Komondor

A Komondor a magyarság legősibb pásztorkutyája. Az első írásos emlékek már az 1400-as években megemlítenek egy gubancos szőrű nagy testű kutyát, aki méltóságával, magabiztosságával, termetével magasan kiemelkedett fajtársai közül. 

Eredetét tekintve nincs elfogadott nézet! Egyesek szerint a kunok hozták be hazánkba, innen ered a Kumandor elnevezés is. Maga a név a kunok kutyája, kunok kísérője jelentést hordozza. Nem kizárt azonban, hogy a kunok megjelenése előtt is voltak a Kárpát-medencében ilyen, vagy hasonló fajták.
Az ázsiai eredetet követve kaphat magyarázatot a fajta nyers, erőteljessége és szívóssága, hiszen az őshaza szélsőséges éghajlatához tenyésztették. A nyáj, a gulya és a ménes mellett teljesítettek őrszolgálatot, a juhász, a pásztor, a csikós oldalán, a hatalmas (60-70 cm mar-magas) robusztus, megjelenésű, dús szőrzetű gubancos magyar juhászkutya, selyemszőrű farkaseb, pusztai vagy lompos szőrű vagy csak egyszerűen a KOMONDOR.

Őseink javainak védelmében vezérszerep jutott ennek a fajtának.
Hatalmas termete, tekintélyt parancsoló megjelenése, rendkívüli robbanékonysága, gyorsasága, fáradhatatlan küzdőkészsége a legkeményebb behatoló számára is méltó ellenfélnek bizonyult. 

A nomád pásztorkodó közösségek legféltettebb kincse az állatállomány volt, amit nem másra bízták, mint a erre a kutyára, akinek képesnek kellett lennie és képes is volt akár a gazda jelenléte és irányítása nélkül is megvédeni a rábízott jószágot, javakat. Feladata és a gazdák jól-felfogott érdeke kívánta meg a fajta tökéletes „tisztán tartását”. Az a komondor, aki nem volt képes sikeresen szembe szállni a rablóval, farkassal vagy a medvével, az elpusztult. Így egy olyan erős, kemény és szívós kutyafajtát sikerült kitenyészteni, amely napjainkban is méltán viseli a „kutyák királya” titulust. 

A kutyát, mint hűséges társat, a pásztorok nagy becsben tartották, igyekeztek megőrizni a fajta értékeit. Tavasszal, hasonlóan a juhokhoz, a komondort is megnyírták, így az hasonlíthatott a kuvaszhoz, ami némi elnevezés béli, keveredéshez is vezetett, tény azonban, hogy a két nagytestű magyar pásztorkutya fajtát a pásztorember sohasem keresztezte egymással!

A „komondor”, mint önálló kifejezés, írott nyelvi emlékként 1549-ben, Kákonyi Péter hercegszőlői református lelkész, énekszerző Astiages király történetét feldolgozó művében jelenik meg elsőként.
„Pásztor nézi vele, gyermekét szoptatja egy fias komondor, és körül forogja.” – írja a szerző. A Szegeden 1899-ben megrendezésre kerülő magyar fajták első országos kiállításán egyetlen; Kovásznay Zsigmond gazdaságában nevelkedett kutya volt jelen. Ebből a tenyészetből került azután a Hortobágyra és a Kiskunságra azok az egyedek, akik utódaikkal a későbbiek folyamán meghatározták a fajta jellegének későbbi kialakulását.

1909-ben Buzzi Géza, kihaló félben lévő fajtaként jellemezte a komondort; az általa szemlézett 200 egyed közül csak 17 volt tenyésztésre alkalmas.
A komondor megmentéséért 1924-ben e fajtával foglalkozók - a magyar fajták közül elsőként – önálló tenyésztőszervezetet alakítottak. E tudatos tenyésztés következtében 1935-re már 972 egyedet számlálhattak. A fajta erős ösztönei sajnos a háborúk folyamán hátrányt jelentettek a fajta számára. A világháborúk szinte kipusztították. A pusztítás utáni években sajnos szemléletváltozás is bekövetkezett a tenyésztésben, mely előtérbe helyezte a küllemet. Míg a század elején elsősorban az ősiség formai és funkcionális megőrzése vezérelte a tenyésztési irányt, a második világháborút követően a küllemi tenyésztés élénkült meg. Ennek következtében a fajta kezdte elveszíteni belső fajta értékeit. A negyvenes évektől kezdve a szalagos, illetve még finomabb szerkezetű; zsinóros szőrzet kialakítására irányuló tenyésztői törekvés vált irányadóvá. Nőtt a marmagasság, a rámás, nagytestű egyedeket részesítették előnyben. Jellegzetesebbé vált a szőrzet fehér színe, a korábban gyakori krémszínű árnyalat visszaszorult.

A mezőgazdaság változásai miatt a Komondor jelentősége, a többi magyar pásztorkutya fajtáéhoz hasonlóan, visszaszorult. A hatvanas évek végén államilag is próbálták segíteni a fajta tenyésztését, azonban kevés sikerrel. Az utóbbi tíz évben évente átlagosan 150-200 komondor kölyök törzskönyvezésére kerül sor, ez pedig nagyon kevés ahhoz, hogy fenntarthassuk a szükséges genetikai változatosságot. A fajta törzskönyve zárt, ami nem kedvez az állomány megújulásának, és a kihalás szélére sodorja a fajtát.

Feladata, az emberi élet közvetett, és közvetlen védelme volt. Őseinkkel jött a Kárpát-medencébe valaha, melynek ideje nem ismert. A legrégebbi fennmaradt Írásos emlék 15oo táján nevezi először néven a fajtát, ami természetesennem azt jelenti, hogy ekkor alakult volna ki. A modern technika, a genetika fejlődése adhat majd választ a kérdésre, mint ahogy a genetika lehet majdan az a módszer is, amivel talán visszaállítható lesz a fajta egészsége, mely a háborúk és a felelőtlen szaporítók miatt romlott meg. 

Komondor betegségek

Ez a fajta még a mai napig is az egyik legegészségesebb fajta, a hasonló méretű fajták között, eltekintve talán a viszonylag frissen divat-tenyésztésbe állított olyan ősi fajtáktól, mint pl. a Kaukázusi juhász, Sarplaninac, vagy az Ír farkaskutya, bár már ezeken a fajtákon is tapasztalhatóak a felelőtlen szaporítás tünetei. Mint minden nagytestű kutya esetében azonban a csípőízületi diszplázia szűrése igen fontos! Miután a fajta tenyésztése szabályozás mentes az egészségügyi szűrések tekintetében, vásárlásnál fontos ismerni a megvásárolni kívánt kiskutya szűrési eredményeit. Minden esetben csak olyan helyről vásároljunk, ahol a szülők DP mentes igazolással rendelkeznek, illetve mentális egészségük is tesztelt (wesen teszt).

Fontos észre venni, hogy a mai napig aktívan pásztorkodó népeknél, pl. Romániában szinte sehol sem látni 7o cm-nél nagyobb kutyát, rendkívül ritkán fordul elő a 75 cm-es marmagasság, de nagyobb egyáltalán nem! Ez nyilván a hegyi pásztorkutyákra érvényes, mert a sztyeppei nyájaknál pl. Törökországban, vannak 8o-9o cm-es fajták; pl. az Akbas, Karabas, Kangal fajtákra, de a súlyuk azoknak is 6o kg körül van mindössze! Egészen nyilvánvaló tehát, hogy egy ennél súlyosabb kutya, valószínűleg alkalmatlan arra a munkára, amire kitenyésztették. A Komondor egy szerencsés fajta, mert nem nagyon esett áldozatául a divatnak, minthogy viszonylag sok munkát ró a gazdájára a küllemének rendben-tartása. Érdekessége, hogy a hatalmas szőr alatt, egy könnyed, agárszerű test rejtőzik, teljesen megtévesztve a szemlélőt. Ebből arra következtethetünk, hogy a komondor nem hegyi típus, hanem inkább sztyeppei. Régente évente lenyírták a szőrét a pásztorok, mint ahogy az is valószínű, hogy a füleit is csonkolták. Érdekességként említhetjük meg, hogy Dr. Sárkány Pál, Dr. Ócsag Imre 1987-ben kiadott Magyar kutyafajták című könyvében látható, 1815-ből ránk maradt rajz, egy csonkolt fülű, lenyírt szőrű, szöges nyakörvvel felszerelt komondort ábrázol, amihez hozzáfűzi, hogy eme komondor ma is tenyész cél lehetne! Sajnos nem lett tenyész cél. Ma a komondor tenyésztők nagy része „szőrre” tenyészti a fajtát, elnézve súlyos alkati, szervezeti hibákat. Néhány tenyésztő a többség által elfogadott nézettel szemben, létrehozott egy szigorúbb mércét a tenyésztésben. Ebben a használati értékek egyensúlyban vannak a küllemi jegyekkel. 

Csendes, nyugodt, szemlélődő fajta. Nagyon szereti a gazdáját, de a tiszteletet is megköveteli magának. Gyerekek mellett az egyik legideálisabb kutya. Kitűnő házőrző! Az intelligenciája olyan hihetetlen mértékű, amivel nagyon ritkán találkozhatunk. Soha nincs “láb alatt”. Sokan próbálkoztak már ötvözni a pásztorkutyák keménységét a mentőkutyák jóságával, példa erre a Leonbergi, a Landseer, vagy a Moszkvai őrkutya. Mindhárom fajta kitenyésztésében ez a cél lebegett a nemesítők előtt. Szeretetre méltó kutyák, keménységgel párosulva. Megvédik a portát, de nem tépik szét a családot. Ezek a tulajdonságok a komondorban öltenek testet. Rendkívüli fajta! 

Szeretettel vegyes határozottsággal kell nevelni. Jutalmazással többre megyünk nála, mint erőszakkal, arról nem is beszélve, hogy nem tűri az erőszakos gazdát. Természetesen hangsúlyosan éreztetni kell vele, hogy ki az úr a házban, és csak a legritkább esetben alkalmazzunk testi fenyítést. Fontos azt is tudni, hogy domináns és nagyon intelligens, ennek minden pozitív és negatív tulajdonságával. Későn érő típus, így a testben viszonylag hamar felnövő kutya, 1,5-2 éves koráig még csak kamasznak tekinthető. Egy igen nagy testű kamasznak. Dominanciája ekkor kezd előjönni, melyet határozott irányítással és éles határok megszabásával kell tudni kordában tartani. Felvett, rossz szokásait magától soha nem növi ki, nevelése következetesnek és igazságosnak kell lennie!

Igen jellemző történet és talán az alföldi tanyavilágban még a mai napig is közszájon forog, hogy nagyjából a 70-es évek környékén egy buszos turistacsoport megpillantva egy hatalmas birkanyájat komondorokkal körülvéve, megálltak fotózni. A fotók el is készültek azonban a busz késő estig, a gazda hazaérkezéséig, kénytelen-kelletlen ott kellet maradjon, mert a tanya és az állatok védelmében tartott komondorok nem hagyták, hogy az önjelölt fotóművészek visszaszálljanak a buszba.

Rengeteg tévhit kering a fajtával kapcsolatosan, mely igen rossz fényt vet rá, sajnos félrevezető és igen káros. Az egyik ilyen a szőr kérdése; a közhiedelemmel ellentétben nem igaz, hogy a komondor szőre nyáron hűt. Pont ugyan annyira szenved a melegtől, mint mi. Nem véletlen, hogy a pásztor is nyírta minden évben a nyájjal együtt a hőguta elkerülése érdekében.

Kizárólag megbízható tenyésztőtől vegyünk kölyköt oltva, féreghajtva, chippelve, törzskönyvvel. Nézzük meg a kutyák tartási körülményeit, a szülőket. Kérdezzük ki a tenyésztőt a fajtáról és mérjük fel reálisan nekünk való e a fajta.

Férjemmel egész életünkben kutyás családban éltünk, de a Komondor csak már saját családunk megalapítása után válhatott családtaggá. Álomból valóság! Ma már saját tenyészetünk van.
A magyar szépirodalomban nem egyszer leírt tiszta jellemű ízig-vérig magyar óriás azóta már családunk és hétköznapjaink elhagyhatatlan része. Tiszteljük és becsüljük jellemét, kitartását, intelligenciáját, erejét, családjához való ragaszkodását és megbízhatóságát. Két gyermekünk is Komondor, Komondorok mellett nőtt fel, soha nem csalódva bennük.

Tenyész célunk, hogy olyan Komondorok szülessenek nálunk, akik jó idegrendszerrel és tökéletes külsővel méltó képviselői lehetnek fajtájuknak. Ismerve a Komondorok történelmét a kezdetektől napjainkig, fontosnak tartjuk az ősi ösztönök meglétét, melyet tenyész kutyáinknál a ösztön-teszteken fel is mérünk. Fontosnak tartjuk továbbá a genetikai betegségekre való szűrést is (csak diszplázia mentes egyedekkel tenyésztünk!!), hogy így segítsük megőrizni a komondor fajta egészségét. Biztosak vagyunk abban, hogy e csodás, ősi fajta túlélésének ez lehet csak az alapja! Szeretnénk segíteni a komondort, hogy ismét fontos szerepet játszhasson a XXI. század hétköznapjaiban. Tapasztalatunkat és tudásunkat a komondorok jellemét illetően saját kutyáinkon, illetve a fajtamentés révén (melyet több mint 10 éve végzünk) az elmúlt időszakban hozzánk került több mint 400 mentett komondortól szereztük.
Rajtuk keresztül ismertük fel, hogy a fajta jövője a tenyésztők kezében van! Tudjuk és hisszük, hogy egy megbízható tenyésztő, aki mind küllemben, mind pedig belső tulajdonságokban szem előtt tartja az ősi elvárásokat, olyan kutyákat adhat a mai családoknak, amikről büszkén mondhatjuk napjainkban is: A kutyák királya!