliából ered.

A könyvében látható kép is inkább egy fekete-cser terriert ábrázol. Kortársa, Götz is ezt a nézetet vallja, tehát a XIX. század elején lépten-nyomon összetévesztették a fajtát az angol fekete-cser terrierrel. Az 1870-es években, az európai országokban megalakultak a nemzeti ebtenyésztő egyesületek. Ekkor ezek a kutyák a dél-német tanyákról, parasztudvarokról olyan tenyésztők kezébe kerültek, akik kialakították a modern, tiszta fajta alapjait.

E kezdeti időszak legismertebb tenyésztői voltak: Buger és Essig Leonbergből, Max Hartenstein Plauenből, Schilbald Greizbol, Gotter Siegel Stuttgartból. 1876-ban Dr Leopold Joseph Fitzinger „Der Hund und seine Rassen” című könyvében a pincserek minden fajtájának leírása megtalálható. 1879. július 17-én a „Kutya” c. német lapban egy levél jelent meg R. v. Schmiedeberg tollából, melyben elmeséli, hogy egy hannoveri kiállításon, miközben a ringben Zwergpinscher néven szereplő, ámde teljesen eltérő színű és szőrminőségű kutyákat nézegette, egy brit riporter nekiszegezte a kérdést, hogy tulajdonképpen mi is az a Zwergpinscher? Schmiedeberg e kérdéssel konfrontálódva úgy érezte, valamit tennie kell e nemzeti fajta ügyében. 1884-ben, mikor még a német fajtanemesítő egyesület sem ismerte el önálló fajtaként, megírta az első standardet, a rövid- és drótszőrű variációról egyaránt. Az 1895-ben létrejött fajta klub ezt a fajtaleírást fogadta el hivatalosként megalakulásakor. Az 1902-ben megnyitott első törzskönyvben – ekkor már a drótszőrű pincser schnauzernek nevezték –, 8 sima és 83 törpe szerepelt. Az 1906-ban „Kartell für das Deutsche Hundewesen” néven újjászerveződött német fajtanemesítő egyesület a PSK-t nyilvánította a fajtában kizárólagosan illetékes szervezetnek.

 A ma is létező két méretváltozata közül már az 1900-as években is a törpe volt a népszerűbb, a „normál” méretű típus egy időben szinte a kihalás szélén állt. Szerencsére akadt egy ember, Werner Jung, a PSK tenyészfő felügyelője, aki felkarolta a fajtát. Ekkortájt azonban a fajtaazonos tenyésztésből származó egyedek már 9–13 éves veteránok voltak. Jung öt, tenyésztésre alkalmas kutyát választott ki, de ezek közül is 3 túl méretes törpe volt. 14 alommal azonban rövid időn belül 60 fős állományt hozott létre. A törpe a századfordulón már igen népszerű volt és 1925-ben a törzskönyvezés 1.300 egyedet tartott számon.

Elegáns kvadratikus testfelépítése a sima rövid szőr által kiválóan látható. A testhossza a marmagasságával legyen arányos, hogy kvadratikusnak tűnjék. A fej teljes hossza (az orrhegytől a fejbúbig) megegyezik a hát hosszának (martól a faroktőig) a felével. Régen jellegzetesség volt a fül és farok vágás, de ez hazánkban 2012. január 1-től tilos az állatvédelmi törvény szerint. A fajta standard is az eredeti állapotot követeli meg a 2007-es módosítás óta. Súly: 4-6 kb, marmagasság: 25-30 cm. Szín: Egyszínű: Őz-vörös, vörös-barnától a sötétvörös-barnáig. Fekete-cser: Lakk fekete, vörös illetve Barna jegyekkel. Törekedni kell a lehetőleg sötét, érett, élesen elhatárolt jegyekre. A jegyek elosztása: a szemek fölött, a nyak alsó oldalán, a mellső lábközépen, a hátulsó lábak belső oldalán és a faroktő alatt. Két szabályos, egymástól jól elhatárolt háromszög alakú jegy a mellen. Rövid és sűrű, feszesen simuló és fényes, szőrtelen területek nélkül.

Kicsi mérete ellenére ő nagynak hiszi magát, ezt fontos mindig szem előtt tartani nagyobb kutyák társaságában! Kis testben nagy lélek. Mindenre figyelnek, mindent jeleznek. Szeretnek a középpontban lenni. Ha egyedüli kutya egy jó kapcsolatban mindent megtesz azért, hogy a gazdája kedvében járjon. Ha többen vannak, akkor már előjön a falkaszellem és a másik kutya válik fontosabbá számára szinte mindig. Szükséges számára a következetes nevelés, mint egy nagy kutyával úgy kell vele is bánni. Méretéhez képest nagy a mozgásigénye, ami különböző kutyás sportokkal is levezethető. Többen agilityznek, kiképzésre járnak, teljesítették a HDR-t is tulajdonosaikkal.

Játékos és nagyon okos fajta. Sokszor túl okosak is, mert pontosan tudják kinél meddig lehet elmenni, kinél mit szabad. Nagyon fontos kölyök kortól kezdve a határozott, következetes nevelés. Ennek hiányában könnyen a gazdi fejére nőnek. Különleges igényeik nincsenek, de igénylik a társaságot. Rövid szőrük miatt télen, hideg időben mindenképpen szükséges számukra a fűtött hely. Legjobb ha szabad ki-be járásra van lehetőségük.

Rövid szőre miatt nem igényel különleges ápolást. Fürdetése szükség szerint, ha nagyon koszos lesz. A gyakori fürdetés kiszárítja a bőrét, szőrét. A kisebb szennyeződések eltávolítására elég a nedves törlőkendő vagy ruha. Szükség szerint kell elvégezni a karomvágást, fültisztítást.

Alapvetően egy egészséges fajta. Két betegség van ami viszonylag gyakoribb náluk: A térdkalács ficam (patella luxation) lehet örökletes és szerzett is. Felnevelésnél a megfelelő táplálás is fontos a csontok, ízületek helyes fejlődéséhez, illetve figyelni kell a sérülések megelőzésére. Klinikai vizsgálattal lehetséges a szűrése, ami jelenleg nem kötelező a tenyésztéshez. A másik a szem betegségei közül a Progressive Retina Atrophy ( PRA). Recesszív sok génes öröklődésű betegség, amely bármely életszakaszban kialakulhat és a végén vakságot okoz. A fajtás specifikus genetikai szűrés egyenlőre nincs, klinikai szűrése lehetséges, de ezt más fajtáknál a genetikai szűrés mellett is ajánlják, mert nem 100%-os. Ritkán előfordulhat a szürkehályog (cataracta) ami szintén lehet örökletes és szerzett is, klinikai vizsgálattal lehetséges a szűrése. Kölyökkorban fordulnak elő elsősorban bőrbetegségek: atkásodás, gombásodás, ami megfelelő táplálással, tartással megelőzhető. Minden esetben fontos, hogy egészséges, betegség tüneteit nem mutató egyedek kerüljenek csak tenyésztésbe.

Vásárlás, örökbe fogadás előtt fontos tudni, hogy nem egy öleb, hanem határozott, karakán jellem. A törzskönyves kutya drágább, de a tenyésztéshez szükséges szűrések, minősítések miatt egészségesebbek lehetnek. Csak törzskönyvvel igazolható a kutya származása, amivel garanciát is vállal erre a tenyésztő.
2012-től vezették be a törzskönyvezett kutyák chipezését és onnantól jelentősen csökkent a regisztrált kölykök száma. Azóta az utódaik származását nem lehet követni, hogy mennyire keverték esetleg más fajtákkal vagy milyen rokonságban állnak egy kölyök szülei. Fontos figyelni a szülőket. Ha őket nem hajlandó megmutatni valaki vagy kizárólag az otthonán kívül hajlandó csak átadni a kölyköt az már gyanúra ad okot a fajtatisztaság és egészség tekintetében. Sok párosítás születik keresztezésekből vagy nem fajtatiszta szülőktől, ezért is jó együtt látni az almot, mert akkor egyből látható, ha van „kakukk tojás”. Amit mi is gyakran látunk hirdetésekben fényképeken is: a szőr minősége, szín hibák (csak az elfogadott két szín tenyésztését engedi az FCI standard, mert a többi színnél gyakoribbak voltak a betegségek), fej formája és a fej és test, végtagok arányai.

Szemenyei Csabáné Icu vagyok (Bácskautcai kennel) a fajtát férjem ( Szemenyei Csaba) révén ismertem meg közelebbről 1998 őszén. Ő tavasszal vásárolt 5 felnőtt kutyust, mert gazdájuk elhunyt és a férje új otthont keresett nekik. Együtt kezdtünk kiállításokra járni, felkészíteni őket és már örök szerelem marad a fajta, mert a kicsi méretük ellenére ők igazi kutyák. Nagyon okosak, szélhámosak, mindig kitalálnak valamit, de igazán nem lehet megharagudni rájuk, mert pontosan tudják meddig mehetnek el, mikor kell bűnbánó képet vágni és hízelegni a gazdinak. Emellett nagy színészek is! Cili mamánk sok évvel ezelőtt a tényleges fialása előtt egy héttel eljátszotta, hogy neki fájásai vannak, de annyira tökéletesen, hogy átvert minket. Egész nap őt lestük, vele voltunk. Kellett neki egy kis extra kényeztetés. Számtalan felejthetetlen történetünk van kutyusainkról például mikor megvásároltuk a házunkat előtte az udvarban még szegélyként virág volt ültetve. Filip és Pötykő akkor volt fiatal és Filip egy lerágott virágszálat vitt a szájában Pötykőnek ajándékba. Egy másik alkalommal éppen vendégségbe indultunk volna, de a fiatalok az udvarban annyira mentek a farakás alá, ugattak, hogy úgy nem akartuk otthon hagyni őket. Átöltözés helyett gally pakolás lett. Csapatban ügyesen kiugrasztották a pockot és el is kapták mihelyst hozzá fértek.

Az anyag összeállításában segítő tenyésztők, az Arco Iris Hungary tenyésztői Ujj Márti és édesanyja, Ujj Mihályné Sós Erzsébet.

Ujj Márti: Nagymamámnak az első kutyája egy pincser volt, így mondhatom, hogy ő volt az aki ezt az egész fajta imádatot megalapozta Nekünk, mára már évek óta lelkiismeretes tenyésztéssel foglalkozunk. Már el sem tudjuk képzelni az életet nélkülük!