Ausztrál juhászkutya

Az Ausztrál juhászkutya neve igazán megtévesztő lehet, hisz valójában nem sok köze van Ausztráliához. A fajta őshazája az USA. Az aussie egy nagyon fiatal fajta, a története is elég rövidnek mondható és meglehetősen homályos. Annyit azonban készpénznek vehetünk, hogy a fajta kialakulásának kezdete a 19. századig nyúlnak vissza, az európai, latin amerikai és ausztrál pásztorkutyák játszottak szerepet kialakulásában. A 19. században sok európai érkezett a Keleti Partra kutyáikkal együtt. Az itteni klíma hasonlít Spanyolország északi területeihez és Franciaországéhoz. Ez nagyon kedvező volt nekik és a kutyáiknak is. Ezek a telepesek elsősorban a baszk területekről érkeztek, és az ő kutyáikat lehet tekinteni az aussie tenyésztés alapjának.Mikor 1848-ban kitört az aranyláz, a telepesek a Keleti Partról elindultak Amerika Nyugati partja felé, és vitték magukkal kutyáikat is. Ezek a kutyák nehezen viselték a Kaliforniai meleget és a száraz éghajlatot. A Nyugati Partra azonban máshonnan is érkeztek emberek, Latin Amerikából és Ausztráliából is többek között. Az ő juhászkutyáikkal, valamint feltehetően az angol pásztorkutyákkal is, keveredve alakult ki az aussie maira jobban hasonlító alakja.Az aussie remek munkakutyának bizonyult, és akkoriban elsősorban emiatt tenyésztették őket, a marhacsordák terelése volt az elsődleges feladatuk. Még az amerikai őslakosok is nagy megbecsüléssel adóztak a „szellem szemű” kutyáknak, és úgy gondolták, hogy szerencsétlenséget hozna, ha bántanák őket és gazdáikat. Az aussie nevére is vannak elméletek, de a legvalószínűbb talán az, hogy a blue merle színe miatt minden ilyen színű kutyát ausztrálnak neveztek, és ez a név rajta ragadt a fajta egészén. (A ’30-as évek leírásaiban csak ‘blue dog’ néven is emlegetik őket néha)Igazán megbecsülté a nagyközönség számára nem csak rendkívüli munkaképessége miatt vált, hanem dekoratív, bohókás külleme miatt; ez tette őket az Amerikában nagyon népszerű, lovas rodeók sztárjává is. Az aussie tarkabarka színeire felfigyelt a közönség, így hamar megjelentek filmekben és tévés műsorokban is. Az aussie legfőbb küllemi adottságára, tehát arra, hogy nincs farka, többféle magyarázat van. Nagyon valószínű, és talán az igazsághoz az állhat legközelebb, hogy a marhaterelő kutyáknak a farka könnyen megsérülhetett, és ezért a vágás egyszerűbbnek tűnt. Valamint akkoriban ez egy jelzés is volt, hogy a munkakutyák farkát gyakorta eltávolították (például: bobtail, sőt egyes esetekben a border collieknál is).

Az aussie az igazi „tömör gyönyör” jelzővel illethető leginkább, közepes méretű kutya, átlagban 48-56 cm közötti, ehhez a mérethez 15-25 kg tartozik, valamint elképesztő izomzat és mérsékelten vastag csontok. Igazi “repülő” kutyák, az erőteljes hátsó izomzatuk és végtagjaiknak hála hatalmas akrobatikus ugrásokat tudnak bemutatni. Az aussie mozgása magával ragadó, ami igazán a farkatlan példányoknál érvényesül teljes mértékben. Térölelő, harmonikus mozgása van, végtagjai párhuzamosan mozognak a test középső tengelyéhez képest. Mikor gyorsabb sebességre kapcsol, a mellső és a hátulsó mancsok közelítenek a test középső súlypont vonalához, miközben a hát egyenes marad. Nagyon hasonlít a border colliera.

Arckifejezése nagyon kedves. Szemei enyhén mandulavágásúak, lehetnek barnák (sötéttől a világosig), kékek, vagy ezek kombinációja (márványozott, felemás). Fülei háromszögletűek, nem túl nagyok és vastagok, magasan tűzöttek. Figyelő helyzetben előre vagy oldalra fordulnak, mint egy rózsafül. Orra és az ajkak feketén pigmentáltak, a vörös és a red-merle példányoknál ez barna. A merle kutyáknál megengedett a nem teljes pigmentáció (egyéves kor után ez maximum 25% lehet). Harapása ollóharapás (tétharapás is megengedett).

Koponya: hossza megegyezik a szélességével, a koponyatető enyhén ívelt vagy sima. A stop mérsékelt, de jól látható. Háta: egyenes, erőteljes és vízszintes a martól a csípőig, fara mérsékelten csapott. Mellkasa: nem széles, de mély, mellkasa nem hordóalakú és nem lapos, bordái jól íveltek és hosszúak. Már említést tettem az aussie különleges színezetéről, amihez egy nagyon különleges, időjárásálló, közepesen hosszú szőrzet is tartozik. Az aussie szőre mérsékelten hosszú és közepesen vastag, lehet hullámos vagy egyenes. Fejen egészen sima. Törzsén a szőr formakövető, enyhe gallérja van és a mellső lábakon zászlókat visel. Legjellegzetesebb pontja pont az, ami hiányzik, tehát a farok. Az aussie farka lehet természetesen csonka vagy vágott. Vannak hosszú farkú példányok is (ilyen esetben kiállításon jobb, ha a farok nem törött és megfelelő hosszúságú, de mivel farok tartás nincs rögzítve a standardban és nem is volt szelekciós tényező, ezért néha elég extrém faroktartásokat (kunkorodó, magasan hordott) és farok hosszakat (fél, negyed farok) is látni, de ezek se kizáró hibák.

Családi kutyának ideális, könnyen tanul és alkalmazkodó. De nem ajánlható mindenkinek, nagy mozgásigénye és foglalkozásigénye van, szeret láb alatt lenni. Hajlamos a dominanciára, nagyon következetes nevelést igényel, mert ha egyszer valamit megengednek nekik, akkor már nehéz róla letiltani. A többi kutya pedig gyakorta nehezen viseli az aussie kirobbanó energiáját és egyedi játék stílusát.

Minden fajtánál jelen vannak bizonyos örökletes illetve gyakori betegségek, amikkel nem árt tisztában lenni. Bár alapvetően egy egészséges fajta, de sajnos minden fajta tenyésztésben benne van a génkészlet szűkülése, ami fajtákra jellemző betegségeket eredményez. Semmi és senki se lehet biztos abban, hogy a kutyának nem lesz örökletes betegsége, ez még keverék kutyák esetében se kijelenthető. A fajtatiszta kutyánál az előnyök abban rejlenek, hogy az adott fajtában gyakori betegségek ismertek. De még a tenyésztők se tudják 100% -os bizonyossággal, mert bizonyos betegségek ritkák egy fajtában, míg mások nem rendelkeznek DNS-tesztekkel vagy egyszerű, könnyen megjósolható öröklődéssel. Ugyanakkor a megfelelő egészségügyi szűrési eredmények csökkenthetik annak esélyét, hogy probléma lesz a kiskutyával.

Szembetegségek: CEA/ PRA/HSF4/CMR1

Diszplázia (váll és csípő)A diszpláziát több együttes gén hatása okozza és megjelenésében nagy szerepe van a nem megfelelő mozgatásnak, etetésnek és egyéb életmódbeli jelenségeknek. A DP csak klinikai vizsgálatban szűrhető és a mentes szülők eredménye se garantál mentes kiskutyát! Ezt minden gazdinak be kell kalkulálnia!

Epilepszia (Gyakorisága a fajtában közepes 4-9%) Sajnálatos módon az aussinál az epilepszia egy jellegzetes betegség ami nem szűrhető és öröklését tekintve is bonyolult.

MDR1-gén (Multi-Drug Resistance) (Gyakorisága a fajtában magas 10%<) Az örökletes MDR-1 génmutációt számos állatfajban és az emberekben is kimutatták. Azonban egyes kutyafajták esetében nagyon gyakran előfordul. Ilyen fajták például a collie, bobtail, német-, angol- és ausztrál juhászkutya. Irodalmi adatok alapján egyes populációk érintettsége akár 30%-ot is elérheti.

Az érzékeny fajták egyedei továbbá azok keverékei is az állatgyógyászatban egyébként biztonságosan alkalmazott gyógyszerek beadását követően gyorsan kialakuló, súlyos mérgezési tüneteket mutatnak (ataxia, bágyadtság, idegrendszeri görcsök). Ilyen, az állatorvoslásban viszonylag széles körben használt gyógyszerek például az ivermectin, a loperamid, a doxorubicin, a cyclosporin, a digoxin, az acepromazin, a butorphanol, és számos további vegyület. Az érintett egyedek a tüneti kezelés ellenére is gyakran elpusztulnak.

A szőre bár a vedlési időszakban erőteljesen hullik, de alapból könnyedén karban tartható, csomósodásra, elkoszosodásra nem hajlamos. Lakásban tartott példányoknál hetente minimum 1 alkalommal időt kell szakítani egy alapos átkefélésre, udvaron tartott kutyáknál bőven elegendő néhány hetente alaposan kikefélni a szőrt. Kivételt képez ez alól természetesen a vedlési időszak, amikor az elhalt szőrszálakat el kell távolítani a bundából. A füle mögötti szőr az egyetlen ami csomósodásra hajlamos, ezt a rész ajánlott hetente hintőporral átfésülni.

Nem szereti és nem is tolerálja az agresszív nevelést. De mivel elképesztően intelligensek ezért ajánlott nagyon következetesen nevelni őket. A mozgásigényük közepes/nagy. Teljesen jól elvannak egy lakásba is akkor, ha megvan a napi foglalkozási adagjuk és külön figyelmet kell szentelni a szellemi foglalkozásoknak a fizikai fárasztás mellett. 

Csak hivatalos tenyésztőtől vásároljunk kiskutyát. Egy jó tenyésztő odafigyel a kiskutya egészségére ( oltások, féreghajtás), megfelelő táplálására és ami a legfontosabb, mert egy életre nyomot hagy a kiskutyákban a szocializációra. A kiskutyák első 8 hete meghatározó a fejlődésben mind mentálisan, mind fizikailag így fontos, hogy ebben az időszakban megfelelően legyen velük foglalkozva. A kiskutya kiválasztása előtt ajánlott meglátogatni a tenyésztőt és akár az anya kutyát megtekinteni. Ezzel jobb képet kaphatunk a jövendőbeli kutyánk küllemi és jellembeli adottságairól. Nagyon figyeljünk arra, hogy jó idegrendszerű szülők kölykét válasszuk mert a fajtában előfordulnak agresszív és vagy félős egyedek.

Balázs Judit vagyok, a Kaleido Star kennel alapítója. 2008 óta foglalkozom aktívan Shetlandi juhásszal és Ausztrál juhászkutyával.