Vörös-fehér ír szetter

Eredetét kutatva évszázadokat kell visszamennünk az időben. Pontosan nem lehet meghatározni, hogy mint önálló fajta mikor keletkezett, ámbár vannak utalások bizonyos “Angliában kialakult, fehér alapon vörös foltos spániel”-re a XIV. századból. Úgy tűnik, hogy a “spániel” nevet különféle vadászkutyák leírására alkalmazták, nem önálló fajtanévként. A XVI. századtól már sok kéziratban említenek vadjelzésre használt kutyákat (setting dogs – innen ered a fajta neve is), a XVII. században pedig már számos festményen is megjelennek a vörös-fehér ír szetterre emlékeztető kutyák. A XVIII. század közepére a szetterek a vidéki vadászemberek fontos és megbecsült társai lettek. Ezeknek a kutyáknak a színe a szinte teljesen vöröstől a vörös-fehér foltoson át a csaknem teljesen fehérig változott. Ez a fajta “ír szetter” tekinthető a mai vörös és Vörös-fehér ír szetter közvetlen ősének.

Az 1850-es évekig az egyszínű vörös egyed nagyon ritka volt. A fajta őseit valószínűleg Spanyol vadászok hozták magukkal Írországba még a 16. században. Ezek a spániel jellegű kutyák ezután ír fajtákkal kereszteződtek. A fajta kialakulása valószínűleg a XVIII. század elejére nyúlik vissza, nagy valószínűséggel ekkorra már tudatos keresztezése folyt az ír vízi spánielnek, springer spánielnek, valamint pointernek egy új vadászkutya fajta kialakításáért, ekkor az Írszetter kizárólag vörös-fehér színben tenyésztették. Később Gordon szettereket is bevontak a tenyésztésbe, ami időnként fekete jegyekkel születő kölykökhöz vezetett. Ekkor kezdett fordulni a kocka: a tenyésztők egyre inkább a vörös szín rögzítésére törekedtek, a vörös-fehér példányok lassan háttérbe szorultak. Sok éven át csak a fajta néhány megszállott írországi rajongója mentette meg a vörös-fehér egyedeket a teljes kihalástól.

Közülük is említést érdemel Noble Huston tiszteletes és a Cuddy házaspár, akiknek nagyon sokat köszönhetnek a fajta mai tenyésztői. Az 1900-as évek első felében vörös egyedekkel történt keresztezések által nyerte el a fajta mai formáját, ám Írországon kívül gyakorlatilag ismeretlen volt, még a szomszédos Angliában is. Houston tiszteletes kutyák iránti elkötelezettsége fél évszázadot ölelt fel. “Eldron” kennelében született kutyái a legtöbb mai vörös-fehér felmenői között megtalálhatók. A tiszteletes minden szempontból egyéniség volt: gyakran látták motorozni a vidéken, egy mancsaival a gazdája vállába kapaszkodó kutyával a háta mögött. Kutyái arról voltak híresek, hogy nemcsak megkeresték és jelezték, de apportírozták is a vadat, mint a legjobb retrieverek. A 40-es években a már idősödő tiszteletes munkáját a Cuddy házaspár folytatta “Knockalla” kennelében.
1944-ben megalakult az Irish Red and White Setter Society, amely fő feladatául tűzte ki a munkaképesség megőrzését, minden lehetséges módon. A Cuddy házaspár az 50-es és 60-as években is folytatta a tenyésztői munkáját, valószínű, hogy ebben az időszakban az egyetlen tenyésztők voltak, akik kizárólag vörös-fehér színben tenyésztették ezeket a kutyákat és a született utódokat törzskönyveztették is. 1977-ben Mrs. Cuddy-nál született egy alom, amelyben volt egy tökéletes mintázatú kan kölyök (érdekesség, hogy az alom apja vörös volt). Ez a kutya, Harlequin of Knockalla, később igen nagy befolyással volt a fajtára és neki köszönhető, hogy Angliában is a figyelem középpontjába került. 1980-ban tulajdonosa, Alan Gormley benevezte Harlequin-t a Cruft’s-ra, mivel írországi eredményeivel megszerezte a kvalifikációt. A fajta azonban Angliában nem létezett, így színét figyelmen kívül hagyva Harlequin-t a több mint 200 benevezett vörös példány közé sorolták. A többi már legenda: helyezést ugyan nem ért el, de magára irányította néhány lelkes tenyésztő figyelmét, akik célul tűzték ki a fajta angliai elterjesztését. Céltudatos munkával, írországi importokkal, és az akkor még mindig megengedett vörös keresztezésekkel sikerült a fajtát meghonosítani Angliában. Bár létszáma napjainkban is jelentősen kisebb, mint a világon mindenhol népszerű vörösöké, egyre nagyobb rajongótábora által biztosítottnak látszik a fajta jövője. Az angol Kennel Club 1980-ban ismerte el. A fajtát gondozó brit Irish Red and White Setter Club 1984-ben alakult. Utolsóként, 1987. júniusában az FCI fogadta el Tel Aviv-i közgyűlésén hivatalosan is ezt a fajtát.

Általános megjelenés: Gyönyörű megjelenésű, mindenhol megcsodálják. Erős és erőteljes, nehézség nélkül, inkább atletikus, mint finom, de járása kecses. Fej és koponya: A fej a testtel arányosan széles, kifejezett stoppal. A koponya boltozatos, a vörös egyedek tarkóbúbja nélkül, meglehetősen négyzetes, száraz ajkak. Szemek: Mogyorószín vagy sötétbarna, kerek, enyhén kiemelkedő, de nem kidülledő, a kötőhártya nem látható. Fülek: A szem vonalában, hátul tűzöttek, a fejhez simulók. Száj: Erőteljes állkapocs, tökéletes, szabályos ollós harapással, a felső fogsor szorosan átfedi az alsó fogsort és négyzetesen helyezkedik el az állkapocshoz képest. Nyak: Mérsékelten hosszú, nagyon izmos, de nem túl vaskos, enyhén ívelt, lebernyegektől mentes. Elülső testrész: Jól hátra nyúló vállak. Szabadon mozgó könyökök, mely sem kifelé, sem befelé nem fordulnak. Erős, ovális csontozatú, jól izmolt, enyhe dőlésű elülső lábak. Test: Erős és izmos, mély mellkas, dongás bordázat. A hát és a hátulsó rész nagyon izmos és erőteljes. Erős csontozat jól felépített izomzattal. Hátulsó testrész: Széles és erőteljes. A láb a csípőtől a csánkig hosszú és izmos, a csánk rövid és erős. A térd ízületei hajlottak, csánkok jól leereszkednek, sem kifelé sem befelé nem fordulnak. Mancsok: Szorosan zártak, a lábujjak között jól szőrözöttek. Farok: A tövénél erős, a vége felé elvékonyodó, nem ér a csánk alá. Jól szőrözött, a hát vonalában vagy alatta hordott. Élénk farokmozgás. Szőrzet: Finom textúrájú, kifejezett zászlókkal. Hosszú és selymes szőrzet borítja a mellső és hátulsó végtagok hátulsó oldalát, valamint a fülek külső oldalát. Arányos mennyiségű szőrzet borítja a lágyékrészt, ami a mellkas és a nyak felé folytatódik és ott szegélyt képez. A szőrzet alapvetően egyenes, sima és nem túlságosan dús. A farokszőrzet mértékletesen dús. A fejet, a lábak elülső részét és a test többi részét rövid és sima szőrzet borítja. Enyhe hullámosság megengedett, de göndör sohasem lehet. Szín: Egyöntetűen, világos kétszínű, tehát az alapszín gyöngy fehér, jól elhatárolható vörös foltokkal. Nem lehetnek áttört vörös foltok; mindkét szín maximális intenzitással és világítóerővel emelkedjen ki. Az arcorri részen, a mancsokon, a mellső lábszáron a könyökig, a hátásó lábon a csánkig pettyezettség vagy spricceltség megengedett, azonban a deres mintázat nem elfogadott. Nagyság: Az ideális marmagasság kanoknál 62-66 cm (kb. 25-28 kg), szukáknál 57-61 cm (kb. 23-26 kg). Hibák: Bármely eltérés a fentiektől hibának tekintendő és a súlyossága, amellyel elbírálásra kerül legyen pontosan arányos a hiba fokával. Megjegyzés: Hímnek, két, láthatóan normális heréje kell, hogy legyen, amelyek teljesen leereszkedtek a herezacskóba.

Igen barátságos, szelíd és értelmes fajta. Kiegyensúlyozott, eleven és mozgékony, kiváló a szaglása. Nagyon ragaszkodik a gazdájához és a családjához, velük szemben kedves és készséges. Ritkán ugat, de ha valami nincs rendben, biztosan hallatja a hangját. Ez a fajta jól kijön a többi kutyával, s megfelelő szocializáció esetén a macskákkal és egyéb háziállatokkal való együttélése sem okozhat gondokat. A gyerekekkel nagyon barátságosan viselkedik és ugyanez jellemző az összes többi emberrel való kapcsolatára is. Ha valami nincs rendjén azt ugatással jelzi, de a beavatkozást a gazdájára bízza.

Nagyon intelligens, kiváló munkakészségű. Rendszerint eléggé könnyen tanítható eb, mivel értelmes, készséges és szeret a gazdája kedvében járni. Büntetés alkalmazására általában nincs szükség, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene határozottan és egyértelműen bánni vele. A nevelés legyen vidám, következetes és világos. Ez a kutya nem szereti az olyan foglalkozásokat, ahol állandóan ugyanazt ismételgetik: nagyon szereti a változatosságot. Igazi munkakutya, amely akár órákon át is képes egyhuzamban dolgozni. Szeret a természetben lenni, és az időjárás viszontagságaival tökéletesen ellenálló. Nagyon hálás, ha a szabadban póráz nélkül sétáltatják. Ilyenkor azonban nem szabad megfeledkezni róla, hogy ez a fajta hajlamos az érzékeny orra által közvetített szagok nyomába eredni. A problémák elkerülése érdekében már egészen kicsi korától kezdve rá kell szoktatni arra, hogy hívásra visszatérjen a gazdájához. Kiváló családi kutya, csak gondoskodni kell mozgásigényéről. A legjobban a sportos életmódú családban érzi magát. Vérmérséklet: A külső szemlélő számára is láthatóan szeretetre méltó és barátságos magatartás mögött határozottság, bátorság és energikusság húzódik. Vidám, jó természetű. Mozgás: Hosszan elnyúló, szabad lépésű, erőlködés nélküli és lendületes.

E kutya szőrzete kevés ápolást igényel, általában bőven elég hetente egyszer átkefélni egy fémsörtéjű kefével. Időnként le kell nyírni a fül lebenye alatti szőrt, mivel így megakadályozható, hogy a hallójárat - megfelelő szellőzés híján - begyulladjon. A karmait röviden kell tartani, és a talppárnák közti szőröket is rendszeresen le kell vágni.

Alapvetően egészséges fajta, a legfontosabb egészségügyi problémákra szűrővizsgálatok sora áll rendelkezésre. A fajtát érintő legfontosabb betegségek: PRA (progresszív retinasorvadás), CLAD (immunrendszer betegsége), von Willebrandt kór (vérzékenység); ezek mindegyike genetikai teszttel szűrhető. A sok más fajtában is jelen lévő HD ( csípőízületi diszplázia) a többi szetter fajtánál kevésbé érintett és röntgennel szűrhető.

Mivel kevés egyed él világszerte, fontos, hogy csak megbízható tenyésztőtől vásároljunk kutyát, mivel az alacsony egyedszám miatt nagy a veszélye a közeli rokonságban állók pároztatásának. Alaposan figyeljük meg a szülők küllemét, mert fajtán belül is igen nagy küllemi eltérések lehetnek. Egy kimagasló egyed, mind show vonalon, mind munkavonalon tud eredményeket felmutatni.

Connemara Lovehunter Kennel, Budapest, Vörös-fehér ír szetter – szerelem első látásra. A fajta megismertetése, a legkiválóbb vonal átörökítése és a nem túl gyors elterjesztése, népszerűsítése a cél, hogy a fajta ezután is kiváló adottságú, ritkaságszámba menő csoda lehessen, ugyanakkor biztonsággal fent maradjon.