Amerikai akita

Az akiták eredetileg (az 1600-as években) vadászkutyák voltak, de sajnos Japán is elérte a kutyaviadalok rossz szokása és az ősi kutyáikat erősebb testalkatú fajtákkal kezdték keresztezni, a viadalokon elérhető nagyobb győzelem reményében. Ezáltal  az eredetileg spicc jellegű kutya inkább erősebb masztiff típusúvá vált. A fajta megmentése érdekében 1931-ben nemzeti kinccsé nyilvánították (a japán-eredeti típust) és nem is engedték az országból kivinni azt.

Ennek ellenére 1937-ben az amerikai Helen Keller hivatalosan kapott ajándékba két akitát és ők lettek az első egyedek az Egyesült Államokban, ebből az "újjászületett" kutyafajtából (erősebb masztiff típus). A következő fontos állomás a II. világháború volt, ami egyrészt rendkívül sok japán akita pusztulását hozta, másrészt egyre több amerikai ismerte meg ezt a fajtát és vitte haza magának a háború után. Az amerikaikra az USA-ban már természetesen nem vonatkoztak a japán előírások, így a fajta ismét komoly átalakuláson ment át. Erősebb, masszívabb, nagyobb lett, japán elődjéhez képest. A színek és minták is elfogadottá váltak (pl. a fekete maszk).

Megszületett az Amerikai akita kutya, melyet akkor még hivatalosan nem ismert el senki sem külön fajtaként. A japánoknak viszont - érthető módon - egyre kényelmetlenebbé vált, hogy az ő nemzeti kutyájuk egy változata ennyire népszerű lett, ezért 1998-ban kettéválasztották a két fajtát. A japán típus maradt az akita (inu), míg az amerikai típust "Nagy japán kutyának" nevezték el és nem sokkal később hivatalosan is elismert fajta lett. Az amerikai fajta klubot (Akita Club of America, ACA) 1956-ban alapították. Az Amerikai Ebtenyésztők Egyesülete (American Kennel Club, AKC) 1972. októberében ismerte el hivatalosan a fajtát, vette fel a tenyészpéldányok listáját és kezdte el megszervezni a tenyésztőknek oly fontos megjelenési és megmérettetési lehetőség, a kiállítások egész sorát. Az AKC és japán megfelelője, a JKC (Japanese Kennel Club), ebben az időben még nem rendelkezett kétoldalú egyezményekkel egymás pedigré-rendszerének elismerésével kapcsolatban, így nem nyílt lehetőség arra, hogy japán vérvonallal frissítsék az amerikai állományt. Ennek következtében az amerikai és japán egyedek között jelentős eltérések alakultak ki. Ősi otthonuktól elzárva tulajdonképpen egyedi, csak az Egyesült Államokra jellemző fajtává alakultak.

A két fajta sok mindenben hasonlít, de azért vannak különbségek is. A legszembetűnőbb, hogy náluk megengedett a fekete maszk és a sokkal sötétebb színek. A különböző színcsoportok bármelyike kombinálható, nincsenek színcsoportbeli megkötések. Színek lehetnek: Fehér, vörös –fekete maszk. Vörös-fekete-fehér (az egyik leggyakoribb), krém–fekete maszk, fekete kontúrok, sötét csíkos, vörös-csíkos, szürke-fehér, fekete–szürke–vörös, fekete-fehér(szintén gyakori) és teljesen fekete, illetve ezen színkombinációk bármelyike. A testfelépítése erőteljes, zömök, arányos testalkatú kutya. Kemény csontozat és jól fejlett izomzat jellemzik. A széles, egyik sarkán lecsapott háromszögre emlékeztető fej, mély, erős fang, a viszonylag kis méretű szemek, rövid csánk, a nyak meghosszabbított vonalát követő, előre mutató, felálló kis fülek jellemzőek a fajtára. A marmagasság és a testhosszúság aránya 9:10 a kanok, illetve 9:11 a szukák esetében. A mellkas szélessége a marmagasság fele. Az orrhegytől a stopig, illetve a stoptól a tarkóbúbig mért távolság aránya 2:3.

Ez a fajta nem való mindenkinek! Kis mackó kinézete miatt, könnyen szerelembe eshetünk vele, ám meglepődve tapasztalhatjuk , hogy a „cuki„ külső, egy erőteljes, határozott, makacs természetet takar. Tapasztalatlan gazdiknak nem ajánlott, első kutyaként. Kimondottan azoknak ajánlott akik átmenetet keresnek a munkakutya és a családi kedvenc „kanapé„ kutyák között. Rendkívül jó házőrzők és könnyen tanítható, motiválható fajta. Idegenekkel a gazda jelenlétében visszafogottak, inkább kimértek, de nem agresszívak. A gazda nélkül ne próbáljunk belépni a területére!! Egy gazdás, de a családtagokat feltétel nélkül elfogadja. Nevelése határozottságot és következetességet igényel. A nem megfelelően, nem körültekintően nevelt kutya könnyen veszélyessé válhat, a hozzá nem értők kezében. A tévhitekkel ellentétben, falkában is tökéletesen tartható. Vadászösztöne miatt, csak olyan helyre ajánljuk ahol nem fordulnak elő háztáji állatok. Ha együtt élsz egy ilyen kutyával, saját személyi testőrrel élsz és mindig biztonságban tudhatod magad és a családodat!

Rendkívül intelligens fajta, könnyen tanítható, motiválható. Akár terápiás kutyaként is alkalmazható, az északi országokban, beteg gyerekek mellet használjak terápiás kutyaként. Intelligenciája miatt, különösen fontos hogy a gazdával minőségi időt tudjon együtt tölteni és ez ne szimplán egy egyszerű séta legyen. A minőségi időtöltés, a szellemi kapacitásának a lekötésére irányuljon elsősorban. (Feladatok tanítása, kutyasuliban tanult gyakorlatok ismétlése, stb) Fontos a számára, hogy mindenképp töltsön a gazdival „ én időt „. Ebben az időben, csak a szeretett kisállatunk és MI legyünk ott. Gazdi jelenlétén kívül, a napja nagy részét pihenéssel tölti, csak akkor „dolgozik „ mikor a gazda is ott van. Egy jól nevelt akitánál eszre sem vesszük, hogy kutya van a háznál, igazán egyszerű és könnyű vele együtt élni. Munkakutyaként, csak olyannak ajánlott, aki képes kezelni a fajtát és van munkakutyás tapasztalata. Egy rosszul kiképzett Akita Fegyverré válhat! A kölykök felneveléséhez feltétlenül szükséges a megfelelő prémium minőségű száraztáp illetve a csontozat és ízületek védelme. Kölyök korban rendkívül aktív életet élnek, rengeteg mozgás igénnyel, játékokkal és jutalom falattal bármit elérhetünk nálunk. Hajlamosak az elhízásra, ezért mindenképp visszafogottan kell etetni őket, mindig az energia igényüknek és életkoruknak megfelelően. A megfelelően szép szőrzet és a vedlési időszak könnyebb átvészelésére érdemes kúra szerűen szőr-bőr kondicionáló terméket adni szájon át. A megfelelő helyről vásárolt kölyökkel, nemcsak egy kutyát, hanem egy új családot is kapunk. A tenyésztők, figyelemmel kísérik a kölykök életét, mindennapjait. Bátran fordulhatunk hozzájuk tanácsért, segítségért. A valódi tenyésztő számára a kölyök jóléte és boldogsága a legfontosabb, és nem a profit. A tenyésztők beengednek minket otthonukba, megmutatják új családtagunk hol és hogyan élt, elmondják a "használati utasítást„ hogy a lehető legzökkenőmentesebben teljenek az együtt töltött napjaink. Ez a fajta elsősorban kinti, udvari kutya. Nem tipikus kanapé és lakás kutya, ha arra vágyunk akkor inkább a társasági kutyák irányában keresgéljünk. Nyáron mindenképpen biztosítsunk neki hűvösebb (akár légkondicionált helyet) a hőguta elkerülése érdekében. Igazi énje télen mutatkozik meg. Imádják a havat, a hideget. Hó esésben akár a szabad ég alatt is képesek aludni, reggelre pedig a kutyánk helyén egy nagy halom havat találunk.

Mint minden nagytestű kutyafajta, ők is hajlamosak a gyomorcsavarodásra. Célszerű 2 x etetni és az etetés után legalább 1-2 órát zárt helyen hagyni pihenni. Szerencsések vagyunk a fajtával, mivel viszonylag fiatalnak számít, ezáltal még mentesül a genetikai betegségektől, csekély mértében fordul elő csupán. A tenyésztők általában csípő– és könyök ízületi diszpláziára szűrik az egyedeket, illetve egyre jobban elterjedtek, a szív és szemészeti szűrések is. Szemészeti szűréseknél a progresszív retina sorvadásra szűrik elsősorban, ez az egyedek 5%-nál fordul elő.

Szőrzete sűrű, puha, dús, a fedőszőrzetnél rövidebb aljszőrzet. Durva tapintású, egyenes, a testtől kissé elálló fedőszőrzet. A fejen, lábszárakon és a fülön rövidebb szőrszálak. A test többi részéhez képest hosszabb, öt centiméteres szőrszálak találhatók a mar és a far tájékán. A farokrészt még ennél is hosszabb, sűrű, tömött bunda borítja. A fedő- és az aljszőrzet színe nem minden esetben egyezik meg egymással. Szőrzet könnyen kezelhető, otthon is könnyen  tisztán tartható. Erőteljes szőrzete miatt javasolt hetente 1 alkalommal átfésülni és legalább a havonta egyszer teljes kozmetikai kezelésben részesíteni. Vedlési időszakban akár naponta is érdemes fésülni illetve 2 hetente fürdetni.

Megbízható helyről vegyünk kölyköt és alaposan gondoljuk végig, hogy tudunk-e elég időt szánni a kutyánkra, hogy minőségi időt töltsünk el vele. Figyeljünk a kölykök mentális stabilitására (ne legyen se félős, se agresszív). Gondoljuk végig, hogy minden élethelyzetben tudjuk–e vállalni az általunk választott kutyát. Méretei miatt, az esetleges orvosi kezelések is jelentősen többe kerülnek egy kisebb kutyáénál.

Csóka Béla vagyok a REVINGTON’S kennel tulajdonosa. A fajta iránti szerelem a 2000-es évek elején kezdődött, de csak 2006-ban vettük meg életünk első akita szukáját, Urasághegyi Fédrát, aki egyben a kennel alapító szukája is lett. 2 évvel később, még 2 fantasztikus magyar tenyésztésű kutya boldog gazdái lettünk Cherokee dragon Missty és Woorlock Woodo „Dallas„ személyében. Missy és Dallas jóvoltából belekóstoltunk a kiállítások magával ragadó világába aminek a mai napig aktív részesei vagyunk. Kutyáinknak köszönhetően bejártuk egész Európát és fantasztikus élményeket és barátokat szereztünk. A külföldi barátságoknak – kapcsolatoknak köszönhetően folyamatosan próbáljuk frissíteni a vérvonalainkat és újabb kutyákat behozni az országba figyelve, hogy elkerüljük a szoros rokontenyésztést és az egészségügyi problémákat. A két legfontosabb irányelv amit követünk: szeretnénk MENTÁLISAN STABIL és HOSSZÚ ÉLETŰ társakat tenyészteni ezen két tulajdonság rögzítése számunkra fontosabb, mint a küllemi szépség. Kennelünkben ritkán vannak kölykök. Van mikor 2-3 évig is várunk, mire minden feltételnek megfelelő egyedet találunk. Célunk a minőségi, mentálisan stabil  kutyák honosítása Magyarországon.