Ír terrier

Az Ír terrier, mint neve is utal rá, Írország zöld szigetéről származik. A fajta pontos eredete a múlt homályába veszik, mint oly sok más terrier esetében. Annyi bizonyos, hogy Írországban már sok évszázaddal ezelőtt éltek terrierek, a legkülönfélébb méretben és színben. Mivel akkoriban az emberek jóval kevésbé voltak mobilisak és utaztak nagy távolságokra, ezért az országon belül eltérő típusok alakultak ki. Az északi országrészben kisebb termetű, kemény szőrű, sötétvörös színű kutyák voltak a jellemzőek, kupírozott fülekkel és farokkal. Minden bizonnyal tőlük ered a fajta. A mai egyedek ősei tehát északon, az ír ,, vidéki kisemberek” , parasztok, földművesek kutyái voltak, akiknek,,allrounder” kutyákra volt szükségük. Fontos feladatuk volt a tanya védelme az idegenektől és rágcsálóktól. Ugyanakkor a többnyire nagy szegénységben élő társadalmi réteg kutyáiként arra is szükség volt, hogy a segítsék a gazdájukat vadászat közben. Mivel a vadászat és a család vadhússal való ellátása tiltott tevékenység volt, ezért a kutyák nem lehettek nyomhangosak. További elvárás volt a kis méret (alacsony ,,fenntartási költség”), a szerkezeti szilárdság, a kemény, időjárásálló szőrzet és az egészség.

A fajta tenyésztése tehát olyan egyszerű emberek kezében volt, akik szegények voltak, nem utaztak nagy távolságokra, írásos feljegyzéseket pedig nem igazán készítettek. Bár a kutyatenyésztés Írországban a 18. század végétől gyorsan ívelt felfelé, a fentiek okán ez a fajta kicsit később csatlakozott a népszerű kutyák köréhez.

Csak az 1860-as években kezdték felismerni a tenyésztők, hogy a fajta nemesítéséhez, a tenyészcélok eléréséhez új útra kell lépni. Ekkor jelentek meg először a fajta egyedei nagy számban a kiállításokon, a tenyésztők pedig szélesebb körben tervezhették meg a párosításokat, illetve éltek az utódellenőrzés módszerével is, és erről már írásos feljegyzések is rendelkezésre álltak. 1870-re már komoly kiállítási karriert futott be a fajta, évek alatt az országhatáron túl is olyannyira a legnépszerűbb fajták egyikévé vált, hogy 1900-ban, Londonban több, mint 350 egyedet írtak össze. 1879-ben megalapították az első fajtaklubokat mind Angliában, mind Írországban.

A II. világháború erősen megtépázta a fajta tenyésztését. A világháborút követően viszonylag gyorsan aktívvá váltak a tenyésztők Angliában, Írországban, Hollandiában és Németországban, ahol napjainkban is komoly tenyésztői munka folyik. Nagyobb létszámban van továbbá jelen a fajta Svédországban, ahol az angol- és német kennelek mellett- Európa egyik legsikeresebb tenyészete található.

Az Ír terrier hosszúlábú terrierek csoportjába tartozik, az FCI 139. számú fajtastandardja vonatkozik rá. A fajtára jellemző összbenyomást a külleme, a wesene (viselkedése) és a mozgása együtt határozzák meg. Aktív, élénk megjelenésű, mozgékony kutya, testfelépítése gyorsaságot, erőt, kitartást sugároz. A fajta egyedei megfelelő izomzattal és csontozattal, szerkezeti szilárdsággal kell, hogy rendelkezzenek, ugyanakkor nagyon fontos, hogy mindemellett elegánsak is legyenek. Ez bizony nem is olyan egyszerű! A fajtára oly jellemző kisugárzást, amely határozottságot, öntudatot, vidámságot, bátorságot és nemességet is hirdet egyszerre a szemek és a fülek , illetve a fejszőrzet határozza meg leginkább. A szemek sötétek, kicsit, mélyen ülők és mandulaformájúak kell, hogy legyenek, barnán pigmentált szemhéjakkal. A fülek magasan tűzött, kicsi, V-alakú, előrebicsakló fülek, amelyek hegye a külső szemzug magasságába mutat, azaz jóval alacsonyabbra, mint a foxterrierek esetében. A füleken a szőrzet kissé sötétebb, mint a test többi részén. A fülek ,,beszélnek”,  játékukból pontosan felismerhető, hogyan érzi magát aktuálisan a kutya. A fajtára jellemző kisugárzásban fontos szerep jut a megfelelő hosszúságú és struktúrájú szemöldöknek és szakállnak, és nyilván annak is, hogy a kutyát trimmelő kozmetikus/tenyésztő ismeri e ezeknek a területeknek a pontos trimmelési módját. A típusos fej alakja egy téglához hasonlítható, fontosak a párhuzamok és az arányok. Az agy és arckoponya aránya pontosan 1:1-hez kell, hogy legyen. Az orrtükör minden esetben fekete. A nyak közepesen hosszú, elegáns. A megfelelő vállszögellések elengedhetetlenek a fajtára jellemző térölelő, szabad mozgáshoz. A mellkas mély és izmos, legmélyebb pontja a könyökízület magasságában található. A bordakosár nem lehet széles és dongás. Az ágyék izmos és enyhén ívelt, ami fontos fajtajelleg. A hátsó végtagok a test hajtómotorjai, jól izmolt combokkal, mérsékelt térd- és jó csánkszögellésekkel. A farok magasan tűzött, egyenes, vagy szablya alakú, semmiképpen nem kunkorodó.

 Szálkásszőrű fajta, megfelelő mennyiségű aljszőrrel. A szőrzetnek követnie kell a test vonalát, de ideális esetben nem lehet sima felületű, mint egy simaszőrű foxterriernél. Ha hosszabb szőrben van, a legtöbb szőrtípus esetében enyhén hullámos a szőrzet struktúrája. Rövidre trimmelve ez sok esetben eltűnik, sokkal simább felületű összbenyomást adva. A szőrzet színe a búzaszínűtől a sötétvörösig elfogadott, egyik szín sem kívánatosabb a másiknál! Fontos szempont, hogy a szőrzet megfelelő keménységű legyen, megfelelő minőségű és hosszúságú borítással a fejen és a lábakon. Összességében elmondható, hogy a fajta megjelenését a fajtastandard többé-kevésbé egyértelműen meghatározza. A legfontosabb a harmonikus összbenyomás, amely kialakításában a fej és a kutya megfelelő, harmonikus arányai a legfontosabb tényezők. Évtizedek óta vitáznak a fajta tenyésztői a súly- és méret kérdésén. A standard a szukák és kanok részére egyaránt 45,5 cm-es marmagasságot ír elő, ez azonban napjainkra már nem reális. 1988-ban ezért a standardet kiegészítették egy részletes magyarázattal a súly és a marmagasság tekintetében, a konszenzus az lett, hogy a legfontosabb az összbenyomás. Azaz sokkal kívánatosabb egy ideális testarányokkal rendelkező, megfelelő, fajtatípusos összbenyomást mutató, ugyanakkor a standardnél kissé nagyobb kutya, mint a standardban előírt méretű és súlyú, ugyanakkor aránytalan, rossz felépítésű egyed. Napjainkra a szukák marmagassága általánosan 46-48 cm, a kanoké 48-50 cm. A kutyák súlya pedig úgy kell, hogy alakuljon, hogy az összbenyomás megfelelő legyen. Ez reálisan 14,5-17 kg között szokott mozogni. Rendre feltűnnek olyan egyedek, akik egészen sötétvörös, vagy sötétbarna, extrém kemény szőrrel rendelkeznek. Ez sokak számára optikailag kellemesebb, kívánatosabb benyomást nyújt, mint egy világosabb, esetleg búzaszínű kutya. Bár megjegyzendő, hogy az extrém sötét szín a fejen már egy teljesen más kisugárzást ad, mint az kívánatos lenne. Az ilyen szőrű egyedek többnyire könnyen trimmelhetőek, sok tenyésztőnél ezért ez egyfajta tenyészcél. Sajnos azonban az ilyen típusú szőrzet keménysége sok esetben oda vezet, hogy nem lesz megfelelő borítás a fejen és a végtagokon. A standard szerint egyértelműen fajtajelleg a megfelelő lábszőr, illetve a kutya jellemző kisugárzást erősen meghatározó szemöldök és szakáll. Az ilyen szőrű példányoknál ezek gyakran hiányoznak, vagy nem elégségesek, ez pedig komoly hiba. A fajta esetében a szín nem szabad, hogy értékmérő tulajdonság legyen.

,,Egy kutya aranyból. Úgy kívül, mint belül.” Így jellemzi az Ír terriert Jack London, aki 2 világhírű regényében (A beszélő kutya és az éneklő kutya) Mihály és Jeromos kalandos történetén keresztül remekül prezentálja az olvasónak mindazokat a jellemvonásokat, amik a fajtát jellemzik. Már szóltunk arról, hogy annak idején a fajtát arra tenyésztették ki, hogy kísérje a gazdáját a mindennapokban, őrizze a portát, irtsa a parasztudvarokban a dúvadat. Ennek eredményeképpen egy sokoldalúan használható fajta alakult ki, amely rendkívül szoros kapcsolatban van a gazdájával, gazdáival. Legfontosabb célja, hogy mindig gazdája mellett legyen. Az Ír terrier tulajdonosok jól ismerik ezt az igényét, amely megfelelő nevelés esetén sohasem fajul tolakodó, hiperaktív felugrálásba, ölbe mászásba. Tökéletesen elég neki, ha fejét gazdája lábára hajthatja, vagy mancsát annak lábfejére helyezheti és már le is hunyta a szemét. Természetesen igazi terrier, azok jellegzetes karakterével. Mindig vidám, mozgékony, lendületes kutya. Megjelenésében az elegancia, a határozottság és az öntudat tükröződik. Egy büszke Gentleman, aki következetes nevelést igényel, pontosan kijelölve és betartva a határokat, de az elnyomást nem viseli. Nem árt, ha gazdájának van humorérzéke, mert mellettük igazán nem lehet unatkozni. Rendkívüli módon rá van hangolódva gazdájára, szavak nélkül is pontosan leveszi annak hangulatát és azt is, ha rosszat csinált. Jack London regényének magyar címe 'A beszélő kutya' nem is lehetne találóbb, mert bizony beszélnek, a gazdájuk pedig gyorsan megtanulja ennek a jelbeszédnek a jelentését. Beszélnek, üzennek a szemükkel, a fülük játékával, farok hordozásukkal, testhelyzetükkel. A fajta igényli a rendszeres mozgást, kennelben való tartásra nem alkalmas. Ha ezt az igényét biztosítjuk, a nap nagy részét nyugalomban tölti. Feleslegesen nem ugat, ha jelez, akkor annak komoly oka van. Rendkívül sokoldalú kutya, életcélja hogy gazdájának megfeleljen, annak örömöt szerezzen, teszi mindezt azonban szolgalelkűség nélkül, a maga sármos, laza, öntudatos módján.

A régebbi fajtaleírásokban rendszeresen úgy állították be az Ír terriert, hogy más kutyákkal agresszív és kötekedő, jelmondata pedig az ,,élet, vagy halál”. A terrier-vér nyilván nem válik vízzé, így ha felhívást kap rá, nem fog elfutni egy jó kis bunyó elől. Ugyanakkor a mindennapokban egy jól szocializált, típusos wesenű kannal az esetek többségében nem nehéz az együttélés, amennyiben kijelöltük a határokat. Saját kutyáink még soha nem verekedtek idegen kutyákkal, póráz nélkül is megbízhatóan visszahívhatók és kontrollálhatóak, akár kiállításon, vagy társas vadászaton, ahol sok kutya között kell dolgozniuk, szerepelniük. Több kutya együtt tartása is remekül működik a gyakorlatban, ha már kialakult a rangsor. Jelentős részük manapság boldog családi kutyaként éli az életét. Minden buliban, sportban benne vannak, legyen szó túrázásról, lovaglásról, agilityről, flyball-ról, obedienceről. Munkakutyaként is sokoldalúan használhatóak. Vadászkutyaként képesek megbízhatóan friss vércsapán dolgozni, hajtóvadászaton hajtani. A hajtásokban lehet igazán látni, hogy nemcsak szívvel dolgozik, hanem közben az eszét is használja. A tacskók, foxterrierek, welsh terrierek gyakran szenvednek kisebb-nagyobb sérüléseket, az ír azonban jobban vigyáz magára, nem megy bele olyan meredek szituációkba a disznóval szemben, ami biztos sérüléshez vezet majd. Egyes kutyák kifejezetten szeretik a vizet, így szívesen végeznek vízi munkát is, illetve apportíroznak apróvadat, bár nem ez az általános. Terápiás kutyaként, mentőkutyaként is megállják a helyüket.

Az Ír terrierek kimagaslóan intelligens, gyorsan tanuló kutyák, ugyanakkor máshogy működnek, mint egy vizsla, vagy egy malionis. Ezt jól szemlélteti a Főnök nevű kan, aki talán a világon egyedüliként HPO3-as munkavizsgával rendelkezett és ezen a szinten is versenyzett. Főnök képes volt malinois-kat, német juhászokat megelőzve versenyt nyerni. Ha olyan napja volt. Más napokon gazdája a haját tépte. Önfejű kutyák erős öntudattal, de sok jóindulattal a gazdi felé. Meg kell találni a kulcsot, a motivációt, ami az adott kutyánál működik és legyünk türelmesek. Nagyon konzekvens nevelést igényel, különösen kamaszkorban, amikor úgy tényleg elkezdi feszegetni a határokat és a gazdi idegeit. Ugyanakkor az elnyomó, durva, kemény bánásmódot nem viseli. Igényli a tiszteletet és ő azt meg is adja. Mindenképpen javasolt egy kutyaiskola felkeresése, minél előbb, annál jobb. A megfelelő immunizáltság után azonnal el kell kezdeni a közösségbe való szoktatását, szocializációját. Később aztán jöhetnek a játékos, majd komolyabb feladatok, gyakorlatok. A gazdák visszajelzései alapján a legtöbb iskolában ,,eminens tanulók”, ezen pedig a kiképzésvezetők nagyon meg szoktak lepődni. A befektetett munka pedig megtérül, mert egy jól szocializált, megfelelően képzett ír bármilyen szituációban maximálisan megbízhatóan tud részt venni. Legyen szó tömegközlekedésről, óvodai látogatásról, szállodai tartózkodásról, vagy akár irodai munkáról.

A fotókon az olvasó többnyire rövid szőrben látja az Ír terriert, azaz megtrimmelt állapotban, akár kiállítási szőrminőségben. Ugyanakkor van egy másik arcra is. Ha szőrzetét hagyjuk megnőni, hónapok alatt a látvány teljesen átalakul. A test és a fej optikailag elveszti a kontúrjait, és legyünk őszinték, a kutya pontosan úgy fog kinézni, mint Fifi, a szomszéd keverék. Szálkásszőrű fajta, szőrzete puha aljszőrből és kemény fedőszőrből áll. Évente legalább 2-3 alkalommal trimmelésre szorul, hetente egyszer pedig alaposan át kell őt fésülni, kefélni, különös tekintettel a szakáll-szemöldökre, illetve a nemezesedésre hajlamos lábszőrzetre. Otthoni ápolásához terrier kefére, egy fésűre és esetlegesen egy furminátorra lesz szükség, ez utóbbival az elhalt szőrzet rendszeres eltávolítását segíthetjük. A trimmelés az elhalt fedőszőrök eltávolítását jelenti, ehhez speciális trimmelőkést használunk. A megfelelően trimmelt kutya nem hullajtja a szőrét és bundája mindig ,,időjárás-álló” marad. Sok kozmetikus megpróbálja a hobbi kutyaként tartott Ír terrierek gazdáját rábeszélni a nyírásra, ez azonban a legsúlyosabb hiba, amit elkövethetünk. Jóval gyorsabb és egyszerűbb folyamat, mind a kutyának, mind a kozmetikusnak, ugyanakkor az elhalt fedőszőr nem kerül eltávolításra, csak ,,megrövidítjük”. Az ilyen nyírt szőr nyomokban sem emlékeztet a trimmelt felületre és nagyon gyorsan puhává, világossá válik a szőrzet, elveszti az eredeti megjelenését és nem tudja ellátni a funkcióját sem. Egy jó kozmetikus a genitáliák környékének kivételével minden felületet trimmel. A trimmelés gyakorisága attól függ, mi a célunk vele. Ha csak egészségügyi célzattal trimmelünk, akkor el kell, hogy fogadjuk őt olykor hosszú szőrben is. Ha mindig ápoltan, rövidebb szőrben, elegánsan szeretnénk őt látni, akkor akár 2 havonta is meg kell látogassuk a kutyakozmetikust. Az igazán profi tenyésztők a kiállítási kutyákat 10-14 naponta rendbe szedik, ezzel a speciális technikával a kutya folyamatosan kiállítási szőrminőségben tartható. Fürdetésre nem szorul, alapesetben öntisztuló.

Sokáig az egyik legegészségesebb fajtának tekintettük az Ír terriert és talán tekinthetjük ma is, azzal a megjegyzéssel, hogy a civilizációs kutyabetegségek ezt a fajtát sem kímélik. Köszönhető ez annak, hogy soha nem volt ,,divatfajta”, tenyésztését szűk körben, elkötelezett szakemberek, hozzáértő módon végezték, szem előtt tartva nem csak a küllemi elvárásokat, hanem a megfelelő wesent is, nem utolsósorban pedig az egészséget. A fajtánál alapvetően 2 örökletes betegséggel számolhattunk még 10 évvel ezelőtt is, Európában mindkettő jelen is volt. A hyperkeratózis (hereditary footpad-hyperkeratosis) a talppárnák fokozott elszarusodási zavara, amely bár nem halálos, de jelentősen rontja a kutya életminőségét. Szerencsére 8 évvel ezelőtt egy francia labor megtalálta a betegségért felelős gént, ezért ma már szűrni tudjuk és kötelezően szűrjük is a tenyészállatokat. Napjainkban tehát ezzel a betegséggel már nem kell számolnunk. A másik örökletes betegség a cisztinuria, amely egy aminosav-anyagcsereforgalmi zavar, eredményeképpen cisztinkövek alakulnak ki a húgyhólyagban. Sok fajtánál leírták már, egyes fajtáknál egyértelműen monogénes, domináns örökletességet mutat és genetikai teszt is rendelkezésre áll a tenyésztők számára. Sajnos az Ír terriereknél nem ilyen fekete-fehér a dolog, vélhetően más az öröklésmenet, mint a többieknél. A genetikai hátteret még ma is kutatják, így genetikai teszt sajnos nincs a kezünkben. Ugyanakkor rendre publikálnak olyan eredményeket, amelyek alapján összetettebb kórok tanúnak tűnik a betegség, mint azt korábban hittük. A cisztinkövek kizárólag kanokban, és nagyon úgy tűnik, hogy csak ivaros kanokban tudnak kialakulni, illetve tüneteket okozni, főleg 5-6 éves kor felett. Kezelése a legfrissebb ajánlások szerint ivartalanítással történik. Magyarországon az elmúlt 10 évben nincs tudomásunk a betegség előfordulásáról, az állomány vélhetően nem érintett.

Mint szó volt róla, a civilizációs betegségek ezt a fajtát sem kímélik. Elvétve találkozunk egyelőre allergiás egyedekkel, idehaza ez még nem jellemző. Egyes egyedeknél, vonalaknál szükséges a fogkő eltávolítás fogkövesség miatt, akár már 4-5 éves kortól. Ezt indokolt esetben rendszeresen meg kell tenni, a beavatkozások között pedig mindenképpen törekedni kell a folyamat lassítására táplálékkiegészítőkkel, fogmosással, rágócsontok biztosításával. Ugyanakkor a toy- és kistestű fajtákra jellemző súlyos ínyproblémák és fogágy betegségek, mint a fogkövesség következményei nem jellemzőek. Egyre nagyobb számban jelennek meg az állatorvosi praxisokban daganatos esetek, ez a fajta esetében is így van. Az okok széles körűek, kezdve a tápok etetésétől a rengeteg gyógyszerig, amelyekkel a kutyáinkat kezeljük. Ezekre nyilvánvalóan szükség van, de sajnos számolnunk kell azzal, hogy ezek hosszú távon okozhatnak problémákat. A fajta esetében egyes vonalakban többnyire jóindulatú lépdaganat találkozhatunk, ami viszonylag egyszerűen kiszűrhető egy hasi ultrahang vizsgálattal. Gyakrabban fordul elő melanoma is, amely megfelelő sebészi ellátás után általában nagyon jó prognózisú a fajtában. Alapvetően hosszú életű fajta. Ha az egészségére odafigyelünk, bizonyos kor felett rendszeresen elvégeztetjük az állatorvos által ajánlott szűrővizsgálatokat, jó eséllyel 13-14 éves koráig hűséges családtag lesz.

A fajta még mindig kis létszámban van jelen idehaza. Köszönhetően annak, hogy kevesen tenyésztik és a tenyésztők alaposan felmérik, kinek a kezébe adnak Ír terriert, a gyakorlatban nem fordulnak elő örökbe fogadható kutyák. A vásárlással kapcsolatban ugyanaz mondható el, mint minden fajta esetében. Csakis bejegyzett FCI-kennelből vásároljunk kutyát. Nézzük át alaposan a tenyésztők honlapjait, különös tekintettel a kölyökfelnevelés körülményeire és keressünk információkat a tőlük származó felnőtt kutyákra vonatkozóan is. Egy jó és megbízható tenyésztő ragaszkodik a személyes megismerkedéshez, mielőtt egyáltalán a vásárlás lehetőségéről döntést hozna. A személyes találkozó alkalmával sok kérdést tesz fel, hiszen fel kell tudnia mérni, hogy a fajta jó választás –e az érdeklődő családnak. Ragaszkodjunk ahhoz, hogy mutassa meg, hova születnek a kölykök, majd 4-5 hetes kortól milyen körülmények között lesznek elhelyezve, hogyan biztosítják a szocializációjukat. Fontos tisztázni, hogy ki választ kölyköt a család számára és mi alapján. Teremtsünk közvetlen kontaktust a tenyészállatokkal, ne csak kerítésen keresztül nézegessük őket. Vajon tetszik, amit látunk, tapasztalunk? Ilyennek képzeltük el a leendő Ír terrier kutyánkat? Sok esetben a találkozó szerelem első látásra, amit a kutyák viselkedése is jól tükröz, mert bizony az ő visszajelzésük is fontos. Ilyenkor lesz igazán nyugodt a tenyésztő. Ragaszkodjunk a szerződéshez, a tenyészállatok genetikai szűréséhez (HFH) és a tenyészszemléhez. Egy jó tenyésztő megtrimmelt állapotban adja át a kölyköt a leendő családnak és az elvitelkor kimerítően átbeszélnek minden apró részletet, amit a gazdinak tudnia kell.

Az of the Hunterriers kennel tenyésztői Dr. Partali Csilla kisállatgyógyász szakállatorvos és Oláh Csaba hivatásos vadász, munkabíró üdvözlik Önt. Kennelünket 13 éve alapítottuk meg, annak okán, hogy 2005-től egy kivételes Ír terrier gazdái lehettünk, aki nemcsak a mindennapokban és a munkában volt kivételes, hanem nagyon komoly kiállítási eredményeket ért el, idehaza, Ausztriában és Németországban is. Kefével kezdődött tehát minden, napjainkban már a dédunokái születnek nálunk. Kutyáink nemcsak idehaza, hanem Nyugat-Európa nagy kiállításain is eredményesen szerepelnek, Európa- és Világgyőztes címekkel is rendelkeznek. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy minden kutyánkra elegendő időnk jusson, egyik se legyen fontosabb, vagy értékesebb a másiknál, mindegyikük azonos értékű családtag. Éppen ezért tenyészetünkben nincs nagy létszám, annyi kutyát tartunk, akiknek a fenti körülményeket biztosítani tudjuk. Kisgyermekeink állandó játszópajtásai és kísérői. A tenyésztési célunk az, hogy olyan egészséges kutyák szülessenek nálunk, amik mind jellemben, mind küllemben jól reprezentálják a fajtát. A megfelelő kutyához pedig meg kell találnunk a megfelelő családot. Nem mindenkinek való a fajta ezt kijelenthetjük. Ennek felmérése, megítélése a tenyésztő feladata és felelőssége, annak tudatában, hogy jó esetben 13-15 éves időtartamra szól a döntése. Ennek okán kennelünkben nem működik a ,,meglátni, megszeretni, hazavinni” elv a kölyökválasztásnál. Hacsak nem kiállítási, vagy munkacélra szánják a kutyát, nem hagyunk tág választási lehetőséget a leendő gazdiknak. Kiemelt figyelmet fordítunk a kölykök szocializációjára. 10-11 hetes korukra már ismerik a trimmelő asztalt, az autózást, rendszeresen visszük őket erdőre-mezőre, találkoznak lőtt vaddal és egyéb ingerekkel, nyakörvhöz vannak szoktatva. 8 hetes koruktól elkezdődik a sorozatos tesztelésük, ami segít minket abban, hogy a lehető legjobb eséllyel vigye haza a leendő gazdi a megfelelő kutyát. Kölykeink fele családi- és sportkutyaként él, főleg kisgyermekes családokban. Emellett nagyon sok tőlünk származó, munkavizsgás vadászkutya dolgozik Ausztriában, Németországban és Svájcban, egyre inkább népszerűsítve a fajtát.